Az izraeliek 80 másodperc alatt szétlőtték a készülő arab atombombát

Izraeli F-16-os géppár

1981. június 7-én hitetlenkedve fogadta a világ, hogy izraeli harci gépek lebombázták a Bagdad mellett épülő iraki atomreaktort. Mint kiderült, hogy az izraeli vadászbombázók 30 méteres magasságban átrepültek az ellenséges Jordánia és Szaúd-Arábia légterén, hogy becsapják a légvédelmi radarokat. Az iraki légvédelem sem vette észre a támadókat. Az Opera-hadműveletben tizenegyen meghaltak a reaktornál, az izraeli gépek pedig sértetlenül tértek vissza a bázisukra. Az izraeli kormány azzal indokolta a megelőző csapát, hogy meg kellett akadályozni Szaddam atombombájának kifejlesztését. 

Pilóták, a gépekhez!

A bevetés előtti percek az Etzion bázison Forrás: The Avionist

A bázis zónájában, ahonnan indították a harci gépeket, nagy volt a nyüzsgés. Mire a pilóták beszálltak a gépekbe, a bombákat, rakétákat és a póttartályokat már felszerelték a szárnyak és a gép hasa alá. Mivel minden liter kerozinra szükség volt, a légierő parancsnoka, David Ivri tábornok elrendelte a „forró" tankolást. A gépek így a felszállópálya elején, működő hajtóművel még egyszer megtankoltak, hogy csurig töltött tartályokkal kezdhessék meg a felszállást.

Izraeli F-16 vadászbombázók felszállás előtt Forrás: IAF

Amir Nachumi alezredes arra gondolt, hogy el kell jutnia a célpontig.

Az járt az eszemben, hogy csak le tudjam dobni a bombáimat. Akkor már minden rendben van, mert telibe találom azt a rohadék reaktort. És ha utána lelőnek az irakiak, akkor már b*szhatják!

F-16 vadászbombázó felszállás közben Forrás: USAF

1981. június 7-én, délután 16.01-kor, iraki idő szerint 17:01-kor a nyolc, a gyár által engedélyezettnél jóval súlyosabban megterhelt F-16-os vadászbombázó, a típustól szokatlanul hosszú nekifutás és nehézkes elemelkedés után a levegőbe küzdötte magát.

A gépek olyan nehezen gyűjtöttek sebességet, hogy a földi személyzet tagjai azt hitték, egyenként le fognak zuhanni.

Az F-16-osok rakománya a következő volt: két darab egytonnás Mk. 84 típusú bomba, két AIM-9L Sidewinder rakéta önvédelemre, egy 2300 literes póttartály a gép hasa alatt, középen, és egy-egy 1400 literes póttank a szárnyak alatt. Még egyszer, ez a megengedettnél jóval nagyobb terhelést jelentett. A túlsúly miatt nem vihették magukkal a modern elektronikus zavarókonténereket, amelyek az ellenséges radarokat tudták volna megbénítani.

Útban a célpont felé

Bevetés közben egy izraeli F-16 Forrás: Warfare History Network

Huszein jordán király épp a jachtján pihent a családjával az Akabai-öbölben, amikor fülrepesztő dübörgés törte meg a kánikulai délutáni csendjét. A király, aki maga is képzett pilóta volt, elkerekedett szemmel meredt egy nagy izraeli kötelékre, amely bombákkal, rakétákkal és póttartályokkal felszerelve, alacsonyan süvített el a jacht fölött kelet felé. Huszein azonnal kapcsolatba lépett a hadserege parancsnokságával és személyesen tudatta az ügyeletes tisztekkel, mit látott. Pár perc múlva kiderült, hogy Jordánia légterében nem észleltek behatoló ellenséges gépeket. A király ekkor riasztani próbálta a szomszédos arab országokat, de az üzenete nem jutott Bagdadba.

A támadás útvonala Forrás: Wikipedia

Az izraeli gépek nem egyenes vonalban repültek a célpont felé. A tervezéskor igyekeztek úgy megválasztani az útvonalukat, hogy elkerüljék először a jordániai radarokat, utána pedig a frissen beszerzett szaúdi légtérellenőrző gép, a hipermodern AWACS radarját, amely rendszerint délen járőrözött.

Az út első szakaszán kb. 800 láb, azaz 250 méter magasságban repült a kötelék.

A szaúdi határ után 100 lábra, azaz 30 méterre ereszkedtek, és 360 csomó, vagyis kb. 670 km/h sebességgel haladtak tovább a sivatag fölött.

