80 éve kezdődött a doni katasztrófa, a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája

A 2. magyar hadsereg katonái a mínusz 30 fokos hidegben és hóviharban, az ellenséges erők nyomása alatt vonultak vissza gyalogosan a fagyos orosz pusztaságban

Nyolcvan éve, 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg jelentős számbeli és technikai túlerőben lévő magasabb egységei az urivi hídfőből kitörve elsöprő erejű támadást indítottak a 2. magyar hadsereg létszámban és felszerelésben sokkal gyengébb alakulatai ellen. Az urivi áttöréssel vette kezdetét az a 2. magyar hadsereg pusztulásával végződött kegyetlenül véres ütközet, ami mind a mai napig a Don-kanyari tragédiaként él a magyar történelmi emlékezetben. A 2. magyar hadsereg pusztulása a magyar történelem legsúlyosabb katonai veresége; a 207 500 fős személyi állomány csaknem kétharmada, 143 ezer fő került a veszteséglistára. A Don-kanyar az 1526-os mohácsi tragédiához hasonlítható katasztrófa.

Mínusz harminc fokkal és baljós kilátásokkal köszöntött be az újév

A 2. magyar hadsereg alakulatainak zöme Kurszk körzetében rakodott ki. A magyar seregtesteket a kirakodásuk után nyomban harcba vetették az 1942. június 28-án elkezdődött nagy német offenzíva támogatására. Jány vezérezredes hadserege a báró Maximilian von Weichs vezértábornagy parancsnoksága alatt álló B hadseregcsoport alárendeltségébe került. A 2. magyar hadsereg számos komoly veszteségekkel járó katlancsata után 1942. augusztus 25-ére fejezte be előretörését a Donhoz.

A 2. magyar hadsereg gyalogos alakulatai közül nem egy a gépesítettség hiánya miatt ezer kilométert tett meg gyalog és harcolva a Don vonaláig Forrás: WW2 in Color

Ekkoriban bontakozott ki a 6. német hadsereg Sztálingrád elleni támadása; a német főparancsnokság a 2. magyar hadsereget a sztálingrádi front északi szárnyának biztosítására helyezte el a Don folyásának mintegy kétszáz kilométer hosszúságú szakaszán, a folyam nyugati oldalán.

Jány vezérezredes azonnal felismerte, hogy a folyamvédelemre kijelölt szakasz veszélyesen hosszú lesz a hadserege számára. A 2. magyar hadsereg létszáma eleve nem tette lehetővé, hogy egy ennyire elnyújtott területsávon a várható ellenséges támadással szemben hatékony védelmi vonalat építsenek ki.

A 2. magyar hadsereg által zsákmányolt T-28-as közepes harckocsi, mögötte egy Fiat 618-as rádiós gépkocsi a keleti fronton Forrás: Fortepan

Jány ezt erélyesen szóvá is tette a B hadseregcsoport német parancsnokának, rámutatva arra, hogy ha a kijelölt 200 kilométer hosszúságú vonalon állítja fel a magasabb egységeit,

nem lesz lehetőség sem a mélységi védelmi állások kiépítésére, sem pedig tartalékok képzésére,

így egy esetleges ellenséges támadás könnyen átszakíthatja a cérnavékony magyar védelmi vonalat. Ezért azt követelte von Weichs vezértábornagytól, hogy vagy rövidítse le a 2. magyar hadsereg számára kijelölt arcvonalat, vagy pedig biztosítson erősítést. Maximilian von Weichs a magyar hadseregparancsnok több mint észszerű követelését azonban elvetette .

Maximilian von Weichs vezértábornagy ( a képen középen) volt a B hadseregcsoport parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/Reiger

Von Weichs azzal szerelte le Jányt, hogy a hadászati főcsapás innen jóval délebbre, Sztálingrád térségében zajlik, ami miatt a szovjeteknek sem elég erejük, sem pedig lehetőségük nem lesz ezt a területet érintő jelentősebb ellentámadásra. Weichs vezértábornagy a 2. magyar hadsereg fő feladatát a folyammegfigyelésben, illetve a Don nyugati oldalán maradt szovjet hídfőállások felszámolásában határozta meg, amihez szerinte elégségesek a magyar erők.

40M Turán közepes harckocsi. A 2. magyar hadsereg páncélosai egyértelmű hátrányban voltak a szovjet T-34-esekkel szemben Forrás: Wikimedia Commons

Von Weichs azt is kifejtette, hogy a sztálingrádi ütközet miatt nem tud német erősítést biztosítani a 2. magyar hadsereg megerősítésére. Jány vezérezredest egyáltalán nem nyugtatta meg a B hadseregcsoport parancsnokának közlése,

ezért 1942 őszén többször is megismételte az arcvonal lerövidítésére,

vagy a 2. magyar hadsereg megerősítésére vonatkozó követelését. Annyit tudott elérni, hogy a parancsnokáról Craemer-hadtestnek nevezett német magsabb páncélosegységet hadműveleti tartalékként az alárendeltségébe helyezték, de ezzel nem sokra ment, mert a Craemer-hadtest bevetését csak az OKW, illetve személyesen Hitler engedélyezhette.

