Nem fognak élve eltemetni

Agárdy Gábor színész.

Az apai ágon örmény származású színész már gyermekként színpadra került a szegedi színházban. Mindamellett a Tisza parti városban cseperedve csodálkozott rá, micsoda karizmája van az olyan embereknek, mint amilyen Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, vagy éppen Szent-Györgyi Albert volt. Az élénk fantáziájú, kiváló megfigyelőképességű fiú tizenöt évesen került be – középiskolai tanulmányait feladva – egy színitanodába. A szegedi pályakezdés után évekig vándorszínészként gyakorolta hivatását. Idővel kőszínházakban is feladatokat kapott, ám több évtizedes országos ismertség után is – a közönség szeretetét számtalan alkalommal megtapasztalva - méltatlannak érezte magát ahhoz, hogy a Nemzeti Színház tagja legyen. Az lett, majd a sikerek mellett némi hányattatást is megtapasztalva, testvérként szeretett kollégájával, Sinkovits Imrével együtt kapta meg 2000-ben az első alkalommal odaítélt Nemzet Színésze címet. Az ikonfestőként is maradandó alkotásokat létrehozó – munkái megtalálhatóak a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is – Agárdy Gábor életútja számos esetben visszatükrözi azon korszakok jellegzetességeit, amelyek megadattak a számára.

A balerina
Az 1954-es színházváltással párhuzamban más történés is meghatározó Agárdy Gábor életében. A színész az Ifjúsági Színház két utódszínháza közül elsősorban a Petőfi színházban játszik, amely közel esik mind az Operaházhoz, mind a Moulin Rouge-hoz. Új társulatához kerülve Agárdy Gábor eleinte éppen annyit éjszakázik, mint amennyit az Operettszínház tagjaként éjszakázott. Így esik, hogy éppen a Moulin Rouge-ban tivornyázik kompániájával, amikor a mulató vendégei között feltűnnek az Operaház balerinái is, akik a Bihari nótája című balett premierjét ünneplik.

Agárdy Gábornak ott akad a szeme az egyik táncművészen,

ami feltűnik kollégájának Kovács Károlynak, aki mindjárt fel is kéri táncolni a balerinát.
Kovács Károly önzetlen barát, tánc közben Agárdy Gábor egyedülálló színészi talentumát ecsetel. Amit elhalkul a zene, bemutatja egymásnak a két művészt.

Rácz Boriska és Agárdy Gábor hamarosan hajnalig tartó beszélgetésbe mélyednek.

A következő hetekben Agárdi Gábor felhagy az éjszakázással, miközben mind többször tűnik fel az Operaház balettelőadásain. Rácz Boriska ugyancsak rendszeres látogatója lesz a Petőfi színház vonatkozó előadásainak.
Agárdy Gábor és Rácz Boriska 1956 őszén házasodnak össze, ágyúlövések között. Albérletben kezdi a közös életüket a Nagymező utcában, majd az Ó utca 9. negyedik emeletén utalnak ki számukra egy garzont. Eladják a fiatalasszony gyönyörű barokk bútorait, és férj által inkább kedvelt koloniál garnitúrát készíttetnek, azzal rendezik be. Eleinte együtt járnak éjszakánként a Rátkai Klubba, a Fészekbe. Megfordulnak az Opera Klubban is, ahol olykor Ferencsik János játszik a zongorán, miközben Kovács Dénes hegedül. Aztán közösen hagynak fel az éjszakázással.

Ezt a fotót a Retró Legendák nevű facebook-oldal osztotta meg, melyet egy követőjük küldött nekik. A képet Ferihegyen készítette [a beküldő], az 1960-as években. A fotón Agárdi Gábor és felesége Rácz Boriska látható, amint az Operaház és balettkara vendégszereplésre indulnak Forrás: Retró Legendák/Facebook

A Főkolompos

A Petőfi Színház 1957 őszén kezdi próbálni Visnyevszkij Optimista tragédiáját. A rendező Kazimir Károly és G.A. Tosztogonov a leningrádi Gorkij Színház rendezője.
A próbák megkezdése előtt névtelen levelek érkeznek a színház címére, amelyek arra intik a társulatot:

szovjet bemutató esetén felrobbantják a színházat.

Tosztogonov érkezése után a műszak megtagadja utasításainak végrehajtását. A színészek is éreztetik: sem a személye, sem a darab nincs kedvükre.
Tosztogonov összehívja a társulatot és nyugodt hangon elmondja:

megérti az érzéseiket, nem saját akaratából van itt, felkérésre jött.

Beszél a darabról is, mely szerinte a forradalomról szól, az ember esendőségéről, bátorságáról Kéri a társulatot: próbáljanak meg együtt dolgozni, ha nem megy, akkor következmények nélkül elbúcsúzik tőlük.
A társulat dolgozni kezd. A rendező kéri, hogy változtassák meg a hagyományos stílusban készült, operettes díszletet. Megfeddi a fordítót, amiért olyan szavakat adott – jellemhibás karakternek feltüntetve - az anarchista vezér szájába, amelyek nem szerepelnek az eredeti szövegben.
Agárdy Gáborra eredetileg pármondatos szerepet osztottak, de játékát figyelve Tosztogonov öt kisebb szerepet egybegyúrva kibővíti a feladatát, a Főkolompos szerepét.

A premier rendben lemegy. A színház nem, a kassza „robban" fel.

A következő hetekben minden nap százak állnak a sorba a jegypénztára előtt. A Film, Színház. Muzsika írja Agárdyról:

Játékában hitelesen hozza elénk e gyanakvó és nagyhangú, sunyi és kegyetlen anarchista színlelt őrjöngésének epileptikus tébolyát, meg az emberi jobbá válás alig észrevehető, s mégis elhihető perceit.

Kritika Agárdy Gáborról a Film Színház Muzsika című kulturális, képes hetilapban 1958-ban (2. évfolyam, 8. szám) Forrás: Arcanum

Katz páter
Agárdy Gábor az Optimista tragédia után Taby László-Erdődy János szegény, jó Márton című vígjátékában kezd próbálni.

A darabot a tizenegy év után hazatért Jávor Pál kedvéért tűzi műsorra Simon Zsuzsa, aki Szendrő Ferencet váltotta 1957-ben az igazgatói poszton.

/Szendrő Ferenc az Irodalmi Színpad vezetését vette át. Sz.Á./
Jávor Pál tizenegy kudarcos Amerikában töltött év után – portásként, liftkezelőként is kénytelen volt munkát vállalni – abban a reményben tért vissza hazájába, hogy korábbi teátrumában, a Nemzeti Színházban folytathatja pályafutását. Azonban a Nemzeti élére önmagát önhatalmúlag kinevező Major Tamás hallani sem akart erről. Jávor Pál mentálisan megroppanva, súlyos fizikai betegségtől is gyötörve kezdi a munkát a Jókai Színházban.

Agárdy Gábor egy alig megírt, színtelen orvos szerepét kapja, s már az első próbán úgy érzi: jobb lenne kimaradni ebből a vircsaftból.

Simon Zsuzsa kihívatja az egyik próbáról és elmondja: kollégája, Benedek Tibor gyomorperforációja miatt nem folytathatja a Petőfi Színházban zajló Svejk című darab próbáit. Az igazgatónő megkéri a színészt: vegye át Katz páter szerepét, őt majd helyettesíti valaki a Szegény jó Mártonban. Agárdy örömmel fogadja a lehetőséget, bár csak négy napja van a felkészülésre.
Katz páternek két jelenet van, az egyikbe elkártyázza Svejket. A másikban a frontra induló katonáknak induló katonáknak mond beszédet alaposan betintázva, majd dalra fakad. A dal kapcsán Agárdy Gábor úgy érzi: eredeti szám kellene.
A próbaszünetben átsiet az Operettszínházba, vázolja a színpadi szituációt a teátrum karnagyának, Bródy Tamásnak, s megkéri:

írjon egy ahhoz passzoló dalt. Lehetőleg két óra alatt, akkor ér véget a Svejk próbája, jönne is vissza érte.

Bródy rábólint. A dal leirata két óra múlva Agárdi Gábor kezében van.
A premieren húsz perces vastapssal ünnepli a közönség Agárdi Gábort, miután elénekli a Sebaj Fáni utolsó strófáját. Ahogy a következő kétszázkilencvenhét előadáson is. A kritika is egekbe emeli a színészt, aki úgy formálja meg a

káplár groteszkül komédiás, részegségében is igazmondó, önfeledten mulattató és kóklerül harsány figuráját, hogy minden szélsőségével együtt hiteles személyiséget teremt

A terézvárosi plébánia lelkésze tizenegyszer nézi meg az előadást. Személyesen is találkozik a színésszel és elmondja:

maga is volt tábori lelkész, s adott körülmények között maga sem vetette meg a jó bort.

Díjazzák
1958 februárjában Agárdy Gábort berendelik Terézvárosi pártirodára. 1956-os szerepvállalását kérik számon, amikor a párt illetékese szerint felolvasott a rádióban egy lázító, ellenséges novellát. A színész helyesbít: Dalos Sándor Irodalmi Újságban is megjelent novelláját olvasta fel, amely egy öregasszony haláláról szólt, és nincs benne semmi lázító.

Az illetékes elvtárs szerint vitatható az eset.

Hozzáteszi: jelenleg vizsgálat zajlik az ügyben, ami már csak azért is sajnálatos, mert Agárdy Gábor az Optimista tragédiában és Svejkben nyújtott alakításaival kiérdemelte a Kossuth-díjat.

Agárdy Gábor a vizsgálat hivatalos lezárásáról sosem értesül, de 1958. március 15-én Jászai Mari-díjjal tüntetik ki. Öröme nem felhőtlen.

Attól sem boldog, hogy az általa is nagyra becsült Jávor Pál óriásit bukik a Szegény, jó Márton című darabban, ahogy a darabban játszó összes kollégája ugyancsak. Az előadás mégis elsősorban Jávor Pálra ég rá, a címét szakma szerte csak úgy emlegetik:

Szegény, jó Jávor.

Agárdy Gábor, Bánki Zsuzsa, Gordon Zsuzsa, Csákányi László, Jávor Pál színművészek, próba közti szünetben a Nagymező utcai Petőfi Színházban, 1958-ban Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

1960-ban a két testvérszínház, a Petőfi és a Jókai különválik. Az előbbiben, megtartva a Petőfi Színház nevet, zenés színház alapul. Musical teátrumként emlegetik, de vezetői progresszív, kísérletező programot ígérnek. A főrendező, művészeti vezető Szinetár Miklós, zenei vezető Petrovics Emil. Szinetár szerződést ajánl Agárdy Gábornak, s egyben szerepajánlatot:

Bicska Maxit Brecht-Weil koldusoperájában. Simon Zsuzsa hiába próbálja visszatartani, amikor bejelenti távozását

Lelkes közönség, fanyalgó kritikusok
A koldusopera csaknem háromszáz előadást ér meg, miközben a kritika egy része fanyalog. Utóbbi tény mögöttesét elsősorban politikai okok magyarázzák.

A musical színház létezése még úgysem rendszer kompatibilis idea, ha Brecht művével indítja a programját.

A Pollyt játszó Domján Edit, és a kettőzött szereposztás másik művésze, a színművészetire frissen felvett Almási Éva – Szinetár Miklós a felvételi vizsgája után kérte fel – alakításaikkal azonban egy-egy esetben a vaskalaposabb ítészek szívét is meglágyítják.
Senki nem említi viszont, hogy milyen erős hatású kép a bitó alá lépő Bicska Maxi a sötét háttérből kivillanó hófehér ingében – mely látványt Agárdy Gábor gondolta ki Munkácsy Mihály Siralomház című festménye alapján, s győzte meg vizuális erejéről a rendező Szinetár Miklóst.
A fanyalgások ellenére a színészeket spannolja a közönségsiker.
Akkor is jelen vannak a darab próbáin, ha olyan jelenet készül, amelyben nem játszanak. A bemutató után is ott tolonganak a színfalak mögött, amikor Feleki Kamill a Koldusopera Peackok-jaként elképesztő mozgáskombinációkat bemutatva tanítja koldulni a társait.
Agárdy Gábor az első magyar musicalben, Hubay-Ránki-Vas Egy szerelem három éjszakája című darabjában Szeghilongy bírót alakítja. A további főszerepeket Margitai Ági, Bodrogi Gyula, Sennyei Vera, Miklósi György és Horváth Tivadar. Ez esetbe a Film Színház Muzsika Agárdi Gábor játékáról közöl elemző cikket, amelynek konklúziója:

Féken tartott érzelmeivel, kérlelhetetlen szigorával, a közelgő demenciát érzékeltető gesztusaival tökéletes megformálója a háborús évek fehér kesztyűs vérbírójának.

1962-ben Agárdy Gábor megkapja második Jászai-díját.

Álomajánlat
Nem sokkal később eljátssza régi szerepálmát, Molnár Ferenc Liliomát, a mű megzenésített változatában. Most maga vonja le konklúziót egy interjúban:

A színész ne válasszon magának szerepet, mert nem látja, nem ismeri önmagát elfogulatlanul.

Hamarosan színre kerül néhány kísérletező hangvételű előadás a musical színházban– például Mándy Iván-Gyulai Gál János Mélyvíz című musicalje -, amelyeket a közönség is elutasít.
Szinetár Miklóst 1962-ben kinevezik a Magyar Televízió főrendezőjének. Távozásakor feljegyzést küld a Művelődési Minisztérium Színházi Főosztályának, amelyben kifejti,

hogy a színház lehetetlen körülmények között működik,

vezetése alatt a fenntartó egyetlen kérését sem teljesítette, ugyanakkor olyan elvárásai vannak az induló teátrummal szemben, amelyeknek egy befutott fővárosi színház sem tudna megfelelni. Távozása után Katona Ferenc rendező veszi át a teátrumot, amelyet azonban – minden külön értesítés nélkül – az 1964-es nyári évad után a minisztérium döntését követően bezárnak. A színészek szívük szerint együtt maradnának, de különböző színházakhoz osztják be őket.
Agárdy Gábornak a Fővárosi Operettszínháznál ajánlanak státuszt. Egyetlen porcikája sem kívánja a lehetőséget. Ekkor keresi meg a színészt Karel Locufier, a genti operaház főrendezője, aki látta Agárdy Gábor Bicska Maxi alakítását.

Felajánlja: játssza el németül a színházában, havi tizenkétezer belga frankos gázsiért.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!