A sebességet úgy választották meg, hogy ne fogyasszanak a kelleténél többet a hajtóművek.

Ilyenkor nem foglalkozol semmivel, csak a repüléssel, és feszülten figyeled a műszereidet, hogy rendben van-e a géped. Mivel nagyon alacsonyan repültünk, koncentrálni kellett, nehogy a talajnak ütközzünk -,

mondta később Relik Safir.

Izraeli kötelék a sivatag felett Forrás: Pinterest

Kb. 55 perc telt el a felszállás óta, amikor megközelítették az iraki határt az izraeli gépek.

80 kilométerre a reaktortól az F-15 vadászok 25 ezer láb, vagyis kb. 7,600 méter magasságra emelkedtek, és megkezdték a járőrözést, hogy ha iraki gépek támadnának, beavatkozhassanak. Az előzetes briefing, tájékoztató szerint az Eufráteszen túl számolniuk kellett az iraki légierővel, de egyelőre nem találkoztak ellenséges géppel.

Irány a reaktor!

Izraeli F-16-os géppár Forrás: The Drive

Az F-16-osok délnyugat felé fordultak és 540 csomós sebességre, vagyis 1,000 km/h-ra gyorsítottak, alig 25-30 méterrel a föld felett.

Nem sokkal később felbukkant előttük az iraki atomtelep, középen a reaktor fehér betonkupolája, amelytől kissé távolabb látszott az olasz plutóniumlabor, a kutatóreaktor épülete, és az egyéb, kisebb építmények, műhelyek. Relik Safir úgy írta le ezeket a másodperceket, hogy itt már dübörög az adrenalin a pilóták szervezetében.

Ellenőrzöm, aztán újra ellenőrzöm a kapcsolóimat, a műszereket. Közben csak az előttem levő géppárt látom, meg a talajt alattam. Már csak arra várunk, hogy elkezdődjön a támadás.

Az Osirak-atomreaktor és az atomfegyver-központ az egyik izraeli gép felvételén Forrás: IDF

Az izraeli pilóták hasra húzták a botkormányt és meredeken emelkedtek 10 ezer lábra, vagyis 3,000 méterre. Közben ledobták a radarcsalijaikat, azokat a fém zavaróeszközöket, amelyek az iraki radarokat és radarvezérlésű rakétákat zavarhatták. Emellett hőcsapdákat is kilőttek, hogy a hőkereső rakéták se tudják őket befogni.

A grafikán egy izraeli géppár és a reaktor látható Forrás: War Thunder

Majd Innen 35 fokos szögben zuhantak a célpontra, az előbbi, 1,000 km/h sebességgel. A bombáikat 1,000 méterről oldották ki. Az egytonnás fegyverek felét érintőgyújtóval látták el. Ez azt jelenti, hogy amikor odaütődtek a betonkupolához, felrobbantak. A bombák másik felét időzítővel szerelték fel, így ezek késleltetve robbantak, miután már átütötték a reaktor vastag betonfödémjét.

A támadás egy grafikán Forrás: The Aviationist

Raz ezredes, a kötelék vezére egy navigációs hiba miatt két másodperccel a számított idő után kezdte meg a zuhanást. Helyesbített, és egy orsóval besorolt másodiknak a kísérője, Amosz Jadlin őrnagy után. Iraki idő szerint 18:35-kor mind a négy bombájuk eltalálta a kupolát. Zev Raz ezt mondta később:

Ilyenkor nincs idő hátranézni, és ujjongani, mint a filmeken. Kis magasságban, teljes sebességgel távolodtunk, a talaj megint nagyon közel volt. Közben az iraki vadászokat is figyeltük, mert arra számítottunk, hogy visszafelé megtámadnak. Kb. 2 percig nagy sebességgel távolodtunk, majd 40 ezer lábra, 12 méterre emelkedtünk.

A többi F-16 szorosan követte őket, az előírt 5 másodperces időközönként. Az első és utolsó bomba robbanása között mindössze 80 másodperc telt el.

Mindegyik Mk. 84 eltalálta a reaktor épületét, mindegyik át is ütötte a födémet, de a tizenkét bomba közül csak tíz robbant fel.

Azt a kettőt, amelyik nem robbant, a sors különös fintora nyomán épp az ász Szpektor dobta le. A hihetetlen pontos találati arány értékét növeli, hogy nem lézervezérlésű, pontosan irányítható, „okos" bombákról volt szó, hanem ún. „buta" gravitációs bombákról.

