A háborúpárti országok támogatták a migránskvótákat Brüsszelben

Az uniós migráció csomag a tagállamok önállóságát veszélyezteti, ugyanis a brüsszeli adminisztráció nem jelölt meg pontos számot a migránsok tagállamok közötti áthelyezésének felső határától, ami korlátlan betelepítéseket eredményezhet – mondta az Origónak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász azzal kapcsolatban, hogy szerdán elfogadták a kötelező migránskvótát Brüsszelben. A Századvég tanácsadója azt is mondta: azzal is gyengítenék a tagállamok érdemi döntési mozgásterét, hogy a visszautasított migránsok után fizetendő tetemes pénzbüntetések szisztémájával végső soron az embercsempészeknek kedvezne Brüsszel. A szakértő elmondta, hogy a paktum jelenleg nincs hatályban, még lesz egy végső szavazás róla, de ha négy tagállam nemmel szavaz, akkor a javaslat nem tekinthető elfogadottnak. Ifj. Lomnici Zoltán szerint azonban erre kicsit az esély, mivel csak Magyarország és Lengyelország jelentette ki, hogy a paktum ellen fognak voksolni. Ha a Tanács elfogadja a paktumot, az azonnal hatályba lép, azonban leghamarabb 2026-tól fogják alkalmazni – tette hozzá.

Az EU valamely intézménye, szerve vagy hivatala jogi aktusának megsemmisítése kérhető az Európai Bíróság előtt, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartoznak azok a keresetek, amelyeket valamely tagállam nyújtott be az Európai Parlament és/vagy a Tanács ellen, illetve amelyeket valamely uniós intézmény indított egy másik intézmény ellen. Magyarországnak korábban már volt egy uniós kvótahatározat megsemmisítése iránti magyar keresete az Európai Bíróságon (a Tanács 2015. szeptember 22-én, minősített többségi szavazással fogadta el a 2015/1601/EU ún. kvótahatározatot, és Magyarország 2015 decemberében nyújtotta be a keresetét). 

Hazánk elsősorban a fentebb felsorolt AB határozatokban megállapítottakra hivatkozhat, amikor az AB az uniós jog, valamint a nemzeti szuverenitás és az alkotmányos identitás viszonyát fektette le, illetve értelmezte. 

 

Egyre több problémát okoznak a bevándorlók Európa-szerte
Fotó: AFP

A nemzeti, polgári kormány hivatkozhat arra is, hogy a migrációval és az azzal egyértelműen összefüggésben álló terrorizmussal kapcsolatban többször kikérte a magyarság álláspontját. A nép – a lakosság reprezentatív hányadában – elmondta a véleményét, a kormánynak pedig – a népszuverenitás értelmében – az állampolgárokat kell képviselnie, és az ő akaratukat közvetítenie.

A magyar kormány emellett 2015-ben, amikor a bevándorlási hullám elérte hazánkat, tizenkét kérdéses nemzeti konzultációt indított a bevándorlásról és a terrorizmusról, amire 1,311 millió válasz érkezett. A végeredmény egyértelmű volt, a válaszadók hasonlóan gondolkodtak az összes kérdésről: elenyésző volt az elutasító válaszok aránya, ami azt jelenti, hogy 

a konzultációs kérdőívet visszaküldők határozottan a szigorúbb szabályozás, tehát az illegális határátlépők megállítása mellett foglaltak állást. 

Ez mire utal?

Nem elhanyagolható az a tény, hogy a konzultáció hozzájárult ahhoz, hogy az ideiglenes határzár megépüljön, és a törvényi szigorításokat a kormány bevezesse. Az európai migrációs válság során az EU nyugati és déli államainak részéről felvetődött az az igény, hogy 

az EU területére érkezett migránsok egy részét egy képlet alapján a migrációs válságban kevéssé érintett tagállamaiban telepítsék le. A Fidesz-KDNP kezdettől fogva tiltakozott a szétosztás ellen, majd 2016 elején népszavazást kezdeményezett. 

A kérdés így hangzott: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” A 2016-os kvótareferendum ugyan érvénytelen volt, de beszédes adat, hogy 3.282.723 ember, az érvényesen voksolók 98,33 százaléka nemmel szavazott. Bár jogi kötőereje így nem volt a népszavazásnak, de 

a választásra jogosultak 40 százaléka (és ha ezt az egész társadalmunkra arányosítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a lakosság közel fele) elutasította az illegális bevándorlást és a migránsok jogalap nélküli, igazságtalan szétosztását. 

A referendum így nem ügydöntő, hanem kvázi konzultatív népszavazásnak minősül. Az ilyen típusú voksolás nem köti jogilag a közhatalmat, de mindenképpen befolyásolja döntése tartalmát a választópolgárok azonosuló vagy elutasító véleménye. A parlament a referendumot követően, 2016. július 7-én megszavazta az Alaptörvény hatodik módosítását, amely kiegészítette a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást a terrorveszélyhelyzet kategóriájával.

A 2017 őszi „STOP Soros” című kérdőívre érkezett be arányaiban a legtöbb válasz a nemzeti konzultáció történetében. A 8 millió kiküldött levélre közel 2,4 millió válasz érkezett. A kérdések a Soros-tervről szóltak, a téma 2015-höz részben hasonlóan a migráció, a bevándorlók betelepítése és szétosztása Európában, valamint a határvédelem, így a határkerítések lebontása és a határok megnyitása volt. A magyarok itt is határozott mandátumot adtak a politikusoknak, amit képviselniük kell az Országgyűlésben és az Európai Parlamentben. Bár a népakarat elvben minden képviselőt köt, az ellenzéki politikusok mégis rendre az emberek nemzeti konzultációban kifejtett véleményével ellentétes álláspontra helyezkedtek a magyar parlamentben és Brüsszelben.

