Nem fognak élve eltemetni

Agárdy Gábor színész.

Az apai ágon örmény származású színész már gyermekként színpadra került a szegedi színházban. Mindamellett a Tisza parti városban cseperedve csodálkozott rá, micsoda karizmája van az olyan embereknek, mint amilyen Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, vagy éppen Szent-Györgyi Albert volt. Az élénk fantáziájú, kiváló megfigyelőképességű fiú tizenöt évesen került be – középiskolai tanulmányait feladva – egy színitanodába. A szegedi pályakezdés után évekig vándorszínészként gyakorolta hivatását. Idővel kőszínházakban is feladatokat kapott, ám több évtizedes országos ismertség után is – a közönség szeretetét számtalan alkalommal megtapasztalva - méltatlannak érezte magát ahhoz, hogy a Nemzeti Színház tagja legyen. Az lett, majd a sikerek mellett némi hányattatást is megtapasztalva, testvérként szeretett kollégájával, Sinkovits Imrével együtt kapta meg 2000-ben az első alkalommal odaítélt Nemzet Színésze címet. Az ikonfestőként is maradandó alkotásokat létrehozó – munkái megtalálhatóak a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is – Agárdy Gábor életútja számos esetben visszatükrözi azon korszakok jellegzetességeit, amelyek megadattak a számára.

Nem megy nyugdíjba
Hamarosan Trevor Griffith Komédiások című darabját kezdenék próbálni. Agárdy Gábor elolvassa a művet, majd közli Ács János rendezővel:

nem játssza el a ráosztott szerepet a szöveg útszéli hangvétele miatt.

Ám úgy véli, döntése íratlan színházi törvényeket sért, ezért másnap felmond a Sziládi János igazgatóvá kinevezett írónál, aki időközben átvette az igazgatást Nagy Pétertől.
A direktor azonban maradásra bírja. Sziládi azzal érvel, még többet ártana az igazgatóváltások, hatalmi villongások, és olykor a művész nívó miatt is sokat támadott teátrumnak, ha frissen díjazott Kiváló Művésze váratlanul elhagyná a társulatot.
Amiről nem szól a színésznek: megállapodásuk után, fegyelmi tárgyalás nélkül születik határozat, amely egy évre megtiltja Agárdy Gábornak, hogy a Nemzeti Színházon kívül máshol is fellépjen, bármilyen kitüntetést, fizetésemelést, jutalmat kapjon. Miután a szakszervezet tagjai értesülnek az ítéletről, azt a tagok „nyomásárra" visszavonják.

1982-ben adják hírül a médiumok: a Nemzeti Színház harminchárom színésze átszerződött a Székely Gábor és Zsámbéki Gábor vezetésével profilt váltó Katona József Színházhoz.

Az érintetek a médiában vitatkoznak a történtek kapcsán.
Agárdy Gábor ebben nem vesz részt, ellenben azt nyilatkozza:

amikor 1982 augusztusában betölti a hatvanat, azonnal nyugdíjba megy.

Azonban amint kinevezik a Nemzeti új vezetőit, Malonyay Dezsőt és Vámos Lászlót, utóbbi azonnal hívja Agárdy Gábort és remek szerepek ígéretével maradásra bírja. Nem sokkal később Székely Gábor invitálja az induló Katonába, de akkor már köti a színészt a Vámosnak adott ígérete. Azt is érzi, hogy Gobbi Hilda, Major Tamás és más színészek távozásával elég vérveszteség érte a Nemzeti Színházat.
Ráadásul a „testvére" Sinkovits Imre is a Nemzeti Színház tagja maradt.

A fóti házban
1982-ben mutatják be Gábor Miklós rendezésében Molnár Ferenc Olympia című vígjátékát, melyben Agárdy Gábor Krehl csendőr alezredest alakítja. Öröme van a feladatban, a kritikák dicsérik. 1984. április 26-án az Olympia előadása közben lesz rosszul. Mentőt hívnak.

Jelmezben, bajusszal, kipirosított orral kerül az intenzív osztályra.

