Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Élet a kollégiumban
1949. május 30-án Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes államminiszter, egyben a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára letartóztatja Rajk László belügyminisztert, aki egyik fő patrónusa volt a NÉKOSZ-nak. A szövetség júniusban megszűnik, a Horváth Árpád Kollégium állami fennhatóság alá kerül.
Kezdetét veszi a Rákosi-korszak.
Soós Imre és Horváth Teri már 1948-ban kap egy villanásnyi lehetőséget Bán Frigyes Talpalatnyi föld című filmjében. Aztán folytatják tanulmányaikat, esténként pedig részt vesznek – mást nem tehetnek – a Dolgozók Ifjúsági Szövetségének kollégiumi szervezete által felügyelt Szabad Nép-félórákon, illetve az „önkritika-gyakorlatokon”.
A Színművészeti Főiskola DISZ-vezetése főként filmrendező-hallgatókból áll.
Egyikük majd – persze évtizedekkel később – a Tanú című szatirikus filmjével ítélkezik az akkori világról.
Horváth Teri visszaemlékezésében ironikusan „szent gyónásoknak” nevezi az önkritika-gyakorlatokat, és érzékelteti:
ahogy ő, úgy Soós Imre, Szirtes Ádám és minden épelméjű növendék viszolygott a kényszerű szeánszoktól.
A pozícióba került filmrendező-hallgatók egyéb vegzatúráitól pedig irtóztak. Szokásuk például éjszakánként megvonatoztatni a kollégistákat: mozgalmi dalokat énekelve, libasorban, egymás vállát fogva kígyózzák be az épületet, az íróasztalok tetején ücsörgő masiniszták – DISZ-vezetők – által bekiabált útmutatás szerint.
Soós Imre akkoriban még könnyen vette viccre a korszak abszurdjait, de vonatozás közben sosem mosolygott.
Új hősök
1949 márciusában Soós Imre megkapja Szergej Tyulenyin szerepét Fagyejev Az ifjú gárda című darabjában. Kritikák szerint, ahogy a vonatkozó jelenetben
elővesz a tarisznyájából egy karéj kenyeret, majd elszánt dühvel falni kezdi, abban ott van a Krasznodon felé közeledő németek elleni minden indulata.
Ugyanazon a tavaszon Horváth Terit próbafelvételre hívják a Filmgyárba. Nádasdy Kálmán és társrendezője, Ranódy László az első teljes hosszában színes magyar film, a Ludas Matyi forgatására készül. Horváth Terit a főhős szerelmének, Piroskának a megformálására szemelték ki. A próbafelvételen kiderül: hitelesebb, mint remélték.
A két rendező úgy dönt: visszaveszik a címszerepet Gábor Miklóstól, mert a kiváló színész sugárzó intellektusa elütne a tűzről pattant parasztlány természetes színeitől.
Tanakodnak aztán, kire osszák át Ludas Matyi figuráját. Horváth Teri Soós Imrét ajánlja. Kiderül, Nádasdy és Ranódy már korábban is gondolt rá – jó híre van már másodéves főiskolásként –, de túlságosan kölyökképűnek találták. Horváth Teri ráveszi a két neves rendezőt: hívják csak ki egy próbafelvételre.
Másnap Nádasdy kitereli a Filmgyár udvarára a két gyereket, ahol annyit kér: játszanak, amit akarnak!
Teri és Imre váltanak pár szót, aztán Hegyi Barna kamerája már rögzíti is rögtönzésüket. Soós Imre a pásztort adja, juhokat őrizve, koszorút fonva kedvesének, a Teri formálta libákat terelgető kiscselédnek, aki szárnyasait hátrahagyva a fiú mögé lopódzik, és eltakarja a szemét. Nevetnek, ölelik egymást az elképzelt legelőn.
Hamarosan új hősök teremtődnek.
