Gólerős csatárból a világ legjobb kapusa

Megoszlanak a vélemények arról, hogy jelenleg ki számít a világ legjobb futballkapusának, de a szóba kerülő jelöltek listáján az olasz Gianluigi Buffon mindenképpen előkelő helyen szerepel. A 2006-ban világbajnokságot nyert hálóőr lassan tíz éve ott van a sportág élvonalában, és semmi jelét nem mutatja annak, hogy gyengülne a teljesítménye.

Nem csoda, hogy 18 évesen máris az olasz futball egyik legnagyobb kapustehetségének tartották, és meghívót kapott az U21-es válogatottba. Igaz, ott csak kispados volt Angelo Pagotto mögött, de így is tagja volt az 1996-ban korosztályos Európa-bajnokságot nyert gárdának. Az atlantai olimpiát szintén a kispadról nézte végig, az olaszok ugyanis egyik túlkorosként Gianluca Pagliucát vitték ki az ötkarikás tornára.

Az 1996-1997-es bajnokságban azonban már ő számított a pármai egyesület első számú kapusának, 27 találkozón szerepelt a csapatban, amely nagy versenyfutást folytatott a Juventusszal az aranyéremért, ám végül csak második lett a Serie A-ban. Buffon immár rendszeresen pályára lépett az olasz U21-es válogatottban, majd 1997 októberében a nagyválogatottba is meghívót kapott. A squadra azzura Oroszországgal játszott világbajnoki pótselejtezőt, és a még mindig tinédzser kapus a kispadon kezdte a meccset, ám Pagliuca sérülése miatt már a 32. percben be kellett állnia. A visszavágón már Angelo Peruzzi állt a kapuban, az 1998-as világbajnokságon pedig Pagliuca volt a nemzeti együttes első számú hálóőre - Buffon ott volt ugyan a 23-as keretben, de egyetlen találkozón sem védett a vébén.

A franciaországi tornát követően még egy ideig versengett Peruzzival a squadra azzurra egyes számú mezéért, ám miután a Parmában hétről hétre kiválóan védett, ő lett a válogatott első számú kapusa. Az 1999-es esztendő egészen fantasztikusan sikerült a számára, hiszen klubjával megnyerte az UEFA-kupát (mégpedig úgy, hogy a sorozatban egyetlen mérkőzést sem hagyott ki), illetve az Olasz Kupát is, bekerült az Aranylabda 50 jelöltje közé, és ő kapta meg az év legjobb, utánpótlás-korú focistájának járó trófeát, a Bravo-díjat is - olyan focistákat megelőzve, mint Michael Owen, Nicolas Anelka vagy Dejan Sztankovics. Biztosnak tűnt, hogy ő fog védeni a 2000-es Európa-bajnokságon, ám a torna előtti utolsó felkészülési meccsen, Norvégia ellen ujjtörést szenvedett, és így ki kellett hagynia a kontinensviadalt, amelyen helyettese, Francesco Toldo főhőssé vált a hollandok elleni büntetőpárbajban nyújtott teljesítménye miatt.