Hétvége az EU fővárosában

Bár az európai városlátogató hétvégék tavasszal és ősszel a legnépszerűbbek, a mostani hideg, esős időjárás láttán jó megoldás lehet, ha balatoni fázós-didergős hetünket felcseréljük egy kellemes hétvégére valamelyik európai nagyvárosban. Választhatjuk például Belgiumot és Brüsszelt, amelyről sokaknak egy rideg hivatalnokváros jut eszébe, de szerencsénkre a belga főváros rácáfolt erre a tévhitre. Belgiumi sorozatunkban elsőként az EU fővárosából adunk ízelítőt.

Forrás: [origo]

Egy brüsszeli városnézés a legtöbb esetben elsőként a belváros központi főtere, a Grand Place felé vezet. A tér helyén a 12. század előtt még mocsaras terület volt, majd ettől kezdve a 14. századra jelentős gazdasági és kézműves ipari központtá fejlődött. Az egyre gazdagodó kereskedő réteg hatalmas céhközpontokat emelt a téren és a környező utcákban, majd a Hotel de Ville felépítésével a tér, gazdasági jelentősége mellett a politikai és a polgári élet központjává is alakult. Az említett céhközpontok és a környező épületek többsége 1695-ben elpusztult, amikor XIV. Lajos francia király 36 órán át lövette a környéket. Érdekes, hogy a legfőbb célpontként meghatározott Hotel de Ville épülete sértetlen maradt, de a ma látható, gazdagon díszített paloták az elpusztult házak 17. századi pótlásai. A hangulatos teret nyáron virágszőnyeg borítja, télen pedig a korcsolyázók veszik birtokba.

Brüsszel első számú nevezetessége, a kihagyhatatlan Manneken Pis, amely a térről öt perc sétányi távolságra van. A megközelítést nehezíti a temérdek japán turista és az utca két oldalán található ínycsiklandó édességboltok sora. Ha az utolsó praliné darabkát is legyűrtük, már semmi sem tarthat vissza minket, hogy megcsodáljuk ezt az aprócska szobrot.

A szobor pontos eredete a homályba vész, - egyesek szerint egy régi nemesi család sarjáról mintázták - de annyi bizonyos, hogy Kis Juan néven először a 14. században vésték kőbe alakját. A brüsszeliek kabalájaként számon tartott szobor mai, bronzba öltött formáját 1619-ben kapta. A belgák, különböző ünnepeik alkalmával előszeretettel aggatnak különféle apró ruhákat a szoborra, amelyekből eddig összesen 650 darab készült és külön múzeumban tekinthetők meg.

Ezután sétánk kiindulópontjához vezetett utunk, hogy végre bejuthassunk az Európai Unió egyik központjába, a Parlament hatalmas épületegyüttesébe. Míg kísérőnkre vártunk, körbejártuk a szépnek nem nevezhető, viszont folyamatos bővítés alatt álló épületet, hogy megnézzük a mögötte álló, "Az euró emlékműve" című szobrot, illetve, hogy dagadjon a mellünk a felvont a magyar lobogó láttán.

A Parlament épületébe csoportos idegenvezetés is igénybe vehető, de mi a jó magyar mutyitevékenység eredményeképpen ingyen léphettünk be, köszönhetően a helyi hivatalnokréteget erősítő kísérőnknek. Alkalmi idegenvezetőnk körbevitt minket az épületen és az uniós politizálás olyan jelentéktelen helyszíneit is megnézhettük, mint az ülésterem, vagy egy képviselői iroda, de sokkal érdekesebbnek bizonyult például, hogy miként is étkeznek, vagy sportolnak az uniós honatyák és honanyák.

1619 óta változatlan

Kiderült például, hogy az épületben a képviselők számára külön posta, edzőterem, fodrász szalon, újságos, képeslapárus, bevásárlóközpont és több étterem is rendelkezésre áll. A Parlament éttermeit sem használhatja minden dolgozó, van olyan, amely a köz számára fenntartott, van képviselői étkezde és van ezek keveréke is. Az EU-menza előnye, hogy jóval olcsóbban lehet ebédelni, mint kint a városban, az adagok megfelelő nagyságúak és még a fűszereket, sőt a sót is ismerik az uniós szakácsok.

Az EU parlament egyik legizgalmasabb része kétségtelenül a tagországok által az EU-nak ajándékozott és az épületben kiállított műtárgyak gyűjteménye, amelyek között a magyar Országgyűlés ajándékát is megnéztük, közvetlen az étkezde mellett.

A napi kötelező penzum végeztével nem maradt más hátra, mint a hátralévő este tartalmas eltöltése. Brüsszelről sokaknak juthat eszébe, hogy hűvös és barátságtalan, köszönhetően a több ezer sótlan bürokratának, akiknek csak a következő napi előterjesztés járhat a fejükben, éppen ezért a városra, mint unalmas helyre gondolnak. Szerencsére ez a vélekedés nagyon távol áll az igazságtól.

Brüsszelben gyakorlatilag lehetetlen úgy kocsmába menni, hogy ne ütközzünk egy jó kis dzsesszkoncertbe, és ha szerencsénk van, kimondottan neves előadókkal is találkozhatunk. A helyi fiatalok egyik kedvenc szórakozóhelye a városi botanikus kertben lévő kulturális központ, ahol szinte minden este koncertek, előadások vannak, napközben pedig különféle kiállításokat nézhet meg a látogató. Indulás előtt, még itthon érdemes tájékozódni a különféle programokról és kiállításokról a Brüsszeli Turisztikai Iroda honlapján.

Aki pedig inkább gasztronómiai élményre vágyik, javasolt egy kellemes vacsora elköltése a belváros éttermektől zsúfolt utcácskáinak egyikén és persze a szükséges sörmennyiség bevitele. Az éttermek utcája Brüsszel egyik felkapott turista látványossága, ennek megfelelően aki tudja, kerülje el, a helyiek szerint ugyanis itt nem találkozhatunk az igazi belga specialitásokkal. Az intelmek ellenére mi mégis bevettük magunkat a Leon nevű egységbe, ahol a hazai árakhoz mérten kissé drága, de távolról sem kifizethetetlen fogásokkal kényeztettük magunkat. Az élvezetet némileg csökkentette az asztalunkon gőzölgő, boros mártásban pácolt kagylótálba belebámuló tokiói turistacsoport, de néhány száz fénykép elkészítése után végre valahára ők is továbbálltak, így nyugodtan elpusztíthattuk a kagylóhegyet. Az ízorgia után tényleg nem maradt más hátra, mint néhány liter sör bevitele, amelyhez kitűnő helyszínnek bizonyult a közelben lévő, bábszínházzal kombinált kocsma. Az ivászatot azért nem ártott óvatosan művelni, ismerve a belga sörök pusztító erejét és tudva, hogy másnap a Meuse völgyébe, Dinant városába vezet utunk.