Drámai gyermekkor, meztelenkedés a Balatonon és egy ország szeretete: a színészkirálynő legendás élete

Bajza utca 1., Garzonház, Ruttkai Éva színművésznő az otthonában. ÉV 1966

Hároméves korában lépett először színpadra. Lakner bácsi híres gyermekszínházában játszott főszerepeket, valamint már kislányként fellépett a Vígszínház és más vezető pesti társulatok előadásaiban. 17 éves korában gyakorlatos színésznőként szerződött a Vígszínházhoz, néhány hónappal később megkapta első főszerepét. Ruttkai Éva legendás alakításai mellett szerelmei kapcsán is részese lett a színháztörténetnek. Első – egyben utolsó – férje, leánya édesapja Gábor Miklós volt, akiben saját színészetének férfiúi tükörképét fedezte fel. Aztán Latinovits Zoltánban talált társra, aki a tekintetével ejtette rabul első színpadi találkozásuk idején. Ruttkai Éva a színészkirály haláláig kitartott a gyakorta érzelmi, szellemi lázaktól hajtott, gyötört Latinovits mellett, miközben saját művészi teljesítménye kapcsán maga is a színészkirálynő rangjára emelkedett. Ruttkai Éva regénybe illő életének epizódos felidézése is lehetőséget adhat rá, hogy az olvasó elgondolkodjon egy színészsors önmagán túlmutató tanulságain. Sztankay Ádám írása.

Skót iskola, öt pengő, vasárnapi ebéd

Elemi iskolai tanulmányai kapcsán beszéli el Ruttkai Éva egyik írásában, miként csodálkozott rá felnőttként egykori elemi iskolai bizonyítványára:

Kitűnő tanuló voltam.

Az iskola kapcsán írja, akkori érzeteit felidézve:

(...) mindig is szerettem érezni, hogy többen vagyunk, együtt vagyunk, ismerjük és szeretjük egymást.

Leírja azt is: rendszerint nyolc óra előtt öt perccel esett be a Vörösmarty utcai skót iskolába. Az iskola ugyancsak megér egy közbevetést.
Az intézményt - a Vörösmarty Mihály Általános Iskola elődjét – a Skót Misszió Alapította.

A Misszió jelszava: How to do good? – Hogyan tegyünk jót?

A pesti missziót 1872-ben alapították, előbb a Hold utcában működött, majd 1910-ben költözött a Vörösmarty utcába. A kommunista diktatúra, azaz a Tanácsköztársaság idején szünetelt a tevékenysége, majd 1921-től régi színvonalán működött tovább, ugyanakkor az elemi mellett polgári iskolát, valamint internátust is létrehoztak az intézményben.

A skót iskola különlegessége, egyben fő célja az volt, hogy egy közösségben oktassák, neveljék a keresztény és a zsidó családok gyermekeit.

1932-ben, amikor az intézet legendás pedagógusa, Jane Haining Magyarországra érkezik s az intézmény vezető nevelője lesz, már több mint 400 tanulója van a skót iskolának. A gyerekek háromnegyede zsidó származású.
Jane Haining afféle pótszülője a lányoknak, különösen az iskola internátusában élőknek. A gyerekek a '30-as években – miközben „odakint" zsidótörvényeket fogadtak el, és mindenféle módon diszkriminálták a zsidókat – az iskola falai között biztonságban érezhették magukat.
Ideig-óráig.

Jane Haininget 1944. április 25-én tartóztatta le a Gestapo, miután házvezetőnőjének nyilas veje feljelentette.

Ne féljetek, gyerekek, ebédre itthon leszek

– mondta Jane Haining, mielőtt elvitték az iskolából. Májusban az első transzportok egyikével, marhavagonba zárva került el Auschwitzba. Ott halt meg két hónappal később.
Néhány hét elmúltával a magyar külügyminisztérium hivatalosan is értesítette a Skót Missziót Jane haláláról.

A levélben „sajnálatos egészségügyi problémák fellépéséről" írtak.

Hősök tere, Ruttkai Éva színművésznő a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén (1961) Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Pótszülők

Mindazonáltal, még a nyugalmasabb időszakban, Ruttkai Éva a skót iskola tornatermében is részt vett a színjátszó kör előadásaiban. Egyebek között a Holicsi Cupidóban, a Gyurkovics lányokban.
A gyermek Ruttkai Éva az iskolai fellépéseket önmagukért szerette. A hivatásos gyermekszínészként abszolvált feladatait más szempontból is fontosnak tartotta. Ruttkai Éva írja utóbb:

Kegyetlenségig megtanultam dolgozni. Noha a színpad mindig a játékok játékát jelentette, ugyanakkor öntudatom legmélyén létirányító volt: ha felléptem, 5 pengőt kaptam, és ha volt pénz, Anyuka finom ebédet csinálhatott (...), az egész család vasárnapi ebédét én fedeztem. Nem kis érzés ez egy gyerek számára!