Ludas Matyi
„Olyan, mint egy isten”, súgja Soós Imre Horváth Teri fülébe a Ludas Matyi forgatásán, amikor először bukkan fel a műteremben Somlay Artúr. Somlay leül egy karszékbe, odakiált a stábnak: „Ásszisztencia! Mit mondok ennek a.. ?”, kérdi, majd fejével Imre felé bök.
Isten, vagy sem, Soós Imre odalép hozzá: „Tisztelettel kérem, én nem vagyok »ennek a«, én Soós Imre vagyok.” Somlay indulatba jön, farkasszemet néz Soós Imrével, majd enyhülve mondja: „Jól van, kölyök.” Mire Soós Imre: „Kölyök sem vagyok. Soós Imre vagyok. Az a becsületes nevem.” Somlay felnevet: „Jól van, kolléga. Gyere ide, parolázzunk. Servus humillimus!” (Alázatos szolgája! Sz. Á.)
„Szervusz!”, csap a színészóriás tenyerébe Soós Imre.
Az ifjú színészjelölt naponta nyűgözi le a stábot. Amikor az öreg doktor figuráját kell eljátszania, öt különböző öregembert mutat a próbán. Magyarázza: két nagyapja mellett három szomszédot „hozott”. Amikor Ludas Matyi Döbrögi iránti érzései kerülnek szóba, vigyorog, mondja, ismeri a dörgést, az efféle indulatot – nem szorul instrukcióra. Meséli:
édesanyja egyszer szalmát lopott, mert nem volt mivel befűteni, s mikor az ispán észrevette a bűntényt, meggyújtotta anyja hátán a köteget.
Mindeközben áhítattal nézi a híres kollégák játékát is. Főként Görbe Jánosnak lesz nagy rajongója. Görbe játéka mellett a féken tartott, de még úgy is félelmetes vadsága, ereje nyűgözi le a fiút.
Mikor nem forog a kamera, Soós Imre és Horváth Teri a közeli mezőket járják. Kukoricát sütnek, verselnek, rajzolnak a magukkal vitt irkával, ceruzával. Imre sokat vesződik a perspektívával. Végtelenbe futó nyárfasort próbál egyszer visszaadni a papíron, de megint elszámítja magát, egybeérnek egy ponton a két oldalt sorakozó fák. Imre felsóhajt:
Terike, nézd meg! Az én utamnak mindig vége! Összeszaladnak a nyárfák!
A forgatás végén Horváth Teri kétezer forintot kap, Soós Imre kétszer annyit. Már a kétezer is nagy pénz akkoriban.
Soós Imre hazaviszi, ami jár, feltölti az otthoniak kamráját, új ruhába öltözteti szüleit, összes testvérét.
Láthatatlan kezek
A Ludas Matyi szakmai bemutatóját 1950 februárjában tartják a Puskin moziban.
Az eseményre Soós Imre és Horváth Teri sötétkék egyenruhát kap a párt kulturális osztályától.
Azt viselik a Városi Színházban (ma Erkel) is, a néhány nappal később megtartott nyilvános díszbemutatón. Erre az eseményre mindkét színinövendék családját minisztériumi autó hozza el a tanyavilágból.
A közönség és a bejáratnál fél karéjban felsorakozott osztálytársaik is mosolyogva bámulják a főszereplők fejkendős, csizmás rokonságát.
Gellért Endre odalép hozzájuk – idézi memoárjában Horváth Teri –, azt mondja a szülőknek:
Gratulálok, hogy a sors ilyen tehetséges gyerekekkel áldotta meg önöket!
Mint a mesében.
Március végén a Népművelési Minisztérium levélben értesíti Soós Imrét és Horváth Terit: április 4-én megkapják a Magyar Népköztársaság arany érdemérmének első fokozatát, valamint kétezer forint nívódíjat.
A parlamenti fogadáson Révai József népművelési miniszter lép oda a két színészhallgatóhoz, és tudtukra adja:
Maguk az új rendszer elsőszülöttei!
