Lezuhant a kormányozhatatlan óriásgép, több százan meghaltak

A Boeing 747 roncsa a hegyen
Vágólapra másolva!
A fekete doboz, a fedélzeti adat- és hangrögzítő a légi baleseti vizsgálatok legfontosabb eszköze. A baleseti vizsgálók másodpercről másodpercre vizsgálják át ezeket a hangfelvételeket, amelyeken néha csak egy halk kattanás jelzi a tragikus hibasorozat kezdetét. Ezúttal három olyan esetet mutatunk be, amelyben a szakembereknek nem kellett találgatniuk, mert a felvételekből szinte azonnal ki lehetett következtetni a katasztrófa okait.
Vágólapra másolva!

3. Kormányozhatatlanná vált a Jumbo

Ugyanebben az évben, alig tíz nappal a Delta katasztrófája után Japánban is borzalmas tragédia történt. A Japan Airlines zsúfolt belföldi járata Tokióból tartott Oszakába, amikor leszakadt a Boeing 747 típusú óriásgép függőleges vezérsíkja.

A Boeing 747-es, amelyik lezuhant 1985-ben Forrás: Wikipedia

A rádiófelvétel a vezérsík robbanásszerű leszakadásának zajával kezdődik. Itt mindkét pilóta és a fedélzeti mérnök hangját is meg lehet különböztetni egymástól, ennek megfelelően közöljük a párbeszédet.

/Megszólal a kabinnyomás csökkenését jelző duda.//
Kapitány: Valamilyen robbanás történt. Átállítom a transzpondert vészjelzésre.
Fedélzeti mérnök: Esik a hidraulika nyomása. Sárga jelzés a tablón.
Kapitány: Jobb forduló! ... Tokió Irányítás, itt JAL 123. Azonnali visszatérést kérek Hanedára. Bajban vagyunk. Engedélyezzék a magasság csökkentését 220-ra.
Tokió Irányítás: Vettem, hajtsa végre, ahogy önnek megfelelő.
Kapitány: Radar vektort kérek Osimára, köszönöm. ... Semmi nem működik.
Tokió Irányítás: Repüljön 101 irányban, radar vektor Osima.

A végzetesen sérült Boeing hős személyzete, akik még 30 percig a levegőben tudták tartani a kormányozhatatlan Jumbót Forrás: Medium

Kapitány: Nem lehet irányítani a gépet.
Tokió Irányítás: Értettem, a gép kormányozhatatlan.

Ekkor kigyulladt az ötös ajtó kinyílására figyelmeztető jelzés. A fedélzeti mérnök az intercomon keresztül megkérdezte a légi utaskísérőket, hogy mit látnak az ajtónál, majd jelentette a kapitánynak.

Fedélzeti mérnök: Kapitány, a jobb oldalon, az ötös ajtóval hermetizációs probléma van. Javaslom a vészsüllyedést. Felvegyük az oxigénmaszkokat?
Kapitány: Igen.
Tokió Irányítás: JAL 123, 72 mérföldre van Nagojától. Le tud szállni Nagojában?
Kapitány: Hanedára szeretnék visszatérni.

Egy amatőr fotós lefényképezte a sérült gépet, a felvételen látszik, hogy hiányzik a függőleges vezérsík Forrás: Tailstrike

A repülés e szakaszában már nem működött egyetlen kormányfelület sem, és a Boeing elveszítette az összes folyadékot a hidraulikus rendszereiből. A gép úgynevezett holland orsószerű, azaz legyezőmozgásba kezdett. Jumi Ocsiai szabadnapos légi utaskísérő, aki a gép hátsó részében ült és túlélte a katasztrófát, azt mondta, hogy a Boeing 747-es néha úgy repült, mint egy falevél a szélben. A pilóták a hajtóművekkel próbáltak kormányozni, és kiengedték a futóműveket, hogy azok légellenállása csökkentse a sebességet, illetve stabilizálja a repülést.

