Akit szovjet katonák vallattak, a kommunisták a színházából is kitiltották és élete utolsó 11 évében betegágyában feküdt

Sztárfotó 1946-ból

Mezei Mária egyike volt a honi színháztörténet legnagyobb drámai színésznőinek. Ám ritkán kapott drámai szerepet. Pedig eredeti egyénisége, személyiségének lírai és drámai vonásai, a színészi átlagot meghaladó műveltsége is predesztinálta erre a szerepkörre. Amikor tehette, bizonyította: képes az összetettebb hősnőket is olyan árnyaltan, emberi mélységeiket feltárva megformálni, ahogy a franciás kokottok, vampok sorát. Mely utóbbiakhoz olykor maga adott plusztartalmakat, ha a darab szerzője elmulasztotta alaposabban kidolgozni az adott karaktert. A színésznő helyzetét az is megnehezítette, hogy a háborút megelőző években „baloldali zsidóbarátnak" bélyegezte a sajtó fasizálódó része, a kommunisták hatalomra jutását követően pedig azt vetették a szemére, hogy „klerikális, reakciós". Ahogy az is tény: nem tartotta a száját, ha igazságtalannak vélt egy helyzetet; illetve akár a próba közben is hátat fordított a társulatnak, ha úgy érezte, rossz irányba halad a munka. Pályafutása nehézségei ellenére a színpadon töltött utolsó éveiben - már a Nemzeti Színház vezető művészeként -, főként olyan darabokban játszott, amilyenekben mindig is játszania kellett volna.

Az égiektől kér erőt, Muráti Lilitől tanácsot kap

A Színművészeti Akadémia nem vonzza. Még hallja Hevesi Sándor kevés meggyőződéssel elhangzott invitálását.
Édesapja barátja, a jogász, újságíró Tápay Szabó László kíséri el Mezei Máriát Rózsahegyi Kálmánhoz, aki meghallgatja.

Tehetségesnek találja, s felveszi a magániskolájába.

Mezei Mária tanulmányai kezdetén volt szegedi iskolatársánál, a festőnövendék Rózsinál és annak édesanyjánál lakik egy szobakonyhás lakásban. Tartózkodóan ismerkedik Budapesttel. Előbb csak egy saroknyira merészkedik ideiglenes otthonától, majd kettőre, háromra. Később merészebben sétál, de buszra, villamosra sosem száll – fél, hogy hiába rakják ki rájuk a végállomást, talán csak „becsapás" az egész.

Vígszínház, 1941 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Eleinte a Rózsahegyi-tanodában is idegennek érzi magát.

Évfolyamtársai többsége pesti. Van köztük, aki nevesebb színészeket is ismerősének tudhat, de aki nem, az is becézett keresztnevükön emlegeti a színi világ nagyjait. Mezei Mária néhány napig visszahúzódva ücsörög az órákon, de hamarosan neki is el kell mondania egy verset a többiek előtt.

Évfolyamtársai lezserek, de nem pökhendiek. Áhítattal hallgatják Mezei Mária versmondását, majd sorra szorongatják a kezét.

Mezei Mária leginkább a filmes órákat kedveli, amelyeket Megyery Sári tart. Okos, jó ízlésű színésznő, színészpedagógus, aki egy idő után leginkább csak Mezei Máriával foglalkozik.
Rózsahegyi Kálmán nem sokat magyaráz, meghallgatja növendékeit, akiket leginkább csak biztat:

Így tovább!

Mezei Máriának egy monológ kapcsán megemlíti:

Kicsit őszintébben, fojtottabban, melegebben.

Mezei Mária akkor úgy érzi: tehetségtelen, legjobb lesz, ha abbahagyja a színi tanulmányokat és visszamegy az egyetemre. Aztán inkább beül egy templomba, és kéri a jóistent, hogy adjon neki erőt a színi tanulmányai folytatásához.

Folytatja.