A következő videón a támadás utolsó 2 percét láthatják:

Az atomfegyver-központ légvédelme csődöt mondott. A gondos és pontos izraeli tervezésnek köszönhetően az iraki légvédelmi tüzérek többsége épp vacsorázott. A radarokat akkurátusan lekapcsolták, hogy ne működjenek feleslegesen. Így az elektroncsöves berendezések hidegek voltak, tehát egy riadó esetén sem tudták volna azonnal használni őket, hanem csak akkor, amikor már bemelegedtek.

Irak ilyen S-60 típusú, 57 mm-es légvédelmi gépágyúkkal is védte az atomfegyver-központot Forrás: EWikimedia Commons, Lance Cpl. Lanham

Több tüzelőállásból azonban radarvezérlés nélkül, vaktában lőni kezdtek a gépágyúk az égre. Az utolsóként érkező Relik Safir így írta ezt le:

Persze, hogy mi kaptuk a légvédelmi tüzet, hiszen mi voltunk leghátul. Nem kevés lövedéket lőttek ki ránk. Azt éreztem, hogy mindegyik engem vett célba, és épp arra kanyarodik, amerre én repülök. De ilyenkor már csak arra koncentrálunk, hogy a megfelelő pillanatban ledobjuk a bombákat. A gép ugrott egyet, ahogy megkönnyebbült a 2 tonnás súly kioldása után.

Az egyik izraeli gép kijelzőjének a képe a bombázáskor, tisztán látható a nukleáris központ és a reaktor fehér betonkupolája Forrás: IDF

Az utolsó géppár is teljes gázzal távozott a célkörzetből. Majd Safir és Ramon is felemelkedett, hogy randevúzzanak a védőkíséretükkel, a hat F-15-ös vadásszal. Miután Zev Raz, a kötelékvezér ellenőrizte, hogy minden gép megvan, elindultak hazafelé, de harcra készen repültek, mert biztosak voltak az iraki ellentámadásban.

Aztán azt tapasztaltuk, hogy egyetlen iraki vadászgép sem szállt el, egyetlen légvédelmi rakétát sem lőttek ki ránk, sőt, a legkülönösebb az volt, hogy egyetlen iraki radar sem fogott be minket, akár csak rövid időre se -.

nyilatkozta a hazafelé tartó repülésről Raz ezredes.

Az izraeliek másfél óra múlva rendben le is szálltak a számukra barátságos otthont jelentő Negev-sivatagban. A leszállás után az utolsó géppár pilótái, Safir és Ramon megölelték egymást.

Életben voltunk, pedig arra készültünk, hogy kettőnket biztosan lelőnek. Csodálatos volt ott állni az éjszakában, a hunyorgó csillagok alatt, és átélni az élet örömét! Sosem fogom elfelejteni -,

emlékezett vissza később Relik Safir.

A szenzációs bevetés 3 óra 10 percig tartott.

Utórengések

A támadásban megsemmisült Szaddam atomreaktora.

Egy francia technikus és 10 iraki meghalt. Az izraeliek szerint nem csak a bombák, hanem a vaktában leadott légvédelmi lövések is felelősek voltak a tíz iraki haláláért.

A szétbombázott atomközpont Forrás: National Security Archive

Szaddam Huszein azonnal elrendelte, hogy végezzék ki a körzet légvédelmi parancsnokát, illetve a törzsében szolgáló összes, őrnagynál magasabb rangú tisztet.

23 alacsonyabb rangú tisztet és pilótát bebörtönöztek.

Amíg Irakban kivégezték a tiszteket, Izraelben kitüntették a résztvevőket. A fotón épp a vezérkari főnök adja át Zev Raz kötelékparancsnoknak a Becsület érdemérmet Forrás: The Jerusalem Post

Az ENSZ és a világ sok országa elítélte Izraelt az Opera-hadművelet miatt. Amíg azonban a politikusok a nyilvánosság előtt dörgedelmes beszédeket tartottak Izrael ellen, addig a világ vezérkarai tananyagként tekintettek az akcióra. Hiszen az izraeliek szó szerint másodperc pontossággal hajtották végre a feladatukat – épp úgy, mint az 1967-es, hatnapos háború megelőző légicsapásai idején. Ezúttal azonban nem volt idő évekig készülni a bevetésre, hanem „csak" 10 hónap állt rendelkezésre a gyakorlatozáshoz.

A lebombázott atomreaktor 2002-ben Forrás: 124 News

A reaktort Szaddam minden fenyegetőzése és fogadkozása ellenére nem építették újjá.