Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Bűn és bűnhődés a rácsok mögött-ben nyújtott alakításáért, a POSZT-on a Legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta.
Az Egy őrült naplójában Popriscsin szerepében amatőr videósként filmnaplót készít életéről, így a szerep technikai kivitelezése is megpróbálta a színészt:
„Miközben hihetetlen intenzitással adod át magad a szerepnek, már-már az önmagaddal szembeni kegyetlenség határáig menően kezdjen veled, amit csak akar azonközben aprólékos műgonddal filmezel, kapcsolgatod ki és be a kamerát, kerülgeted a színpadon tekergő kábeleket"
- mondja Bertók egy interjúban.
Már a főiskolát is megszakítja, pihenni megy, vagyis inkább küldik. Szirtes Tamás osztályában kezd 1985-ben, majd Szinetár Miklósnál folytatja. Önéletrajzában azt írja.
„Nem szerettem a főiskolára járni, ahol már az első órák egyikén hőstípusnak osztottak be, tehát dafkéből, idős karakterekkel készültem a vizsgáimra."
Debrecenben eljátssza Ádámot, Jézust a Mester és Margaritából, a Rómeó és Júlia Mercutióját, a Csirkefejből a Srácot, a Félkegyelműből Miskint. Ahogy ő írta ezekről a szerepekről:
„Csupa lélekvidító bizonyítási alkalom. Mindig. Cintányéros cudar, soha."
A Félkegyelműben - Debreceni Csokonai Színház, rendezte Lengyel György (a szerk.) - egyik partnere volt (a nagyszerű színésznő, Varga Mária mellett) Szabados Mihály, aki az Origónak elmondta, nemcsak a saját szerepét, de Bertókét is meg kellett tanulnia, hogy ha gond lenne vele, legyen beugró. „Nem kellett végül helyettesíteni. Csodálatos ember és színész volt. Több mint tíz év volt köztünk, csodáltam őt és nagyon kedves embernek ismertem meg. Ha működött, akkor lenyűgöző volt. Nagyon jól állt neki ez a szerep. Igazi őstehetség, de a maga útján járta.
A Szindbád jut eszembe az ilyen alkatú emberekről, amelyben elhangzik, hogy a tehetséges emberek védett szanatóriumát meg kellene alkotni
Nagyon sajnálom, tragédia, hogy korán távozott közülünk"- mondta.
Egykori szerelme, akivel Debrecenben a Sirályt játszotta, Kerekes Éva, a most kiadott könyv bemutatóján arról beszélt, hogy
„Valami olyan félelem gyökérzet és trauma lehetett benne, amivel hol szembe tudott nézni, hogy a saját erejét tudja érezni, hol pedig betemette, és jött az ámokfutás és a menekülés..
Amikor szembe tudott nézni, akkor ez a félelem megszűnt.."
Főként klasszikusokat játszott - ahogy róla már a halála után mondta Darvasi Ferenc: „Viszonylag realista, beleélős módon, így a mai viszonyokat tekintve mindenképp valami régiesebb, archaikusabb színjátszás az övé."
Eljátszotta Hamletet,- Zsámbéki Nyári Színház, rendező:Jámbor József (a szerk.)- de inkább eggyé vált a figurával. „Bertók Lajost beskatulyázták klinikailag meghatározott szerepkörbe- írja Molnár Gál Péter. - Ingujjban, sísapkában civil értelmiségi volt Hamletje a Tivoliban.
A beszédet Bertók közlésre használta. Nem nyomatékosította a tragédia slágersorait.
Nem figyelmeztette a nézőt, hogy ismert citátum jön, színpadi ária, szavalati magánszám, kiemelt emelkedettség, szónoki beszéd. Egyetlen egyenletes vonalban haladt szerepformálása. Nem kijátszott a közönséghez. Megbeszélte a résztvevőkkel legbensőbb gondolatait. Erős kapcsolatba került egy-egy nézővel. Partnerévé avatta, mivel hozzá címezte gondolatait. Bertók nem élt vissza orgánumával, beszéde kidolgozott tisztaságával. Nem elénekelte Hamlet szólamát. Elgondolkodta a feloldhatatlan dilemmáit."
Hamlet már fiatalon gimnazistaként érdekelte, ezért az Arany-fordítást is megtanulta: „A Hamletnél persze más volt a fontos:
szerettem volna megérteni ezeket a gyönyörű, de néha iszonyúan cikornyás sorokat, és úgy elmondani őket, hogy másokkal is meg tudjam értetni a mondatokat..."
Később amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy miről szól ma a Hamlet, Bertók azt mondta:
„Nekem mindig az a nagy kérdésem, hogy ki kíváncsi a Hamletre.. Szerintem a Hamlet egy végtelenül egyszerű történet, mint a zseniális művek nagy része...
Ha egy mondattal akarnám megfogalmazni: »az ész bajjal jár«- erről szól nekem a Hamlet".
