A hollywoodi magyar sztár, aki megaláztatása után antikommunista amerikai tábornok mellett talált nyugalmat

Hajmássy Ilona

Hagymási Ilona, művésznevén Hajmássy Ilona, illetve hollywoodi filmjeinek főcíme szerint Ilona Massey, egyike a tizenhárom magyar művésznek, aki csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán. Amerikai pályafutása előtt európai operaházakban ünnepelte a közönség. Amúgy a nyolcadik kerületi Nefelejcs utcában cseperedett a nyomor szélén, végzettsége szerint varrónő, aki tehetsége mellett taktikai érzékének is köszönhette az operaénekesi karriert, majd a hollywoodi szerződést. Mégis taktikai hiba, konkrétan egy félrelépés miatt bukta el az igazán nagyívű filmes karrier lehetőségét. Ma botrány lenne a dologból, a múlt század negyvenes éveiben nem foglalkoztak tágabb kontextusban az eset morális kérdéseivel. Mindenesetre Hajmássy Ilona a hollywoodi élvonalból hátrébb sorolva is megőrizte tartását, s magyarságára büszkén, felemelt fejjel élte életét. Még úgy is, hogy sejtette: pályafutásának emléke – minden tanulságával együtt – hamar kikopik majd a színház- és filmtörténetből. Másfelől: nagy kár lenne érte.

Gyászesetet megelőző tanulmányok

Ilona a Király Színház társulatánál töltött egy évada alatt mindössze két darabban kerül ki a rivaldába. Szakmailag nem jelentős időszak, mégsem terméketlen.

Akkor ismerkedik meg Egyed Zoltán színikritikussal, tárcaszerzővel, majdani íróval, aki a korszak meghatározó teátrumi lapjában, a Színházi Életben is publikál.

Egyed, amilyen szenvedélyes publicista –

egyes kritikái lényegében élvezetes nyelvezetű dührohamok

–, olyan végletes romantikájú férfi a magánéletében. Nem sokszerelmű figura, hanem olyan, aki – rendszerint művészvilágból kikerülő –

aktuális szerelmétől önakaratából szinte sosem válik meg, viszont egyengeti útját,

emeli a publikum előtt, ahogy csak tudja. Ugyanakkor Egyed Zoltánt képességes íróemberként sosem vonzották féltehetségek.

Hajmássy Ilonában már annak görlkorszakában megérezte az egyedi talentumot.

Egyed és Hajmássy hamar túllépik a barátság határait, nem sokkal később pedig a Színházi Élet ifjú, pályakezdő fotóriportere készít fotósorozatot a görlökről. Pár nap múlva Hajmássy Ilona mosolyog a folyóirat címlapján.

Igaz, neve helyett csak annyi szerepel fotója felett: Napsugár.

Forrás: Metro-Goldwyn-Mayer

Unikális kép az akkori címlapfotók között.

A portrén Ilona szexis, ugyanakkor öntudatos szőkeség, modern jelenség.

A fotót Munkácsy megküldi a legnagyobb német lapoknak is, amelyek leközlik, a fotósnak pedig beindul a nemzetközi pályafutása. Idővel egyike lesz a legnevesebb hollywoodi fotográfusoknak. Ami pedig Ilonát illeti:

Napsugár fotója felkelti egy ifjú, kőgazdag földbirtokos, Szávozd Miklós figyelmét.

Virágok, ajándékok, vacsorák. Egyed Zoltán mindeközben több kilót lead, és az öngyilkosságot fontolgatja. Ám hiába: Ilona kisvártatva Szávozd Miklós felesége lesz.

A baj csak az: Szávozd ugyan saját jogán is tehetős, de erősen kötődik családjához, márpedig szülei nemcsak a titkon megtartott esküvőt kérik ki maguknak, de a feleség hivatását is. Bonyolítja a helyzetet, hogy Szávozd elképzeléseitől eltérően Ilona nem hagy fel színházi terveivel. Alig túl a nászon énekórákra jár – a férje pénzén persze, mely Ilona jogértelmezése szerint már az övé is – a kor két tekintélyes pedagógusához, dr. László Gézához és Revere Gézához. Mindemellett németül is tanul, csak úgy ragad rá a nyelv.

Szávozdon egyre nagyobb a nyomás: felesége makacssága, színházi tervei – Ilona némi énekstúdium után bejelentkezik az Operaház igazgatójánál, Radnai Miklósnál, aki a meghallgatást követően ösztöndíjas szerződést ajánl neki – az akkori bulvár érdeklődését is felkeltik. Szávozd felmenői tombolnak.

Szávozd Miklós végül megteszi azt, amit Ilona korábbi párja, Egyed még mindig csak fontolgatott: szíven lövi magát egy kecses revolverrel.