Migránsok a szerb határnál
Fotó: Sóki Tamás/MTI

A 2024 januárjában lezárult nemzeti konzultáció egyik, migrációval kapcsolatos pontja alatt az alábbi opciók közül választhattak a magyarok:

▪ „Nem szabad engedni, hogy migránsgettók jöjjenek létre hazánkban.” Erre 1.519.899 fő voksolt, a válaszadók 99,33 százaléka.

▪ „El kell fogadni a brüsszeli migrációs terveket.” Erre 10.224 fő szavazott, a konzultációt kitöltők 0,67 százaléka.

2015 óta közel 8 millió migráns érkezett Európára, többségük illegálisan és fiatal férfiak. Jó látszik, hogy zömében nem háború vagy valamilyen üldöztetés elől menekülő emberekről van szó, hanem egyfajta muszlim térhódításról.

Hatályos már ez a paktum, vagy még lesznek várható döntések ezzel kapcsolatban?

A válasz jelen pillanatban az, hogy nem hatályos, de a normaalkotás a végéhez közeledik. A migrációs paktumot a rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni, vagyis a két társjogalkotó, az EP és a Tanács szavaznak róla. Az egyes tagállamok nemzeti kormányának minisztereit tömörítő EU Tanácsa vita nélküli napirendi pontként fog tárgyalni erről. A legtöbb uniós jogszabály esetében a Tanács minősített többséggel határoz az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 16. cikkének értelmében. A minősített többség eléréséhez az alábbi két feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie: a tagállamok 55%‑a (vagyis a gyakorlatban a 27 tagállamból 15) a javaslat mellett (vagyis igennel) szavaz, és a javaslatot támogató tagállamok az EU teljes népességének legalább 65%‑át képviselik. A blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia: ha a blokkoló kisebbség nem éri el ezt a küszöböt, a minősített többséget elértnek kell tekinteni. 

Ha négy tagállam nemmel szavaz, akkor a javaslat nem tekinthető elfogadottnak, azonban erre kicsit az esély, mivel csak Magyarország és Lengyelország jelentette ki, hogy a paktum ellen fognak voksolni. Ha a Tanács elfogadja a paktumot, az azonnal hatályba lép, azonban leghamarabb 2026-tól fogják alkalmazni.

Az új jogszabálycsomag kapcsán egyáltalán nincs széleskörű egyetértés az EP-képviselők között (sem), a tervezetek mindössze 55 százalékos támogatottsággal mentek át. A paktum 10 fejezetből áll, mind a tízről külön szavaztak, és az eljárási, valamint krízishelyzeti fejezet vonatkozásában alig tudott 20-30 szavazattal többet szerezni az EP balliberális oldala. Egy ilyen fontos, Európa jövőjét is meghatározni képes dokumentum elfogadását konszenzus kell, hogy övezze, ami jelenleg, szemmel láthatóan nincs meg. 

Fotó: Századvég

Egy zöldpárti politikus hangsúlyozta: a paktum még mindig vitatott kérdéseket tartalmaz, ezért később az EP-nek – mondjuk szeptemberben –, egy új összetételű EP-nek kellene majd tárgyalnia róla.

Az Identitás Demokrácia frakció képviselői szerint „a paktum támadás Európa szuverenitása ellen”. Egyértelművé teszi a fejlemények mögötti motiváltságot az a tény is, hogy az ENSZ menekültügyi hivatalának (UNHCR) vezetője is támogatja az Európai Bizottság által kidolgozott reformot, ezért alappal feltételezhető, hogy az EU mostani, még az EP-választást megvárni sem akaró vezetői inkább csak erősebb jogi keretet – migrációs „jogi folyosókat” – kívánnak biztosítani az Európába irányuló bevándorlásnak. A magyar kormány álláspontja pedig e körben egyértelmű és konzisztens. Orbán Viktor kormányfő a migrációval kapcsolatban már 2016-ban leszögezte: 

Nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és zsinagógákat gyújtogató antiszemitizmust importálni Magyarországra.

Ez a mostani kvótadöntés igazolja azt, hogy háborúpárti kormányokat akarnak Európában?
Európában ma a szuverenista – és békepárti – többség az, amely egyben a migrációt megállítani akaró többség; ez az európai polgárok világos álláspontja Nyugaton is, csak az ottani politikusok zöme és a mainstream sajtó háborúpárti – és egyben migrációpárti – álláspontot képvisel. Az iszlám többségű Közel-Keleten a migrációt kiváltó okokat kell kezelni és megszüntetni, nem arra kell ösztönözni az ottani embereket, hogy Európa felé vegyék az irányt.

Egyértelműen látszik, hogy azok támogatták javarészt a migrációs paktumot – így különösen a szocialista, a néppárti és a liberális Renew frakcióból bizonyultak igen aktívnak a rendeletjavaslatok előkészítése kapcsán –, akik egyben a háborúpárti álláspontot is markánsan támogatják Ukrajna kapcsán. Bár a paktum egyes fejezetei az Európai Parlamentben (a továbbiakban: EP) is nehezen mentek át – mind a 10 fejezetről külön szavaztak, és az eljárási, valamint krízishelyzeti fejezet vonatkozásában alig tudott 20-30 szavazattal többet szerezni az EP balliberális oldala –, most az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) előtt mégis elég lesz a minősített többségű döntéshozatal – tehát továbbra sem törekszenek konszenzusra.

A migrációs paktum nem igazán foglalkozik a jelenlegi európai menekültügyi rendszer hiányosságaival, így nem tűnik alkalmasnak a migrációnak az EU külső határán lévő tagországokra gyakorolt aránytalan hatásainak valódi kezelésére sem, mivel nem fékezi akarja a migrációs/menekülthullámot, hanem inkább menedzselni. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK