Váratlan és veszélyes meglepetés érheti a holdutazókat

A Hold hatásaihoz számos misztikus illetve babonás elképzelés fűződött a múltban

Korábban úgy tartották, hogy teliholdkor a Föld mágneses árnyékoló hatása megvédi a Hold felszínét a napszél részecskebombázásától. Facskó Gábor és munkatársai azonban új tanulmányukban kimutatták, hogy a Föld mágneses védőpajzsa kitérülhet, váratlan sugárözönnel árasztva el a Hold felszínét. Eredményük fontos tanulságokkal szolgál a közeljövő emberes holdutazásainak tervezéséhez.

Szeszélyes környezet

A Hold a Föld körül kötött keringést végez. Azaz pontosan annyi idő alatt fordul körbe a tengelye körül, mint a bolygónk megkerüléséhez szükséges idő, ezért mindig ugyanazt az oldalát látjuk.

Holdunk Föld felőli oldala különösen fontos az emberes holdra szállások szempontjából, ugyanis a Hold ekkor a magnetoszférában tartózkodik, azaz a Föld védi a napszél hatásaitól.

Az esetleges holdbázisok miatt is fontos ez az oldal, hiszen innen lehet átjátszó állomás nélkül, közvetlenül kapcsolatba lépni a Földdel.

A Hold felfedezését számos intenzív, nagy energiájú töltött részecskesugárzással kapcsolatos jelenség veszélyeztetheti.

Az egyik ilyen jelenség a holdpor feltöltődése, mozgása és ionizációja.

Forrás: NurPhoto via AFP/Hristo Rusev/NurPhoto/Hristo Rusev

További problémát jelenthet, hogy az érzékelők kevésbé hatékonyan dolgoznak, ha túl zajos a környezet. A nagy energiájú sugárzás hatására hibásan működhetnek az érzékelők. A napelemek hatékonysága fokozott tempóban romlik, ha erős sugárzásnak van kitéve.

A legintenzívebb szoláris-energikus részecskekitörések károsíthatják az űrhajók kritikus rendszereit, vagy rákot okozhatnak a felszínen tevékenykedő űrhajósok szervezetében.

A napszél hatása a felszínre különbözhet a holdi szélesség függvényében, és befolyással lehet a hosszú távú holdbázisok elhelyezésére, a bányászati tevékenységre és az űrséták időzítésére. A Holdon a víz a napszél protonjainak és a holdi talaj kölcsönhatásának eredményeképpen jön létre. Az eredmények segítenek kideríteni, hogy a víz, amit emberi fogyasztásra és üzemanyag előállítására lehet felhasználni, hol halmozódik fel kísérőnk felszínén. Igen sok kérdést kell még tisztázni, mielőtt az emberiség visszatér a Holdra. Nagyon fontos lenne jobban megérteni a Hold körüli térség fizikáját, és pontosabb módszereket kell kidolgozni e térség állapotának előrejelzésére is. A tervezés alatt álló és nemzetközi együttműködésben megépítendő Deep Space Gateway állomás egyik feladata pontosan ez lesz.

Ez a tanulmány megerősíti a magnetoszféra kitérésére gyakran használt szélzsák-analógiát. Minél nagyobb az oldalszél szöge, annál nagyobb lesz hatására a magnetoszféra szélzsákszerű kitérése. Az ARTEMIS adatait a dinamikus magnetoszféra-modellek javítására fogják felhasználni, a különféle szögben érkező napszél hatásait is belefoglalva az újabb modellekbe.

A magnetoszféra kitérése lökéshullám nélkül is lehetséges, így ennek a jelenségnek az előfordulási gyakoriságát vélhetően erősen alábecsülték. Több bolygóközi lökéshullám-katalógus készült, azonban azokat az eseteket, amikor a napszél sebességének nagy y (esetleg z) irányú összetevője van, nem számolta össze és katalogizálta senki, hiszen eddig nem számítottak tanulmányozásra érdemes jelenségnek.

A Deep Space Gateway állomás művészi illusztrációja Forrás: Wikimedia Commons

A továbbfejlesztett modelleket az L1 Lagrange-pontban található napszél-monitorozó szondák (mint az ACE vagy a DSCOVR) adataival kombinálva a holdi asztronautákat maximum fél órával a különlegesen veszélyes események beérkezése előtt figyelmeztethetik.

A cikk az mta.hu írása alapján készült. A szondákról további információkat ide kattintva találhat.