Nyilakkal akarta bombázni a Földet az űrből egy amerikai tudós

Volfrámnyíl zuhan egy szovjet célpontra (illusztráció)

A hidegháború idején egy egész generáció nőtt fel az atomháború fenyegetésében. A kétpólusú világrend kialakulása után az Egyesült Államok és a Szovjetunió, illetve a szövetségeseik hatalmas tempóban fejlesztették a fegyvereket. A kutatások főleg a nukleáris energia katonai felhasználására vonatkoztak. A fejlesztők fantáziája végtelen volt: számtalan őrült ötletet terjesztettek a kormányok elé az atomreaktorral hajtott dróntól az atomrobbanások erejével haladó űrrakétán át egészen a lézertankig.

Atommeghajtású, atombomba-hordozó cirkálórakéta

A sok őrült ötlet között volt olyan is, amelyet túlságosan megvalósíthatónak, ezért túl veszélyesnek gondoltak maguk az amerikaiak is. Ilyen volt a Project Pluto, amely egy ember nélküli, nukleáris cirkálórakétát jelentett volna.

Az atommeghajtású cirkálórakéta, vagy drón, a Pluto Forrás: Reddit

Ez a cirkálórakéta a hangsebesség három-négyszeresével száguldozott volna ide-oda a talaj felett alig 150 méter magasságban.

A rakéta vagy drón 16-24 db 10 megatonnás, óriási atom- vagy hidrogénbombát dobott volna szovjet célpontokra.

Mivel atomreaktor hajtotta volna, 3 hónapig folyamatosan repkedhetett volna a szovjet városok felett. A tervek szerint a drónt a támadás után vissza lehetett volna hívni és leszállítani amerikai területen, vagy maga is rázuhanhatott volna pl. egy szovjet városra.

A Project Pluto rajza Forrás: Bulletin of Atomic Scientists

A Pentagon végül azért szüntette meg a fejlesztést, mert félő volt, hogy a terv túlságosan veszélyesnek tűnik majd a szovjetek számára, ezért ők is kifejlesztenek egy ilyen rakétát, amely ellen ma is szinte lehetetlen lenne védekezni. Emellett a teszteket az is kockázatossá tette, hogy a reaktora radioaktív szennyezés juttatott volna a levegőbe.

A projektből született a torlósugár-hajtómű, amelyben nincs mozgó alkatrész.

A szovjet lézertank

Nehogy azt gondolják, hogy csak az amerikaiak gondolkoztak bolond ötleteken! A szovjet tévedések egyik példája az 1K17 Szzsatje nevű tank, amelynek nem hagyományos lövege, hanem lézerágyúja volt.

A szovjet lézertank 30 kiló ipari rubin segítségével vakította volna meg az ellenséges rakétákat Forrás: Tank Enyclopedia

A szovjet titkosságmánia miatt keveset tudni erről a járműről. Ami bizonyos, hogy az 1970-80 években fejlesztették ki, amelynek az alapja az MSTA-5 önjáró tarack volt. A tetejére szerelték a fegyverzetét, egy többcsatornás, optikai-elektronikai lézerberendezést. A szovjet lézerágyút légi és szárazföldi vezérlőrendszerének megvakítására tervezték. Így pl. tankokat, rakétákat, repülőgépeket lehetett volna megzavarni az erős lézersugárral, és ezek így nem tudták volna pontosan megcélozni a szovjet erőket.

Forrás: Tank Enyclopedia

A lézertankot azonban borzasztó drágává tette, hogy 30 kiló szintetikus rubin kellett a lézersugár előállításához.

Így nem meglepő, hogy csak két ilyen tankot építettek, ezek közül egy maradt meg, amely ma egy múzeumban látható. A szovjetek tervezték más lézerjárművek gyártását is, de ezek a projektek nem valósultak meg

Félresikerült Kalasnyikov

A világ legnépszerűbb gépkarabélya az AK-47. Egy 2004-es adat szerint a világ akkori 500 millió automata fegyveréből 100 millió tartozott a Kalasnyikov-családba. Ebből azt is gondolhatnánk, hogy sikeres volt a fejlesztés minden fázisa, de az alábbi fotó ezt megcáfolja.