Ansaldo könnyű lövészpáncélos. A 2. magyar hadsereget megpróbálták a legjobban felszerelni Forrás: Origo

A Don keleti oldalán az 1942 szeptemberétől elkezdődött szovjet csapatösszevonások, illetve a magyar és az olasz védelmi vonalakba beágyazódott szovjet kézen lévő urivi, valamint scsucsjei hídfők folyamatos megerősítése

egyértelműen egy készülő nagyobb szovjet ellentámadás lehetőségére utaltak.

Az 1942 szeptemberében német támogatással az urivi hídfő felszámolására indított magyar támadóműveletek nem tudták kiverni a szovjet csapatokat a vékony magyar védelmi vonalba fenyegető tüskeként beékelődő hídfőből, ennek pedig súlyos következményei lettek 1943 januárjában.

A 2. magyar hadsereg katonáit értelmetlenül áldozták fel Forrás: Wikimedia Commons

Jány azt sem tudta elérni, hogy a tél átvészeléséhez otthonról küldjenek megfelelő felszerelést, élelmet és hatékonyabb tüzérségi lövegeket seregteste számára. Az 1943-as újév ilyen helyzetben és régóta nem tapaszatalt - 30 fokos hideggel jött el a 2. magyar hadsereg fagyott lövészárkokban didergő katonái számára.

Hitler elrendelte, hogy a magyarok az „utolsó emberig" tartsák az állásaikat

1943 januárjának első napjaiban baljóslatú ködös csend ülte meg a behavazott Don partvidékét. Sztálingrád térségében a bekerített és súlyos veszteségeket elszenvedett 6. német hadsereg élet-halál harcát vívta a túlerőben lévő Vörös Hadsereggel.

Sztálingrád poklából 1942 január első napjaiban még semmit sem lehetettérezni a 2. magyar hadsereg arcvonalán Forrás: Ria/Novosti

Sztálingrád poklából azonban a magyar vonalakon egyelőre még semmit sem lehetett érezni. Így virradt fel 1943. január 12.-nek hóba süppedt reggele. Kora délelőtt a vészjósló csendet vad ágyúzás, és a - 30 fokos ködös hidegben harckocsik lánctalpainak csörgése verte fel.

Kirill Moszkalenko tábornok, a 40. szovjet hadsereg parancsnoka Forrás: Archetron

A Kirill Moszkalenko vezérezredes parancsnoksága alatt álló szovjet 40. hadsereg jelentős páncéloserők bevetésével megindított ellentámadása gyorsan átszakította a leharcolt 7. könnyű hadosztály arcvonalát. A szovjet felderítés kitűnően működött, ugyanis a III. magyar hadtest leggyengébb pontjára koncentrálva indították el az áttörést. Amikor a hadseregtörzshöz befutott a hír, hogy a 7. könnyű hadosztály vonalát áttörte a szovjet támadás, Jány azonnal felhívta Maximilian von Weichs tábornokot, és a tartalék, a német Craemer-hadtest azonnali bevetését követelte a szovjet áttörés elreteszelésére.

A 2. magyar hadsereg katonái megpróbálták a lehetetlent, a szovjet túlerő feltartóztatását Forrás: Magyar Fotóarchívum

Von Weichs csak helyi próbálkozásnak minősítve a szovjet ellentámadást azonban elutasította Jány több mint indokolt kérését, és mindössze egy 27 harckocsival valamint 7 önjáró löveggel rendelkező harci egységet, a 700. német páncéloscsoportot küldte segítségül. Azonban még ez a gyenge támogatás sem jutott el időben az arcvonal kritikus pontjára, mivel a német harcjárművek ideiglenesen elakadtak a hóban.

Az urivi hídfőből indított szovjet támadás a jelentős létszámfölény és az erős páncéloscsoportok miatt már január 12-én áttörte a vékony magyar arcvonalat Forrás: WW2

Másnap Moszkalenko tábornok újabb friss erőket vetett be az áttörés kiszélesítésére, amivel szemben Jány vezérezredes nem tudott tartalékokat bevetni. Hiába kérte ismételten a Craemer-hadtest bevetését – amelybe volt beosztva a magyar 1. páncélos hadosztály is –, von Weichs azzal utasította el a magyar hadseregparancsnok kérést, hogy a hadtest bevetéséhez az OKW, illetve személyesen Hitler beleegyezése szükséges.

A mínusz 30-40 fokos hidegben a téli felszerelést nélkülöző magyar honvédek pokoli körülmények között vonultak vissza a szovjet túlerő nyomása alatt Forrás: WW2

A január 13-án rohamra indult szovjet páncéloserők 10 kilométeres szélességben áttörték a magyar III. hadtest vonalát. Mivel a - német parancsra - túl szélesre húzott védelmi vonal miatt nem volt lehetőség a mélységi lépcsőket kiépítésére, bekövetkezett az,

amire Jány vezérezredes már nyáron figyelmeztette a német főparancsnokságot; helyrehozhatatlanul beszakadt az arcvonal.