Mezei Mária a tanodás hónapjai alatt, délutáni sétáján összetalálkozik a Duna-parton Muráti Lilivel, aki Rákosi Szidi színésziskolájába jár. (A két évvel fiatalabb lány időközben utolérte színi tanulmányaiban Mezei Máriát, amit Mária egyetemi kitérője, illetve betegségei magyaráznak.)

Lili öntudatos, kétsége sincs, hogy Pesten kezdi majd a pályát.

Mária arról beszél, hogy úgy érzi, ő még alig tud valamit a szakmából, szeretné vidéken elkezdeni a mesterséget, ahol még tanulhat. Mária azt is megemlíti, hogy szerelmes egy jóképű fiúba. Muráti azt tanácsolja:

„A férfiakat vonzani kell, bódítani, ígérni, és aztán semmit sem adni.

Megbukik, majd pályára áll

Mezei Mária év végén a Casino moziban rendezett vizsgaelőadással zárja tanodás tanulmányait. Három színdarabrészletben kap feladatot. Fodor László: Dr. Szabó Juci, Fazekas Imre: Altona, Földes Imre: Tüzek az éjszakában.

A vizsga után Görög Sándor szegedi színházigazgató szerződteti, aki mellesleg Mezei Mária édesapjának ismerőse.

Somerset Maugham: Színház, Vígszínház, 1941 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Mezei Mária, már szerződött színészként vizsgázik le az Országos Színészegyesület zsűrije előtt is, hogy engedélyt kapjon „a vidéki színtársulatoknál történő működésre."
A szakmai testület előtt az Altonából ad elő részletet. Sebestyén Mihály, miskolci színigazgató azonnal szerződést kínál a leánynak.

Amikor megtudja, hogy elkésett, Mezei Máriával együtt utazik el Szegedre, és „kikönyörgi" magának a pályakezdőt Görög Sándortól.

Mezei Mária a miskolci színház nyári játszóhelyén, Hódmezővásárhelyen debütál. Titkos Ilona szerepét kapja Halász Imre Meddig fogsz szeretni? című pesti sikerdarabjának vásárhelyi változatában.
Mezei Mária látta az eredetit, önkéntelenül is Titkos Ilonát utánozza, bár érzi, hogy rossz úton jár. Egész Szeged ott van a premieren, hogy lássák dr. Mezei Pál leányának színrelépését.
A színháziak közül mindenki, még a jegyszedők is tudják, hogy biztos a bukás. Diszkréten súgják az érkezőknek: ez csupán kísérleti előadás, lesz ez még jobb is. A produkció végén szórványos taps, gyorsan kiürülő nézőtér. Mezei Mária a láthatóan feldúlt Sebestyén Mihály arcát fürkészi. A direktor egy szót sem szól a lányhoz. Ellenben ősszel rábízza Szép Ernő Azra című mesejátékában Habab szerepét, amelyet Mezei Mária gond nélkül eljátszik. Később mind nagyobb feladatokat kap, a sajtó is említi olykor.
A társulati lét frivol közegében eleinte idegenül érzi magát. Vaskosabb szavakat halva rendre elpirul. Kollégái akkor azzal ugratják: menjen vissza Szegedre úrilánynak.

Egy nap megkéri az egyik kóristanőt, hogy üljön be hozzá az öltözőbe, s amíg kifesti magát, a kóristanő soroljon vaskos kifejezéseket.

Pár szeánsz után nem ugratják többet.
Mezei Mária úrilányos attitűdje mellett nem kerüli a férfiakat.

Színitanodásként is több kapcsolata van, olykor párhuzamos viszonyok.

Miskolcon is akadnak hódolói, nem csupán plátóiak.
Egy alkalommal indigó segítségével két pesti úriembernek küld azonos tartalmú szerelmes levelet, s miután egy véletlen folytán fény derül a turpisságra, mindkét úriember Miskolcra utazik, hogy számon kérje a tettét. Végül mindketten megkérik a kezét, de nem adja egyiknek sem.