A 100 lőszeres, félkör alakú tárral ellátott AK-47 Forrás: Reddit

Az izsevszki fegyvergyárban azzal kísérleteztek, hogy 100 lőszeres tárat alkossanak a híres gépkarabélyhoz.

Az ötlet logikája könnyen érthető: minél ritkábban kell tárat cserélnie a katonának a harcban, annál jobb.

A kép lelkesítő aláírása szerint a szovjet mérnökök által kifejlesztett tárral könnyű a mozgás a csatatéren, és nem zavarja a katonákat a harcban.

Kissé idétlen formája volt így a fegyvernek Forrás: Quora

A Vörös Hadsereg mégsem fogadta el a félkör alakú tárat, mert a valóságban nagyon is nehéz volt egy ilyen Kalasnyikovval mozogni a harcmezőn.

Egy amerikai vloggernek kevés volt a 100 lőszer, ezért egy 120 lőszeres félkörtárat gyártott magának. Látható, milyen nehéz így a fegyver és hogy miért nem akart ilyet a szovjet hadsereg. Mire a férfi a teljes tárat kilövi, a cső tűzforró lesz.

A gyár kísérletezett csigatárral is, de ez is még rosszabbnak bizonyult, ráadásul ebben gyakran el is akadtak a lőszerek, ami életveszélyes helyzeteket teremthet harc közben.

Így maradt a 30 lőszeres, klasszikus banán alakú tár, amellyel a fegyver ismert lett.

A helyből felszálló ekranoplán

A különös szovjet repülőgép Forrás: Twutter

Ez a különös repülőgép a fiumei magyar származású repülőmérnök, Robert Bartini és a szovjet Berijev tervezőiroda közös munkája volt.

A projektet az indította el, hogy a szovjet katonai vezetőket megrettentette az amerikai Polaris-program.

Ez volt az első olyan interkontinentális ballisztikus rakéta, amellyel atommeghajtású tengeralattjárókat szereltek fel. Ezekkel az óceánokról tudott volna csapást mérni a Szovjetunióra az Egyesült Államok, ezért a szovjet hadvezetés hatalmas tengeralattjáró-elhárító fejlesztésekbe kezdett. Vadász-tengeralattjárókat építettek, fejlesztették a hadiflottájukat és tengeri felderítőgépeket is rendeltek.

Egy ilyen gép volt a Bartini Berijev VVA-14 is.

A különlegessége abban rejlett, hogy egyedülálló módon egy ekranoplánt és egy hagyományos repülőgépet kombináltak ebben a típusban.

Az ekranoplán más néven határfelület-repülőgép, amely átmenet a légpárnás hajó és a repülő között. Ez a jármű a víz felszíne felett, néhány méter magasságban, de sokkal gyorsabban, mint egy hajó vagy egy hordszárnya hajó.

Bartini és a Berijev ekranoplánja is így száguldott a tenger felett – a típus maximális sebessége 760 km/h volt–, de ez ellentétben a többi határfelület-géppel, képes volt 8-10 ezer méter magasságra is felemelkedni.

A repülni is képes, helyből felszálló ekranoplánnal amerikai tengeralattjárókat üldöztek volna Forrás: Reddit

Ráadásul a két hagyományos hajtóműve mellett 12 db emelőhajtóművet is akartak szerelni rá, amelyekkel képes lett volna helyből fel- és leszállni, de ez csak terv maradt.

The Bartini Beriev VVA-14 is a truly unique creature https://t.co/Usx1mRLZCGpic.twitter.com/V9d1vURamz

— MarshMachine (@MarcieTheMe) September 16, 2023

A fedélzetén olyan berendezéseket szállított volna, amelyekkel fel lehet kutatni az ellenséges tengeralattjárókat. Ezeket aztán torpedókkal vagy vízibombával semmisíthette volna meg.

A gépből két példány épült. Miután Bartini 1974-ben meghalt, a projekt lassan kifulladt. A prototípus 107 felszállást hajtott végre, és 103 órát repült. 1987-ben végleg leállították a programot.