Később részt vesznek az ünnepség utáni felvonuláson.
A Parlament előtti gyülekezőn Soós Imre egy Korsós Ica nevű napégette, csinos arcú, formás traktoros lánnyal flörtöl.
A Hősök tere felé tartó menetben már Horváth Teri oldalán lépdel. Idővel melléjük sodródik a költő, Juhász Ferenc is.
A Ludas Matyi nézőszáma akkorra már a kétmilliót is túllépte, több nagyvárosban is tartottak díszbemutatókat.
Soós Imre és Horváth Teri arcképével van kiplakátozva az ország. Amikor a felvonulók észreveszik a soraikban lépkedő hírességeket, kántálni kezdenek:
Soós-Horváth, Soós-Horváth! Lássuk, lássuk!
Hirtelen láthatatlan kezek emelik meg a két színi akadémistát, akik az ünneplők vállán folytatják útjukat.
A költő a földön marad.
Nem látni a tanácsban
Soós Imre 1950-ben a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon elnyeri a legjobb férfi alakítás díját. Még abban az évben főszerepet kap a
Dalolva szép az élet című propagandafilmben, amelyben Torma Feriként küzd a munkás dalárda ideológiai elhajlói ellen.
Soós Imre az 1951-es Civil a pályán című filmben Rácz István élmunkást alakítja, aki az ellenség aknamunkája ellenére is élsportoló szeretne lenni.
Diplomázva is eljátszik még jó néhány hasonló karaktert.
Akkori interjúit a szereposztók – legkevésbé az alkotások rangos rendezői, inkább a pártdöntnökök – előírásai szerint adja: fényes szelek fútták elé a mezőn a Színművészeti hirdetményét, mezítláb állt a felvételi bizottság elé, a párt segítette ki a nincstelenségből, szüleit minisztériumi gépkocsi viszi filmjeinek díszbemutatójára.
Az új korszak új hőse. Akivel akadnak gondok is.
A főiskola hajdani káderlapjainak egy 1949-es bejegyzése még azt rögzíti:
Soós Imre kétségtelenül a legszínesebb lény az osztályban, nagyon tehetséges, dús fantáziájú. Dacára külső sikereinek nem szállt fejébe a dicsőség. Kitűnően viselkedik.
1952-ben, végzős korában már másként jelentenek róla:
A felszabadulás óta kikerült főiskolai hallgatók közül Ferrari Violetta és Sinkovits Imre mellett talán ő a legtehetségesebb, akit azonban a korai siker tönkretett. Munkához való viszonya nem olyan áldozatos és szerény, mint kellene. Elhanyagolja kötelességeit, nem képzi magát ideológiailag, nem végez mozgalmi munkát, tanácstag, akit nem látni a tanácsban, nem jár el a DISZ központi vezetőségeinek üléseire, amelynek szintén tagja. Iszik, mértéktelenül dohányzik.
Az államvédelem egy 1952. augusztus 29-i iratában pedig az olvasható:
Görbe [János] befolyása alatt tartja Soós Imrét és Szirtes Ádámot, melynek eredménye az, hogy Soós főiskolán marxizmusból-leninizmusból igen gyenge, Szirtest pedig a párthoz való rossz viszonya miatt visszaminősítették.
(Közbevetőleg: a Soós Imrének országos ismertséget hozó Ludas Matyi című film kópiái ekkor – alig három évvel a forgatás után – már javarészt színüket veszítették, hamarosan a hangsáv is sérül. A kor döntnökei annak ellenére használták fel a belga Gevacolor cég – mindenki másénál olcsóbb – nyersanyagát, hogy a belgák csak egy év garanciát vállaltak termékükre. Ennek kockázatait a film alkotói próbálták megértetni a párt döntnökeivel, hiába: fő, hogy elkészüljön, a holnap nem számít. A Ludas Matyi-t végül a kétezres években sikerült eredeti minőségében helyreállítani, kockánként restaurálva. )
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