Ilona a temetésen gyönyörű énekével ríkatja meg a gyászoló családot, barátokat. Férje önkezű halála után gyors manőverekbe kezd privát viszonylatait illetően:

tervezett pályájába egy tragédia belefér, de botránynak nincs helye.

Vonatkozó készségeit mutatja: a történtek ellenére elhunyt férjének lánytestvére élete végéig jó barátnője marad majd.

Bécsbe megy, operasztár lesz

A fiatal özvegy nem sokkal később, 1935 őszén bejelentkezik a bécsi Volksoper direktoránál. Hogy nyitott fülekre találjon, abban az általa néhány hónapja megismert, ugyanakkor már Európa-szerte elismert zeneszerző, Zádor Jenő ajánlólevele is segítette. (Zádorral való kapcsolatának lényegi részleteiről nem maradt fenn nyilvános dokumentum.)

Ilona Hajmássy nem sokkal később a Tosca címszerepében mutatkozik be az osztrák közönség előtt.

Három hónappal később Felix Weingartner, a bécsi állami operaház, a Staatsoper igazgatója hívja társulatához. Kezdőkkel ilyen még nem történt, ettől még az erősen ambiciózus Ilonának is megremeg a gyomra. Ám az akkori operavilág egyik legnagyobb csillaga, az ugyancsak a Staatsoperben fellépő Németh Mária még Ilona első színre lépése előtt – Juliskát énekli a Jancsi és Juliskában – odalép hozzá a takarásban, megszorítja a fiatal kollegina kezét, és a fülébe súgja:

Ne félj te csacsi, fölösleges a lámpaláz, nem lesz itt semmi baj

Nem is lesz, Ilona – a közönség és a kritika elismerése mellett – sorra kapja a feladatokat a következő két évben: a Koldusdiákban Bronislava, A hegyek aljánban Nuri, a Parasztbecsületben Lola, A walkürben Helmwisege. Mindeközben szerepet kap egy felejthető osztrák filmben is,

amelynek gázsijából viszont futja rá, hogy házat vegyen szüleinek Nagykőrösön.

1937 februárjában Budapesten is fellép egy kabaréban, amelyet a Vígszínházban rendeznek a teátrum nyugdíjintézeti tagjainak. A sajtó ráveti magát az Ausztriában már sztárnak számító művésznőre.
Ilona interjúban meséli el, hogy vezető énekesnek hívják a nürnbergi operába, ráadásul Hollywoodból is érdeklődnek utána. Állítja,

megeshet, hogy a Metro Goldwyn Mayer filmstúdió igazgatója is megtekinti majd a vígszínházi nyugdíjintézet kabaréját.

Forrás: ebay

Rumbaesten villant, hollywoodi szerződést kap

1937 tavaszán, a budapesti Városi Színházban vendégként fellépő Németh Mária megbetegszik, s Hajmássy Ilonát javasolja maga helyett Josephin császárnő szerepére Kálmán Imre azonos című operettjében.

A Reggeli újság írja a beugrás másnapján, 1937. április 19-én:

A közönség szeme előtt úgyszólván percek alatt egy új operettprimadonna született. Hajmássy Ilona már megjelenésével és belépő áriájával meghódította a közönséget. Percekig tartott a taps az ária befejezése után. A közönség lelkesedése percről-percről fokozódott és a darab első részének a végén Hajmássy Ilonának számtalanszor meg kellett jelennie a függöny előtt, hogy megköszönje az ovációt.

Hajmássy Ilona a beugrás után arról beszél a sajtónak: a budapesti fellépés kapcsán az volt számára a legnagyobb öröm, hogy a szülei is ott voltak a nézőtéren, akik először láthatták a színpadon.
A beugrást követően Hajmássy Ilona pár napra leutazik a szüleinek vásárolt nagykőrösi házba.

Napközben a házimunkákban, gazdasági teendőkben segédkezik. Esténként pedig együtt mulatozik a családdal, a barátokkal, a helyi nobilitásokkal.

A mulatság kapcsán az is kiderül: Ilona édesapjától örökölhette muzikalitását, kiváló hangját.

Forrás: Collection Christophel/© MGM/Mgm

Az egykori betűszedővel előadott duettjeik egész Nagykőröst lenyűgözik.

Hajmássy Ilona a következő hetekben európai városokban koncertezik. Louis B. Mayer, a Metro Goldwy Mayer Filmstúdió egyik tulajdonos-alapítója végül Prágában látja az Aida címszerepében, majd hollywoodi szerződést ajánl neki. Miközben hazai lapok arról cikkeznek: Louis B. Mayer és Hajmássy Ilona az előadást követő rumbaesten keveredtek barátságba, ahol a filmmogul táncra kérte a művésznőt, s miközben ropták,

az egykori varrólánynak leszakadt a vállpántja, s ami így elővillant, annak látványa életre szólóan beleégett Louis B. Mayer retinájába.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!