Egy utas a fedélzeten fényképezett, a katasztrófa előtt. A fényképezőgépe túlélte a becsapódást Forrás: Medium

18:41-kor a pilóták elveszítették az uralmukat a gép felett, és az egy teljes kört írt le Ocuki városa fölött. Az irányítás hat perccel később azt kérdezte, tudják-e már kormányozni a Jumbót a pilóták.

A személyzet teljes gázt adott, hogy emelkedjenek, de a gép orra vadul mozgott le és fel, majd a sebesség alig 108 csomóra, vagyis 200 kilométer/órára csökkent, amivel az óriásgép nem tudott volna a levegőben maradni.

Fedélzeti mérnök: Felpörgessem a hajtóműveket?
Kapitány: Maximális tolóerőt! ... Oh ne, átesünk!
Fedélzeti mérnök: Nő a sebesség!
Kapitány: Folytasd! ... A sebesség 220 csomó.
Tokió Irányítás: JAL 123, jelenleg 55 mérföldre vannak Hanedától északnyugatra.
Kapitány: Mi is a távolságunk?
Tokió Irányítás: A radar szerint a távolságuk 55 mérföld. Kumagajától most 25 mérföldre vannak. Inkább japánul folytatom. (A nemzetközi repülési szabályok szerint csak angolul szabad rádiózni a levegőben, de az irányító ezzel is segíteni akart a vészhelyzetben küzdő pilótáknak. A szerző megjegyzése.) Készen állunk az önök fogadására, ahogy önöknek megfelelő. Emellett a jokotai amerikai bázis is elérhető az önök számára. Kérem, jelezze, melyik repülőteret választja.

A Jumbo ekkor épp erősen süllyedt, ezért a kapitány a tartalék elektromos rendszereket segítségével kibocsátotta a fékszárnyakat, hogy stabilizálja a repülést.

Kapitány: Fékszárny 10?"
Elsőtiszt: Igen, fékszárny 10.
Kapitány: Fel az orrát! Emeld! ... Ne nyiss ekkora fékszárnyat, ez túl sok. Be a fékszárnyat! ... Gázt, gázt, gázt! Fékszárny! Át fogunk esni!
Elsőtiszt: Fékszárny bent.
Kapitány: Emeld az orrát, emeld a gépet, maximális tolóerő! Teljes gáz!
//Megszólal a földközelségjelző dudaszó.//
Földközelségjelző: Emelkedj, emelkedj, emelkedj.
Kapitány: Ez itt a vég.

A roncs a meredek hegyoldalban Forrás: Medium

A pilóták a vezérsík leszakadása után 30 percig még a levegőben tartották a kormányozhatatlan gépet, ami emberfeletti teljesítmény volt, de a hegyek között elfogyott a szerencséjük és a Jumbo egy meredek hegyoldalnak ütközött. A balesetben 520 ember halt meg, mindössze négyen élték túl a becsapódást. A tragédia súlyosságához az is hozzájárult, hogy a japán légitársaság a hosszú távú járatokhoz képest agyonzsúfolt belföldi járatokat üzemeltetett, amelyeken az átlagosnál jóval több ülést helyeztek el. A cég úgy gondolta, a fegyelmezett japánok arra a kis időre kibírják az átlagnál kisebb lábteret.

A Boeing 747 roncsa a hegyen Forrás: Medium

A vizsgálat kiderítette, hogy ugyanez a gép évekkel korábban, egy leszálláskor durván ért földet, és a törzs vége a leszállópályához ütközött. A javítást a gyár szakemberei és a légitársaság mérnökei közösen végezték el, de nem vették észre, hogy repedés keletkezett a farokrész egyik teherviselő elemén. Ez a repedés az évek során egyre nagyobb lett. Végül annyira meggyengült a tartóelem, hogy eltört, ezért leszakadt róla a függőleges vezérsík.