A résen átrobogó jelentős túlerőben lévő szovjet erők északnak kanyarodtak, és megkezdték a III. hadtest bekerítését. Másnap, január 14-én a scsucsjei hídfőből is rohamra indult a szovjet haderő, egyidejűleg megtámadva és szétszórva a 8. olasz hadsereg védelemben lévő egységeit.

A rettenetes körülmények és a Hitler ostoba parancsai miatt iszonyatos veszteségeket szenvedett el a 2. magyar hadsereg Forrás: Origo

A Vörös Hadsereg alakulatai így hamarosan a védekező magyar seregtest hátába kerültek. Az időközben beérkezett német 700. páncélos csoportot szétverték, csak 3 harckocsi és ugyanannyi rohamlöveg tudott visszavonulni a mészárlásból.

Az egyre súlyosabbá váló helyzetet látva, most már maga von Weichs kért engedélyt az OKW-tól a Craemer-hadtest bevetésére,

Berlin azonban ostoba módon, Hitler parancsára hivatkozva megtagadta a kérést, egyben továbbította a náci diktátor direktíváját, miszerint a 2. magyar hadseregnek az utolsó emberig ki kell tartania az állásaiban.

Így teljesedett be a szörnyű végzet a kommunista diktatúra országában, a Szovjetunióban

Január 17.-re a teljes 2. hadsereg felbomlott. Ekkor már hiába vetették be a Craemer-hadtestet, a német páncélos csoportosítás is megsemmisült a szovjetek pörölycsapásai alatt. A III. hadtest maradványait a német II. hadtest alárendeltségébe helyezték megparancsolva, hogy fedezzék az elvonuló német alakulatokat, magyarán a biztos halálba küldték őket.

Az 1942 év végi és 1943 eleji nagy szovjet ellentámadás térképen Forrás: Wikimedia Commons

A magyar csapatok sem utánpótlást, sem pedig felszerelést nem kaptak a németektől.

Minősíthetetlen jelenetek játszódtak le a behavazott fagyos orosz sztyeppén,

a német „bajtársak" megtiltották az utak használatát, amelyeken a saját egységeik vonultak vissza, sőt még azt is, hogy a sokszor nyári gyakorlóöltözékben fagyoskosó magyar honvédek éjszaka a kíméletlen, közel – 40 fokos fagy elől a házakba húzódjanak, amelyeket ők foglaltak el.

A 2. magyar hadsereg katonái a mínusz 30 fokos hidegben és hóviharban, az ellenséges erők nyomása alatt vonultak vissza gyalogosan a fagyos orosz pusztaságban Forrás: Origo

Olyan is előfordult, hogy magyar sebesütszállító tehergépkocsit tartóztattak fel a „kamerádok", és a súlyos sebesülteket ledobva a hóba, a biztos pusztulásba, elrekvirálták a teherautót. Fegyverhasználatra is sor került a német" bajtársak" minősíthetetlen, felháborító cselekedetei miatt. A nyári ruházatban visszavonuló honvédek tömegesen fagytak halálra a rettenetes téli időben.

A német páncélosok is elakadtak a nagy hóban Forrás: Bundesarchiv/Gebauer

Stomm Marcell altábornagy, a III. hadtest parancsnoka a hadtörténetben szokatlan parancsot adott ki; feloszlatta hadtestét azzal, hogy mindenki mentse az életét, ahogyan tudja.

Jány végleg elvesztve uralmát idegein, január 24-én kiadta hírhedt hadparancsát,

amelyben megállapítva, hogy a 2. magyar hadsereg „elvesztette a becsületét" , a legsúlyosabb retorziókat helyezte kilátásba a visszavonuló egységekkel és halálra fagyott szerencsétlen honvédekkel szemben.

Csak kevesen élték túl a szörnyű megpróbáltatáskat Forrás: MTI Fotó/Hadtörténeti Intézet

( Az igazságtalan parancsot 1943 április 4-én Horthy személyes utasítására visszavonta.) A 2. magyar hadsereg túlélői egészen február végéig folytatták a keserves visszavonulást, de jelentős többségük sohasem érte el a biztonságos vonalakat. A 2. magyar hadsereg 207 500 fővel vonult ki a keleti frontra, ehhez képest 1943 március 3-án az összeírások szerint a hadsereg létszáma már csak 2913 tiszti, és 61 116 legénységi állományú katonából állt; a többiek elpusztultak vagy fogságba estek a kommunista diktatúra országában, a Szovjetunióban.

Soha ekkora veszteség nem ért még magyar hadsereget Forrás: Facebook

A doni katasztrófa volt a magyar történelem legnagyobb katonai veresége,

emberben és haditechnikában ekkora veszteség még sohasem ért magyar csapatokat. Csak egy jellemző adat: a 2. magyar hadsereg tüzérségi felszereléséből mindössze 6 löveg maradt meg. A túlélőket 1943 áprilisában hazaszállították, és a 2. hadsereg törzse hivatalosan április 30-val oszlott fel. Nyolcvan éve máig ható súlyos trauma ére a magyar nemzetet.