Sulyok Mária (b), Agárdy Gábor és Bánki Zsuzsa színészek Molnár Ferenc: Olympia című darabjának egyik jelenetében a Petőfi Színházban, 1957-ben Forrás: MTI/Tormai Andor

Infarktusa után két hónapot tölt kórházban. Miután kiengedik, fóti telkén lábadozik, melyhez akkor jutott hozzá, amikor a helyi tanács az 1973-ban elhatározta, hogy létrehoz egy művésztelepet. 1984-ben már Agárdy Gábor ott az egyetlen művész, időközben felhúzott egy cseh faházat is a telekre. /Pesten 1961-től lettek lakói feleségével egy tágasabb otthonnak a Király utca 82-ben. Sz.Á./
Azon a nyáron sokat kertészkedik, olykor lemossa a kocsit, amit a felesége vezet. És persze ikonokat fest. Miután Bulgáriában beleszeretett a műfajba, egy ikonfestői kurzust is elvégzett Zagorszban a pravoszláv teológiai iskola központjában.
Ikonjaiért sosem kér pénzt, általában hozzá közelállók kaphatnak egy-egy darabot.
/Apám révén a Sztankay család is magáénak tudhat egyet, II. János Pál pápa számára pedig államfői kérésre készített ikont, illetve vezető képzőművészek kezdeményezésére voltak kiállításai jelentős színtereken, például Moszkva egyik nagy képzőművészeti központjában. Sz.Á./

Egy bécsi kirándulásán helyi képzőművészeti boltban csodálkozott rá egyik festményére, amit több ezer schillingért árultak. Arról sosem beszélt, miként kerülhetett kirakatba.

Agárdy Gábor színművész a Bulgária nemzeti ünnepe tiszteletére, a Bolgár Kisebbségi Önkormányzat rendezésében nyílt ikonkiállításán az Óbudai Művelődési Központban, 2002-ben Forrás: MTI/Tóth Gyula

Az ebédeket már évtizedek óta felesége készíti, aki férjétől tanult meg főzni házasságuk elején. Időnként barátok, ismerősök bukkannak fel azon 84'-es nyáron - infarktusa után - a fóti házban, de többnyire kettesben van a házaspár. /Felesége árulja majd el férje halála után egy interjúban: kétszer is lehetett volna gyermekük, de az asszony balettkarrierje miatt végül nem vállalták a szülői szerepet. Sz.Á./
Szívrohama után Agárdy Gábor igyekszik csökkenteni a cigaretták számát, végül beéri annyival, hogy két csomag alá viszi az adagot.
1984 augusztusában újra próbál a Nemzetiben, Honfy-Mityók Anasztáz vándorpiktor és poéta szerepét a Vámos László rendezte Páskándi Géza darabban, A szélmalom lakóiban. Tarján Vera írja a Pesti Műsorban:

Agárdy az emberábrázolás magasiskoláját mutatja be: epizódszerepében teljes sorsot, emberi tragédiát állít színpadra. S teszi ezt végtelen egyszerű, belsőjéből fakadó eszközökkel, olykor csak egy-egy sokatmondó pillantással, sóhajjal jellemezve a lecsúszott egzisztenciájú figurát. Mélységesen keserű, igaz embert kelt életre a vándorpiktor alakjában, aki éppúgy nem kerülheti el a végzetét, a mindent elsöprő katasztrófát, mint a többiek, akik többé, kevésbé megértek a bukásra.

Magánegyetem
Agárdy Gábor 1985-ben végül nyugdíjba megy. Azt mondja akkor: mindenkinél elérkezik az a pillanat, amikor úgy érzi, át kell adnia a helyét. Abban az évben megkapja a Kossuth-díjat. Annak kapcsán említi szűk körben:

Nem fognak élve eltemetni.

A következő két évtizedben folyamatosan jelen van színpadon, televízióban, rádióban, ahogy filmszerepet is osztanak még rá. Említi egyszer-kétszer, jelesebb születésnapokon: hivatása élteti. Kárpáti György róla szóló könyvében úgy fogalmaz:

Ha eljön a hét óra, lehetetlen, hogy ne legyek színpadon. Én színésznek születtem, színház nélkül ma sem tudnék élni. Még egy jó kis villámtréfában is szívesen játszom.