Ami az anyagiakat illeti: némi könnyebbséget jelentett az is, hogy amikor az Ecet és méz egyik előadása után a darabban szereplő színésznő, Dajbukát Ilona barátnője, Frici néni gyerekzsúrt rendezett a fellépő gyerekeknek,

a zsúron úgy összebarátkozik Ruttkai Évával, hogy attól kezdve pótanyjaként törődött vele.

Frici néni férje, a Weiss Manfréd-gyár lerakatának, egy kerékpárüzletnek módosabb igazgatója, hasonlóképpen leányának tekintette Russ Márk gyermekét. Megismerkedésüktől finanszírozta a kislány iskolai tanulmányait.
Éva minden délben Frici néniéknél ebédel, s olykor ott is éjszakázik nevelőszüleinél. Ám elalvás előtt mindig hazavágyik a szoba-konyhába.
Amúgy vidáman vannak együtt:

ha megszólal a zene a rádióban, Éva táncol a nevelőszüleinek,

akik lelkesen tapsolják; ha a kislány fényképészt játszik egy távcsővel, nevelőszülei szó nélkül vágják magukat a kívánt pózba.

A Fröhlich-lieson és az Auguszta-affér

Ruttkai Éva, háromévnyi színpadi múlttal a háta mögött,

hatévesen átesik az első szerelmen, mi több, az azzal járó csalódáson.

Rákoscsabai nyaraláson ismerkedik meg egy Gustav Fröhlich nevű nyolcéves fiatalemberrel. Amikor Gustav feltűnik a strandon, Éva azonnal kibontja copfjait. Hiába. A fiú mintha észre sem venné.
Amikor egy alkalommal a fiú azt mondja, hogy papnak készül, akkor Éva azt feleli: ő akkor apáca lesz. Hiába. A fiú, aki neve ellenére jól beszéli a magyar nyelvet, azt vágja rá:

Tudod, mi leszel te? Nem apáca, hanem anyáca!

A hatéves Ruttkai Éva ezt a választ annyira sértőnek érzi, hogy

két évig szóba sem áll Gustav Fröhlichhel – miközben színészi elhivatottsága töretlen.

Lakner bácsi társulatának egyik előadása után Ruttkai Éva izgatottan várta Auguszta főhercegnő látogatását.

Lakner bácsi ígérte: a főhercegnő személyében igazi tündérkirálynő érkezik majd közéjük.

Amikor azonban felbukkan a termetes, fonnyadt arcú Auguszta, Ruttkai Éva döbbenten mondja Lakner bácsinak:

Ez nem királynő, ez boszorkány.

Az epizódra már felnőtt színészként visszaemlékező Ruttkai Éva annyit tett hozzá a történethez egy írásában:

Ahogy József Attila írja, akkor még őszinte ember voltam.

Ruttkai Éva arról is írt, hogy maga is meglepődött később, a gyermekkori színre lépéseit megörökítő fotók láttán. Rácsodálkozott az egykori kislány átszellemültségére.

Ennek kapcsán a felnőtt Ruttkai Éva Jászai Mari szavait idézte fel írásában,

amelyeket Jászai egy saját Mária Magdolna-alakításáról készült fotó dedikálásakor mondott:

Nézd, ez a hülye itt is hogy hisz.

Nehéz lett az élet

Ruttkai Éva évtizedekkel később is szeretettel említette a Lakner bácsi társulatában eltöltött éveket. Ugyanakkor felnőtt színészként Hevesi Sándornak köszönte meg egy visszaemlékezésében, hogy színésznő lett. Hevesi valószínűleg a Magyar Színházban találkozhatott a gyermekszínész Ruttkai Évával. Annyi biztos: Hevesi Sándor az egyik aktuális darab házi főpróbáján odahívta magához Ruttkai Évát, s azt mondta:

Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz.

Azzal együtt Ruttkai Éva édesanyja leánya évtizedes gyermekszínészi működése után úgy döntött: jobb lesz, ha gyermeke egy ideig inkább az iskolára, a tanulásra összpontosít, s átmenetileg felhagy a színpadi megmutatkozásokkal.

Hamarosan, az iskolai feladatok mellett, a túlélésre is összpontosítaniuk kellett.

Ruttkai Éva közreadott visszaemlékezéseiben még úgy is megrendítően idézi fel a második világháború családját érintő történéseit, hogy nem merül bele a részletekbe.

1942-től nagyon nehéz lett az életünk

– írja a vonatkozó fejezet kezdőmondatában. A már ötvenötödik évét is betöltött Russ Márkot akkor hívták be ukrajnai munkaszolgálatra. Nem sokkal később szívbetegséggel diagnosztizálták, amely a megerőltető munkának lehetett a következménye.

Russ Márkot hazaengedték, de nem épült fel, 1944-ben meghalt.

Ruttkai Éva idősebb bátyját, a kommunista Ottót időközben nézetei kapcsán letartóztatták. A váci börtönben tartották fogva, politikai foglyoknak kijáró megkülönböztetett szigorral. A bakfis Ruttkai Éva hősnek látta Ottót. Amikor édesanyjukkal meglátogatták, akkor három méter távolságot kellett tartaniuk Ottótól a börtön folyosóján. A fiúnak szánt csomagot a lábuk mellé kellett helyezniük, azt csak később, az őrök adhatták át a fogolynak. Érintésről szó sem lehetett.
Ruttkai Éva a háborús évek alatt végezte el a négy polgárit. Szíve szerint színésznő lenne, de a vonatkozó törvények miatt ez szóba sem jöhet. Kereskedelmi iskolába készül, de oda sem kerül be.
Makay Margit – akit gyerekszínészként ismert meg – ugyanakkor ingyen vállalja színészi képzését. A stúdium mellett

Ruttkai Éva édesanyjával együtt selyemernyőket fest a Herendi Porcelángyár egyik lerakatában.

Teljesítménytől függően húsz és negyven pengő között keresnek. Nem rossz pénz. Azonban a háború, az üldöztetések mind drámaibb helyzetekbe kényszerítik a családot.

1969 Forrás: Fortepan / Lugosi Szilvia

„ ...csak el kell tűrni, ami éppen van"

Ruttkai Éva a miértre nem tért ki, de emlékei között felidézte az esetet, amikor egy légitámadás során nem mehettek le a ház pincéjébe. A lakásban élték át a bombázást.

Az borzasztó volt, nagyon rosszul bírtam.

Ruttkai Éva említi azt is, hogy

egy alkalommal feljelentették őket, s bekerültek a Gestapo kihallgatóbázisára. Valamiképpen kijutottak.

Ruttkai Éva arról is ír: a nyilas hatalomátvétel után ott volt édesanyjával egy „menetben."
Felemelt kezű emberek, akiket szinte gyerekkorú géppisztolyosok hajtanak. A gyerekkatonák szitkozódnak, ütik a foglyaikat, egyikőjük rácsap Ruttkai Éva hátára. A bakfis ráugrana, de édesanyja visszarántja:

Édes lányom, gondolj Krisztusra!

Nem tudni, miként kerültek ki a menetből.
Ruttkai Éva azt írja:

A háború. Akkor voltam tinédzser, akkor kellett volna, hogy egy kicsit beleszagoljak az életbe. Akkor kellett volna jönni-menni az utcán, moziba, színházba, bálba járni, táncolni; de hát ezt mind nem lehetett. Az ember kijárt a Ligetbe, a Vurstliba, és korcsolyázni. Csak hát, elsötétítés volt, a korcsolyapálya este sötét volt...

Ruttkai Éva írja azt is:

A háború tulajdonképpen akkor jelentette igazán azt, amit az emberek háborúnak neveznek, amikor vége lett. Akkor tudtam meg, mi minden történt, milyen borzalmak, emberi kegyetlenkedések, tragédiák. Addig a szüleim óvtak, édesanyám folyton velem volt, nekem tehát jó volt, csak folyton arra vártam, hogy mikor lesz már vége. Boldogító érzés valaminek a beteljesülését várni. Amikor mindazt csak el kell tűrni, ami éppen van.

A Ruttkai Évát megidéző írásban itt kell említeni egy másik színésznőt.
Eőry Kató 1905-ben született, huszonnégy évesen végezte el a Színművészeti Akadémiát. Fiatal lányokat, majd később jellemszerepeket játszott. Hosszú éveken át volt a Nemzeti Színház társulatának tagja, később több színházban is játszott.

1944-ben Eőry Kató és leánya, Mátyássy Erzsébet úgy döntöttek: segíteni fogják az üldözötteket.

Az 1944 októberében lezajlott nyilas hatalomátvétel után, más rászorulókhoz hasonlóan, az akkor tizenhét éves Ruttkai Évát és édesanyját is befogadták az otthonukba.
Amikor 1944 decemberében Eőry Kató és leánya megtudták, hogy egyre veszélyesebb Éva rejtegetése, akkor Erzsébet átadta Évának a személyes iratait – köztük a szegedi gimnázium diákigazolványát –, valamint az iskolai egyenruháját is Ruttkai Évának. Ruttkai Éva – Eőry Kató testvérének, Simkó Lászlónak a segítségével – pedig elutazott a már szovjet fennhatóság alá került Szegedre.
/A történet parafrázisa Szabó Magda Abigél című regényében olvasható. A regény filmváltozatában éppen Ruttkai Éva játszotta el Horn Micit, a kisváros ünnepelt művésznőjét, aki segítséget nyújtott az üldözött Georginának. Sz.Á./
A Yed Vasem Eőry Katót és leányát 2010-ben tüntette ki a Világ Igaza címmel.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!