Az emberi gyomor- és bélrendszerben több trillió mikroba él, amelyek befolyásolhatják többek között az emésztést, az immunválaszokat, az anyagcserét és az idegrendszeri jelátvitelt. A bélmikrobiom folyamatosan reagál a külső tényezőkre, például az étrend és a pszichológiai állapot változásaira, és természetesen az űrrepülés is hatással van a bélrendszer mikroorganizmusainak összetételére és működésére.
Az űrhajósok bélflórája kevésbé változatos, mint a Földön tartózkodó embereké, ráadásul bélrendszerük nagyobb számban tartalmaz gyulladáskeltő baktériumokat.
Ezt a híres ikertanulmány is megerősítette, Scott bélmikrobiomjában is jelentős változásokat mutattak ki a vizsgálatok. Szerencsére a normális bélflóra visszaállt, miután az asztronauta hazatért a Földre.
Egérkísérletek kimutatták, hogy a bélflóra változása a csontvesztést is felgyorsíthatja a mikrogravitációs környezetben.
A hosszú távú űrutazások "átprogramozhatják" az űrhajósok agyát.
E hatás hátterében valószínűleg a mikrogravitáció áll.
Az agy-gerincvelői folyadék a súlytalanság hatására elmozdul, ez pedig módosíthatja a fehér- és szürkeállomány alakját és tömegét. Az agy szerkezetében és aktivitásában bekövetkező változások még hónapokkal az űrhajósok visszatérése után is kimutatható, ugyanakkor nem tudni, ez milyen módon befolyásolja hosszú távon az egészséget.
Egy, a Communications Biology című folyóiratban 2023-ban megjelent tanulmány szerint a hosszú távú űrutazások módosíthatják a különböző agyterületek egymás közti kommunikációját is.
A kutatók 13 asztronauta agyáról készítettek felvételt az űrutazás előtt és után, majd összevetették a képeket. Jól látszott, hogy az agyi kapcsolatok megváltoztak, és ezek a módosulások elsősorban a mozgással kapcsolatos agyterületeket érintették. Az agy vélhetően így alkalmazkodott a súlytalansághoz.