Agárdy Gábor a Magyar Rádió stúdiójában, 1971-ben Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

És tesz mást is. Ablonczy László írja Agárdi Gábor csodái című portréjában a következőket:

(...) Mindig mesélt, mert szerette a fiatalokat. Mesélt előadás előtt az öltözőben, ha tartósan várakozott jelenésre, a színészbüfében beszélgetett, és éjszakákba nyúlóan szívesen hallgatták a Gobbi Klubban. Történetei valósághűsége fölötti igazsággal szóltak: mert szépen csiszolt példabeszédekben Csortos Gyula, Tímár József, Maklári Zoltán és Bihari József alázatát, hűségét, alkotói gondolkodását világította meg. Az ikonfestés művésze is, aki színészként képekben és történetekben beszélt arról az álmodott színházról, amelyet egykor Sziklai Jenő szeretetében megismert – ez volt Agárdy Gábor magánegyeteme, amelyet átható és legnagyobb érzéseként a szeretet vezérelt."

Ahol mi vagyunk...
A Nemzeti Színház nyugdíjas színészeként még négy igazgatót szolgál ki.
Mindegyikőjüktől sorra kapja a kisebb, nagyobb feladatokat.
Agárdy Gábor élete végéig az 1986-ban színre került Sütő András darab, az Advent a Hargitán Zetelaki Dánieljét tarja az egyik leghangsúlyosabbnak, amely előadás létrejöttét a pártállami okoskodók gáncsoskodása sem tudta megakadályozni.

A darab párizsi vendégjátéka idején Agárdy Gábor József Attila egykori szobáját kapja meg a Párizsi Hotel Atlantisba, mely szobába nem sokkal később kikerül a falra a színész költőről készült festménye.

Agárdy Gábor szív közeli szerepekként tartotta számon a Márai mű alapján készült, A gyertyák csonkig égnek című színpadi művet is, amelyben Konrád szerepét alakította Avar István partnereként. Utóbbi darabot már a Pesti Magyar Színház „cégére alatt" mutatták be 2003-ban.

Agárdy Gábor akkor már három éve a Nemzet Színésze, Sinkovits Imrével együtt kerültek az első tizenkettő közé 2000-ben.

2001-ben egy esti előadás után a másnapi viszontlátás ígéretével búcsúzott el „testvérétől". Az volt az utolsó találkozása Sinkovits Imrével, akinek később is gyakran idézte a színház átnevezése idején megfogalmazott gondolatát:

Ahol mi vagyunk, ott van a Nemzeti Színház.

Isten veled
A 2005-ös évadban Agárdy Gábor meghúzza a derekát a Tangó című darab egyik előadásán, erős fájdalmai vannak. Kórházba kerül, kivizsgálják, kiengedik. /Felesége egy későbbi interjúja szerint, férje ekkor még nem tudta, hogy milyen betegségben szenved. Arról, hogy ő tudta-e, nem tesz említést. Az interjú szerint Agárdy Gábor kérdezte az orvost, hogy vállalhat-e újabb fellépéseket, amit az nem tiltott, de nem is ajánlott. Sz.Á./
A következő nyáron a francia király szerepét játssza szegeden a János vitézben. Állapota változó, összességében gyengül. 2005 végén kórházba kerül.

Több kollégája meglátogatja, két fájdalomhullám között tréfálkozik velük, olykor elszív egy cigarettát a kórteremben. Hazaengedik, de állapota tovább romlik.

2006 első napjaiban ismét kórházba kerül, újabb CT felvételek készülnek. Azt követően - felesége visszaemlékezése szerint – mondják el Agárdy Gábornak betegsége mibenlétét, majd kemoterápiát javasolnak. Hazaengedik, de egy hét múlva mentő viszi vissza a kórházba. Az úton férj és feleség egymás kezét szorítják.
Agárdy Gábor és felesége még tudnak pár szót váltani a kórterembe. A férj azzal búcsúzik:

Isten veled!

Holnap jövök!"

- így szólt a válasz.
Az asszonyt már várják az orvosok a folyosón. Elmondják: férje mostantól sok morfiumot kap, nem lesznek fájdalmai. Másnap már nem ismeri meg a feleségét.
2006. január 19-én, csütörtök reggel telefon a kórházból:

Gabi bácsi elment.

Agárdy Gáborról, a Nemzet Színészéről, a Nemzeti Színház örökös tagjáról készült köztéri falfestmény a Rákóczi híd pesti hídfőjénél Forrás: MTI/Faludi Imre

Források:
Kárpáti György: Agárdy - Cp Stúdió Budapest 1997
Bóta Gábor–Kárpáti György–Kőháti Zsolt: Agárdy - Duna Bpudapest 2006
Arcanum Digitális Tudománytár
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár