Csúsztatott ütemek - tél a Cosmophiliánál

Nem állítjuk, hogy idei első Cosmophilia-összeállításunk kicsattan a frissességtől, voltaképpen tavaly év végi megjelenésekből csemegézünk. Bízvást állíthatjuk azonban, hogy érdemes végigböngészni őket: a party.[origo].hu dj-je, Oyle a Sogfiles melankolikus trance-t hozó második részét vette górcső alá, másik dj-nk, Garbo kilenc változatos bakelitet mutat be, majd egy szigorúan monoton bólogatós és egy tribalízű cédé következik.

Avalanche Records: Avalanche of Sound 4

Szerencsére a progresszív-psy berkein belül is léteznek olyan kiadványsorozatok, amelyeknek nem kell cégér. Ha - más zenei világban ugyan - a zenében kicsit is jártas ember a Fabric, vagy a Global Underground neveket hallja, nagyjából tudja, miről van szó, mit várhat. A progpsy-ban, a Set vagy a Dragon Tales sorozatok kapcsán sem kell sokat magyarázkodnunk, de ezúttal az Avalanche 4-ről van szó. A hármas megjelenésének óriási visszhangja után az új résztől nagyon sokat vártunk, de el kellett szomorodjunk: annyira nem lett átütő.

Igaz, hogy a lemezen hallhatók olyan progiistenségek, mint az egyik legkeresettebb, számtalan néven alkotó SBK, vagy ott van Beckers, aki Space Safari néven ismertebb (lásd az előző oldalon a második Sog-válogatást), hallhatjuk Fisheréket (a név mögött Satoshi Tomiie és Little Green Men áll), és a producer Marc O'Tool is két néven jelenik meg - Metrobasemen és Trancemotion. Ettől még nem tudunk jó szívvel gondolni az olyan gyengécske alakításokra, mint Josel&Pedro darabja, vagy Hardy Heller versus Inkfish dolgozata.

Mindemellett még egy érdekessége van a lemeznek: a tíz szám kizárólag százhuszonnyolc és százharminckét bpm között mozog, de hat ebből is százharmincas. Éppen ezért a borítón a számok mellett nem hosszúságukat, hanem bpm-üket tüntették föl. Nem gondolnánk, hogy egy válogatás összeállításánál a legfontosabb szempont a tempó, de ha már így alakult, ez egy dolog miatt lehet jó: az első számnál elkezdünk bólogatni, amin csak majd másfél óra múlva kell változtatnunk.

Forrás: [origo]

Nervine Records: Groovecontrol

Fiatal kiadó a Nervine, 2003-ban debütált, bár manapság, amikor az első szerzői album után (esetleg előtt) mindenki kötelességének érzi a saját label alapítását, az eltelt bő két év akár soknak is tűnhet. A kuvaiti születésű, leginkább Dániában serénykedő alapító, Fahed Taher a harmadik cédét tette le mostanra az asztalra, ami megfontolt munkatempót sejtet.

Nem úgy a cégér. A groove szónál tán csak a drogos kikacsintások elcsépeltebbek dance-berkekben, az összeházasítást a control-lal mintha a nyomdai leadás előtt, a parkolóban ötlötte volna ki Taher mester. Jó, nem egy válogatáslemez címével kell megcélozni az irodalmi Nobelt, na de ki a rosseb fog erre felfigyelni?

A borítóképre biztos többen: afféle tapizós klubhouse-t ígér. Ily módon nagyon félrevezető, mert odabent masszívabb portéka lapul, főleg progresszív, néha tribal, egyszer-egyszer forestrance-es vagy (például Thomas Penton Distorted Reality-jében) technós beütéssel. Az előadók között találunk régi motorosokat - itt is Frank Beckers aka Space Safarit, illetve Robert Elstert a Vibrasphere-ből - és a kiugrásra még váró neveket.

Jó leírni, hogy épp egy ilyen zöldebb fülű duó jegyzi a legjobb tracket. The Funky Badgers: Funky Tramp, ezt jegyezzük meg, még akkor is, ha egy lelketlen stúdiószabotőr több ízben belecsempészett valami förtelmes férfivokált. A kilencvenes évek elejének rossz emlékű dancefloor-óbégatását idézi, idegen test a rokonszenves basszusok között - csak, hogy a képzavar oltárán is áldozzunk. Elrontani szerencsére nem tudja sem a számot, sem a lemezt.

Greksa László
Galambos Péter