A marseille-i meccstől még most is kiráz a hideg

A 95-szörös válogatott Juhász Rolanddal kapcsolatban nem túlzás azt állítani, hogy a magyar futball legendás alakja. A már visszavonult korábbi klasszis védő Tápiószecsőn kezdett el focizni, rendhagyó módon az édesanyja volt az első menedzsere - elmondása szerint nem is akármilyen. Már nagyon fiatalon bemutatkozhatott az NB I-ben, de Belgiumban is ikonná vált. A többszörös magyar és belga bajnok egykori játékos csatárból lett védő, a pályafutása befejezése után pedig már edzőként is bizonyíthatott, mégsem a kispadon képzeli el a jövőjét. Az Európa-bajnokságot is megjárt Juhász Roland az Origónak adott nagyinterjújában többek között a királydinnyés pályáról, a késői érettségiről, az Eb-élményekről, a búcsúról, az edzősködésről, a szurkolókról, a Fradiról, a jövőbeli célokról, és a családról is beszélt, de azt is elárulta, mi fáj neki a legjobban a pályafutását illetően.

Az MTK-s korszakhoz köthető még egy olyan történet, amely az egész pályafutását meghatározta. Ezt a történetet már talán többen ismerik, de kihagyhatatlan a kérdés: hogyan lett támadóból védő?
Az MTK-ban fiatalként egyszer voltam belső védő, serdülő kettes országos döntőn. Azon a meccsen pont kint volt a szövetségi edző, meglátott és

onnantól kezdve egészen U21-ig a válogatottban már védő voltam. Viszont az MTK-ban legközelebb akkor játszottam ezen a poszton, amikor a felnőtt csapatban Egervári Sanyi bácsi hátra rakott. Elég érdekes volt,

hogy az MTK utánpótlásában csatárként játszottam, viszont a válogatottba védőként hívtak meg.

Henrik Larsson ellen küzd az MTK mezében a fiatal Juhász Roland Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Mennyire volt nehéz ez a helyzet?

Nem érdekelt igazából a poszt, csak az, hogy játszak, Ha kapuba tesznek, akkor ott leszek.

Bognár Gyurinak volt akkoriban egy nagyon jó húzása. Mindig feljebb játszottam, de az U19-es dupla év volt. Bogesz pedig mondta, hogy maradnom kell a saját korosztályomban. Igazából abban az évben kerültem fel az első csapathoz állandóra. De abban az évben még rúgtam negyven gólt az ifi bajnokságban, rendkívül jól ment a játék. Nagyon döntő pont volt a karrierem szempontjából, hogy Gyuri egy évet visszafogott. Biztosan látta kívülről, hogy fizikum és önbizalom szempontjából mi a helyes számomra.

Gondolkozott rajta, mi lett volna, ha marad támadó? Vajon hasonló karriert futott volna be?
Amikor védő lett belőlem, akkor

a fociban dolgozó szakemberek legalább hetven százaléka azt mondta, hogy a magyar focinak szüksége lenne egy olyan típusú támadóra, mint amilyen én voltam. Azt mondom utólag, hogy védőként jobban jártam.

Inkább arra lettem volna kíváncsi, hogy ha fiatal korom óta védő vagyok, akkor mi jöhetett volna ki ebből. Próbáltam olvasni a játékot, de azért kellett egy kis idő, amíg beletanult az ember. Ilyen esetben belecsúsznak még olyan hibák, amik egy rutinosabb védőnél esetleg már nem. Viszont egy percig nem bánom, hogy így alakult. Lehet azért sem, mert szép pályafutásom volt. Ráadásul védőként összességében 70-80 gólt szereztem hivatalos meccseken, így ebben a részében sem szenvedtem hiányt. Mondjuk az igaz, hogy ennek a kilencven százaléka fejes volt.

Melyik gólra emlékszik vissza a legszívesebben?
A világbajnoki címvédő olaszok ellen a válogatottban szerzett gólom, meg az Európa-ligában az AEK Athén elleni sarkazós találatom a két kedvenc. Érdekesség, hogy egyik sem fejjel született, de nyilván az dominált. Fontosabb volt azonban, hogy hátul lehozzuk nullára, az csak hab volt a tortán, ha betaláltam.

Visszatérve az MTK-hoz, a klub híres volt arról ebben az időben, hogy hosszú időre próbálta magához láncolni a játékosokat. Viszont, ha jól tudom, az édesanyjának köszönhetően sikerült jó megállapodást kötni. Hogy jött, hogy az édesanyja volt a menedzsere? Ez azért nem túl gyakori a profi fociban.
Anyukám könyvelő, így a számok terén jól elboldogult. Fülöp Feri bácsinál voltunk tárgyalni, akit a mai napig az egyik legjobb sportvezetőnek tartok. Az MTK nyilván hosszú távú szerződést akart kötni, bizonyos feltételekkel,

aztán édesanyám is leírta, mi mit szeretnénk. Végül inkább felénk hajlott a dolog. Nem szerettünk volna öt évre elköteleződni, végül, ha jól emlékszem három évben állapodtunk meg. Nyilván nem az anyagi részét néztük leginkább, hanem, hogy az öt év nagyon sok. Összességében jó szerződést kötöttünk. Az első hosszabbításomat is anyukám intézte. Ceruzával írkálta a tárgyalás közben, mi legyen a vége.

Amikor az MTK-tól eljöttem, már más volt a helyzet. Abban az időszakban egyébként nem voltak annyira jelen a menedzserek, mint most. Egyébként is mindig csak egy csapatra írtam alá a menedzserekkel. Próbáltam ettől is egy kicsit függetleníteni magam. Ha valaki jól teljesít, akkor úgyis megtalálja az embert az aktuális klub, nem a menedzseren múlik.

Ezek szerint az Anderlechthez igazolást már nem az édesanyja intézte.
Ott már Balla Gyuri bácsi foglalkozott az ügyemmel egy másik, Belgiumban élő menedzserrel. Vladan Filipovics az utolsó hosszabbításnál jött már be a képbe az Anderlechtnél. De az egyértelmű, hogy anyukám volt a leghatározottabb menedzser.

Juhász Roland fiatalon igazolt a belga Anderlechthez Forrás: AFP/Francois Walschaerts

Lehet azt mondani, hogy a Belgiumban töltött évek voltak a pályafutásában a legszebbek?
Mindegyiknek volt olyan időszaka, akár az MTK-nál akár a Vidinél is, amelyre nagyon szívesen emlékszem vissza. Fiatalként kerültem ki az adott ország legnépszerűbb csapatához, ahol telt házas meccseket játszhattam. A futball körítése nagyon más volt akkor.

Szerencsére itthon is hatalmas fejlődésen mentünk át. Akkoriban Belgiumban az egész liga fiatalításon ment át, ennek pedig láthatjuk ennek az eredményét. 2005-ben a válogatottjuk gyengébben szerepelt, mint a miénk. Meghozták ezt a döntést, most pedig világklasszisok sora játszik a nemzeti csapatban.

Nagyon szépen felépítették ezt anno. Összességében nagyon jó időszak volt. Minden évben hoztak rám egy játékost, meg kellett küzdenem a pozíciómért. Nagyon élveztem, hogy folyamatosan tűzben kellett lenni. Akár sérülten, betegen is játszani kellett, mert voltunk négyen egy pozícióra. Ettől mindig csak több lettem. Mai napig nagyon jó döntésnek tartom, hogy oda igazoltam. Az argentinok elleni összecsapás után még volt egy-két lehetőségem, mielőtt az Anderlechttel komolyabbra fordult a dolog, de nem bánom, hogy így alakult. A történet egyébként úgy nézett ki, hogy Stark Petit jöttek megnézni egy Győr-MTK meccsen, és ott engem is kiszúrtak.

Lehet tudni, mely csapatok érdeklődtek még?

Az angol West Brom és a német Hamburg. Viszont a belga bajnokság nagyon jó ugródeszka, azonnal megkapja az ember a lehetőséget,

ezt tartottam szem előtt. Az első meccsem egy Chelsea-Anderlecht volt. Azért elég éles a váltás, mégis megadták a bizalmat. Nem az volt, hogy majd szépen felépítünk, eltelik egy kis idő, hanem bedobtak a mélyvízbe. A szurkolók nagy része a mai napi emlékszik arra a találkozóra. Fontos, hogy milyen az ember belépője, nekem pedig nem sikerült rosszul. Utána volt gondom a lábközépcsontommal, de ezt követően végig tudtam játszani az évek során.

Azért mégis csak felmerül az emberben, hogy egy olyan jó játékos, mint Juhász Roland, hogyan nem játszott például a Premier League-ben, vagy éppen a Bundesligában. Ezt nem sajnálja?
De, természetesen.

Egyetlen hiányérzet van a pályafutásommal kapcsolatban, mégpedig ez, hogy nem tudtam kipróbálni magam topbajnokságok egyikében.

Összességében nagyon szerencsés embernek mondom magam, szép pályafutást tudhatok magam mögött, de ezt nagyon sajnálom.

Filippo Inzaghit próbálja meállítani Juhász Roland. Nagy csapatok ellen játszhatott a korábbi védő, de a topligákban nem próbálhatta ki magát Forrás: AFP/John Thys

Lehetett hallani a Rangers, a Celtic és az Aston Villa érdeklődéséről is. Ezekből mi igaz, miért nem jött össze a váltás?
A Rangers rajtunk is múlt, de azt nem is éreztem volna annyira előrelépésnek. Inkább az Aston Villa-történet a fájóbb.

Már négyszer megnéztek előtte, amikor a bajnoki döntőre kijött a csapat akkor menedzsere, Martin O'Neill. Akkor az a meccs sajnos nem úgy sikerült, azt nagyon bántam.

Pedig szinte már nyélbe volt ütve az üzlet, és úgy volt, hogy addigra már a bajnokságot is megnyerjük, csak a Gent találkozóján kimaradt egy büntető, így döntőre került sor. Nyilván az edző akkor látott. Ennek valamiért így kellett alakulnia.

Vladan Filipovicsnak is volt egy olyan nyilatkozata, hogy amikor kellett volna, akkor nem engedte el a belga klub, amellyel elintézték a pályafutását. Hogy volt ez a történet?
Nyilván be szeretett volna jutni a csapat a Bajnokok Ligájába és emiatt egyben akarták tartani a csapatot. Valahol érhető, mert a BL-be jutás a költségvetésbe nem egy kis összeg. Emiatt van bennem egy kis hiányérzet, de összességében szerencsés embernek mondhatom magam.

Ez elválás sem sikerült annyira szépre. Mi volt a gond?
Az edző miatt volt. John van de Brom hozott egy bal belső védőt, engem pedig kirakott mondvacsinált indokokkal. Ennek ellenére ugyanúgy csináltam a dolgom az U21-es csapatnál is. Volt egy vádliszakadásom - a csehek elleni meccsen szedtem össze nyáron -, majd az augusztusi meccsekre felépültem. Megint

meghívtak a válogatottba és nem akart elengedni. Mondtam, hogy már pedig elmegyek, mert a nemzeti csapat mindenek előtt van. Ezt követően a partvonalra tett. Szíve joga, így döntött.

Amikor már a Vidi képben volt, ajánlott egy utrechti lehetőséget, de akkor már igent mondtam a székesfehérvári klubnak. Tovább kellett lépni, de nyilván legalább felhívhattak volna, hogy ez a helyzet, ezt kell elfogadni. Kaptam a Vidinél négy hónapot a bizonyításra, innen pedig már tovább tudtam lépni. Mindenkinek van egy rosszabb időszaka a pályafutása, én ezzel a fél évvel megúsztam.

Juhászt a mai napig imádják az Anderlecht szurkolói Forrás: Belga via AFP/Laurie Dieffembacq

És miért döntött úgy, hogy hazatér? Válogatott játékosként, hét évet eltöltve az Anderlechtben biztosan lett volna még lehetősége a légióskodásra.
Keletre nem akartam menni, ráadásul

be szerettem volna fejezni az iskolát, illetve felépíteni magamat építeni a pályafutás utáni életre. Nem bántam meg, nagyon sok jót kaptam a Viditől, ahol jól éreztem magam.

Mikor felbontottam a szerződésem az Anderlechttel, több lehetőségem volt, de úgy érzem, jól döntöttem. Bajnokságot, kupát akartam nyerni magyar csapattal, nemzetközi kupában szerepelni. Ezek összejöttek. Itthon is ki lehet olyan célokat tűzni, amelyeket meg lehet ugrani. Nem bánom, hogy harminc évesen hazajöttem. A 2018-as bajnoki év pályafutásom egyik legszebbje volt a Vidivel. Egyébként sem akartam vándormadárrá válni. Profi szinten három csapatban játszottam, ez mindent elmond. Az nem ment volna, hogy mire beilleszkedek, állhatok is tovább. Brüsszelben is számos jó emlékem van, szeretnek a szurkolók. Az étteremben úgy köszönnek, mintha tegnap jöttem volna el onnan. Érzelmes ember vagyok, számomra fontos a kötődés.

Juhász a Vidivel is szerepelhetett a nemzetközi kupaporondon Forrás: AFP/Ben Stansall

Sokan akkor azt gondolták, hogy ha hazatér, akkor a válogatott alapembere Magyarország legnépszerűbb csapatában köt majd ki. Szóba jött egyáltalán a Fradi?
Amikor Ricardo Moniz volt az edző a Ferencvárosnál, akkor

nagyon szeretett volna engem megszerezni. Jó érzés volt, hogy annyira akart, de akkor az végül másképp alakult.

Ricardo Moniz a Fradihoz akarta csábítani Juhász Rolandot. A korábbi védő nagyon jó edzőnek tartja a holland szakembert Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Említette, hogy az Anderlechtnél szerették a szurkolók. Itthon viszont sok drukker nem szerette valamiért, a játékstílusát is gyakran emlegették. Mi a véleménye erről?
Az a kedvencem, amikor azt mondják, hogy alattomos, durva játékos voltam. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy megnézte-e, hány piros lapom volt a pályafutásom során?

Elárulom, összesen három, egyet vissza is vontak.Az egyiket szövegért kaptam. Most már elmondhatom, annyit mondtam Kassainak, hogy 'Anyád p.csáját'. Ennél azért hangzanak el komolyabb dumák is a pályákon.

Hányszor okoztam sérülést?Nyilván, a pályán volt egy habitusom, nyerő típus vagyok. És ez valószínűleg így jön le. Arra hozzanak példákat, amikor nagyon durva belépővel okoztam sérülést, vagy szándékosan szétrúgtam valakit. A Honvédnál és Újpestnél fokozott utálat van a személyem iránt, amit nem értek. Amikor kimész a pályára és már azzal kezdik, hogy szidják a párodat, meg az egész családodat, az nem könnyű.. Biztos megvan rá az okuk. Kisvárdán volt olyan, hogy folyamatosan szidott egy drukker egész meccsen, már a szertáros szólt neki. Esküszöm, olyan volt, mintha fizettek volna neki. Ráadásul ott volt a családi szektor mellett. Normálisan szóltam neki, hogy nem értem, miért csinálja ezt.

Mondtam is neki: nem kell engem tisztelj, várj meg nyugodtan a busznál, de nézz már körbe, körülötted hány kisgyerek ül. Sakk-matt volt, nem is tudott mit mondani. Balmazújvárosban is hasonló volt a helyzet, ott is elmondtam a szurkolónak, hogy nem bántottalak téged, megadtam a tiszteletet. Erre odajön hozzám és elkezd pacsizni.

Sokszor már úgy voltam vele, hogy ha valami ellenreakciót adok, akkor azzal nem tud mit kezdeni. Nyilván tudom, miről szól a futball, valahol motivált is.

Lapozzon az interjú folytatásáért!