Egy időben Szeged és Debrecen között ingázott, ami eléggé fárasztotta. Ekkor eljátszotta Az ügynök halála Biff-jét Zsótér Sándor rendezésében.
Más művészeti ágak is izgatják, főként a képzőművészet, nem érez igazán éles határvonalat ezek között. Személyes feljegyzéseit grafikákkal illusztrálta.
„Egyformán érdekel a képzőművészet, a tervezés és a rendezés"- írja egyik szakmai önéletrajzában. A másikban pedig azt, hogy szeretne a kamera másik oldaláról is filmet csinálni.
„Képzőművészként közvetetten találkoztam volna csak a közönséggel, a bika jegyűek - és én az vagyok - ehhez vonzódnak inkább. De azután kiderült: a színpadon biztonságban érzem magam. És boldogan élem át a nézőkkel való közösség élményét."
„Két dolog iránt érzek feltétlen csodálatot az életben: az egyik a természet, a másik az alkotóművészet. Én, a színész nem tudok ezekhez hasonlóan eredeti dolgot teremteni, nekem csak arra van lehetőségem, hogy visszaforgassam, újrahasznosítsam, ami megvan bennem..."
A műelemző igényével értekezik az arcáról, annak ellentmondásairól Tarján Tamás irodalomtörténész. „Profilja szentkép-arc festőjét ihlethette volna megörökítésre: a homlok és az áll íve egymás finoman hajló vonal-rímeként enyhítette az arc(és) aszketizmusát. Szemből sokkal keményebbnek mutatkozott a némi lágy, gyermekies hatását, kisfiús félmosolyát mindhalálig nem vesztő arca.
Az el nem fordult tekintet minden nézőt elért a színházban, bár nem vesébe látó módon.
Fontosabb volt a szembogár faggatása, a kutatóan kérdező viszony, amellyel Bertók saját töprengéseit átvitte közönségére, s szerepeivel - mondhatni, a szerep megoldás klasszisától függetlenül - lelkiismeret-vizsgálatra, a dolgok és összefüggések újragondolására késztetett."
Mellszobrát Juha Richárd Munkácsy-díjas szobrász készítette el.
Sportember volt, hosszútávfutó, Balaton-átúszó. A sport számára éppen annyira fontos volt, mint a színház.
„Baromi lusta vagyok, ezért mi mást is csinálhatnék, hosszútávot futok. Természeti ember vagyok, meg sportolós (... ) Pacsirtatípusú ember vagyok.(...). Minden az ellen szól, hogy színész legyek."
A kétezres évek eleje nemcsak a nagy színpadi sikereinek korszaka, hanem a nagy filmszerepek is ekkor találják meg. A már említett Delta előtt a Kontroll főszerepét szánta neki Antal Nimród, sőt forgatott vele. A z egyik demo-anyagban még Bertók szerepel, végül nem ő kapta meg a főszerepet. "Előbb volt meg az előzetes, mint film. Idővel Nimróddal úgy döntöttünk, nem biztonságos őt felkérni. Szimpla óvatosság volt ez a részünkről, nem volt rossz élményünk vele"- mondta az Origónak Hutlassa Tamás, a film producere. Később nem lehetett megállítani, hogy elkezdett önálló életet élni a forgatott, megvágott rövid anyag Bertókkal.
A Deltához már Mundruczó Kornél nem hívta próbafelvételre Bertókot, hanem személyesen megkereste a főszerepre.Úgy látta, hogy köze van a másik főszereplőhöz, Tóth Orsihoz.
Bertók pedig úgy gondolta, hogy ha benne ennyire bíznak, akkor hegyeket tud megmozgatni.
Élete teljében és sikerei, tervei közepette érte a végzetes tragédia.
A Delta forgatási leállásának időszakában a barátaival nyaralt a Lupa szigeten, ahol bement úszni, de nem jött vissza. Szűcs Miklós igazgatót, Margittai Ági hívta fel azzal, hogy holtan találták egy stég alatt, húsz méterre a parttól. Nem volt semmi előzménye, ráadásul sportemberként, fiatal emberként végképp megdöbbentette barátait a tragikusan korai halála. Az orvosi beszámoló szerint szívmegállás történt.
Halála után a Budapesti Kamaraszínház Tivoli színházában búcsúztatták, ahol Sopsits Árpád is beszédet mondott.
„Mindig is élni akartál és ez az életteljesség iránti vágy – és hogy ez soha nem sikerülhetett- , ennek a döbbenete és
nem a halálvágy hajszolt oda, ahová megérkeztél.
Ahová végül mindannyian megérkezünk. Nem gyűlöltél senkit, leginkább csak magadat .. Hogy már nem vagy vele összezárva? Örülök, őszintén."
"Még csak annyi- így kezdi egyik önéletrajza zárógondolatát:
Senkin nem kellett keresztül gázolnom ebben a felgyorsult, törtető világban. Mindig kivártam a sorom. Hosszútávfutó vagyok. Nem sprinter.
