Olyan teóriák is születtek, hogy azért bontott szerződést, mert már nem számított alapembernek.
Szó sem volt erről. Minden nap becsülettel edzettem. Amennyi lehetőséget nekem szántak, abból megpróbáltam kihozni a maximumot. Semmilyen sértődöttség vagy tüske sincs bennem. Az ETO vezetősége teljesen korrekt volt velem. A héten is megyek Győrbe, mert szeretnék találkozni a srácokkal. Nagyon megszerettem az ottani közeget, még lakást is vettem a környéken.
Még az is előfordulhat, hogy tavasszal újra az ETO-t erősíti majd?
Sok minden van a fejemben. Most kezdődik még csak az alapozás, úgyhogy még nem maradtam le semmiről. A menedzseremmel, Vörösbaranyi Józseffel megnézzük, milyen lehetőségek vannak. Biztosan lesznek megkeresések az NB II-ből, a kérdés csak az, hogy akarok-e még játszani. A másodosztályban is minden nap keményen kell edzeni, és ha lesznek televíziós munkák, akkor nem biztos, hogy ezt be tudom vállalni.
Abbahagyni egyelőre nem szeretném. Lehet, hogy alacsonyabb osztályban folytatom.
Nyáron várnak Újpestre, ahol sportkoordinátorként van szerződésem, és lassan az iskolát is el kéne kezdenem, ugyanis szeretnék vezetőként dolgozni a labdarúgásban. Mellette a tévés dolog is nagyon tetszik. Most sok lehetőségem van, csak el kell döntetem melyik úton folytatom.
Elmúlt negyvenéves, és a jelek szerint már a futball utáni életre készül. Hogyan tekint vissza a pályafutására?
Vegyes érzésekkel. Nem vagyok szomorú, vagy elégedetlen, bár többet is kihozhattam volna belőle. Soha egy meccset sem vettem félvállról, mindent kiadtam magamból. Általában jó döntéseket hoztam, de akad fájó pont is. Például, hogy nem fociztam az Olympique Marseille-ben. Az tíz napon múlt, de a türelmetlenségem miatt meghiúsult.
Hogy történt pontosan?
2002-ben fél évet Bulgáriában, a Levszki Szófiában futballoztam. Nagyon jól ment a játék. Megnyertük a bajnokságot és a kupát is. A szerződésem lejárt, és közben tudtuk, hogy a Marseille figyel, így egyedül edzettem Magyarországon.
Vártuk a franciák ajánlatát, de két hónapig nem történt előrelépés, így csak a Margitszigeten futkároztam, miközben nem volt csapatom. Szófia előtt Törökországban futballoztam, és az akkori edzőm, Riza Calimbay annyira megszeretett, hogy hívott az új csapatához, a Denizlisporhoz. Nem akartam visszamenni, de végül beadtam a derekamat, és aláírtam a szerződést.
Kiutaztam Törökországba, majd egy hét múlva érkezett az Olympique Marseille szerződéstervezete, de már nem tehettem semmit, mert elköteleztem magam. Bent ültem a fürdőkádban, amikor értesültem róla, és elsírtam magam.
Akkor, huszonöt évesen, bombaformában, óriási lehetőséget szalasztottam el a türelmetlenségem miatt, mert annyira játszani akartam. Lehet, hogy nem én lettem volna az Olympique Marseille sztárja, de onnan már nem lehetett volna rossz helyre igazolni.
Végül is a Denizlisporral sem járt rosszul.
Valóban nem, hiszen az akkori UEFA Kupában a legjobb nyolcig meneteltünk, olyan csapatokat kiejtve, mint az Olympique Lyon. A negyeddöntőben a José Mourinho vezette Porto jelentette a végállomást, de a későbbi győztestől kaptunk ki, úgyhogy nem volt okunk szégyenkezésre. Ráadásul a portugál edző pont rám hívta fel a figyelmet, mint az ellenfél legveszélyesebb játékosára.
A magyar válogatottban csak tizenhatszor szerepelt. Nem érzi, hogy ebben is több lehetett volna?
2000 novemberében debütáltam, de abban az időben Bicskei Bertalannál nagyon nehéz volt bekerülni a válogatottba, hiszen olyan támadók voltak, mint Fehér Miklós, Horváth Ferenc, Illés Béla vagy Tököli Attila. Nem is nagyon akart meghívni, de a sajtó óriási nyomást gyakorolt rá. Harminc-negyven válogatottsággal elégedett lennék, de volt, amikor beteg voltam. Olyan is előfordult, hogy nem engedett el a klubom.
Az utóbbi években az Újpesttel azonosítják, de a Honvédban nevelkedett, majd a Vasasban lett gólkirály és felnőtt-válogatott. Sosem merült fel, hogy visszatérjen valamelyik volt csapatához?
Sose tagadtam, hogy honnan indultam. Kőbányai srác vagyok, ott nevelkedtem a tizedik kerültben. Nagyon sokat köszönhetek a Honvédnak, hiszen a nevelőegyesületem. A serdülő öttől a felnőtt csapatig végigjártam minden korosztályt, de a fejlődésem érdekében muszáj volt váltanom.
A Vasas remek csapat volt akkor, így jó döntésnek bizonyult a váltás. Két szezon alatt harminchét gólt szereztem, és válogatott lettem. A 2000/2001-es idény előtt az edzőnk, dr. Mezey György azt mondta: Peti, te leszel a gólkirály, és igaza lett.
Ezután hét év légióskodás következett, majd hazatértem, mert bajnokságot akartam nyerni, és erre Újpesten láttam a legnagyobb esélyt. Nagyon régóta tetszett az a miliő, ami az Újpestet körülvette. Gyorsan megszerettem, és a szurkolók is engem, hiszen az első két szezonomban harminc gólt szereztem. Nem hiába töltöttem ott hét évet. Sajnos bajnokságot nem tudtam nyerni, de ma már a lila-fehérekkel azonosítanak.
Milyen tervei vannak a 2018-as évre?
Szerintem két héten belül biztosan el fog dőlni, hogy folytatom-e a labdarúgást. Az utóbbi időben sok televíziós megkeresésem is van, amit nagyon élvezek. Hamarosan elkezdem az iskolát, mert szeretnék egy nap sportigazgató lenni, lehetőleg Újpesten. Az edzői szakma nem vonz, de szívesen követném az egykori újpesti Kovács Zoltán példáját, aki nagyon sokat tanult, és most a Videotonnál remek munkát végez.