Életmentő műtét, hiteles anyaszerep

Mezei Mária írja Névjegy címmel megjelent életrajzában miskolci korszaka kapcsán:

A színház és a férfiak – tulajdonképpen akkor másról nem is volt szó, csak erről a kettőről, és elsősorban a színházról. Nagyon akartam. Szentnek éreztem a feladatokat, és komolyan készültem minden szerepemre. Már akkor éreztem, hogy lehet mindent csinálni. Inni és kártyázni, de először dolgozni kell. Képes voltam megpofozni azt a színészt, aki részegen jött le a próbára, és örökre megundorodni attól a kollégától, aki nő miatt elmulasztotta a próbát. Mert szabad öt óráig mulatni, de kilenckor ott kell lenni.

Mezei Mária mesterének tekinti igazgatóját, Sebestyén Mihályt.

Mezei Mária írja a direktorról:

Ő nem hangsúlyokat tanított, és nem arra oktatott, hogy kell járni, mert azt már én is tudtam, hiszen Kecskeméten születtem, Szegeden nevelkedtem, és a magyar nyelv minden árnyalata ott muzsikált a fülemben, és a két erős parasztlábamon meg tudok állni. Ő így tudott magyarázni: „Most azt képzeld, hogy süt a nap, a madarak énekelnek és te boldog vagy. Ezt kell játszanod!" És akkor tudtam, mit kell tennem.

Mezei Mária egyebekben is eszénél van.
Miskolcon hónapos szobában lakik, bicebóca ágyát székkel támasztja ki, vacsorája szűkös, mert kétszázhúsz pengős fizetése javát elviszik a fellépőruhák, a jelmezek ára – ,

de szerelmes kedvű lányként sem hajlandó pénzért szeretni.

A Színházi Magazin címlapja: Tűzvész Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Pedig néhány kolleginája erősen javasolja. Mezei Mária tudja, hogy az lelket, idegrendszert roppantó helyzet. A színész munkaeszköze megy tönkre abban.
Hanem a baj így is utoléri.
Az első miskolci évad vége közeledik, amikor a színésznőt elkapja a láz, több mint hőemelkedés, majd csökken, visszatér megint. A színházi orvos biztatja: nincs nagy baj, munkaképes.
Mezei Mária végül hazautazik Szegedre, ahol egy professzor a vizsgálat után kijelenti: életmentő lehet az elkerülhetetlen nőgyógyászati műtét.

Az operáció sikeres, de a professzor nem kertel, elmondja a lábadozó színésznőnek: soha nem lehet gyereke.

Valamint inti: ezután csak fél napot dolgozzon, és pihenjen nagyon sokat.
Tíz nap pihenés után Mezei Mária visszatér a társulatához.
A nyári produkcióban Zilahy Lajos Tűzmadár című darabjának anyaszerepét osztják rá. Korabeli recenziók szerint: tűpontos alakítás, azért is külön mesteri, mert Mezei Mária lányát egy nála tizenöt évvel idősebb kollégája alakítja.
Következő feladata Gombaszögi Ella komikaszerepe Békeffy István Kadétszerelem című darabjában. Írják róla: brillíroz.
Az ősz közeledtével nyilatkozza helyi lapnak: boldog, hogy vidéken minden héten új szerepben léphet színre, s boldog, hogy a következő évadban is Miskolcon maradhat.

Sonkás zsemlye

Boldogsága viszonylagos. Mezei Mária már első miskolci évada alatt felutazott Pestre, és bejelentkezett Bárdos Artúrnál, a Belvárosi Színház igazgatójánál. A direktor megkérte, szavaljon valamit, majd megállapította: nem kérdés, hogy Mezei Mária tehetséges. Hozzátette: sajnos működik már hasonló karakter a fővárosi színi világban, mégpedig a már szépen befutott Muráti Lili.
Mezei Mária az 1932-33-as színházi évadot is Miskolcon tölti.
Interjúiban majd idősebb korában is mindig visszatér Sebestyén Mihályhoz. Miskolci direktoráról mondja azt is:

Tőle tanultam meg, hogy a színház nemcsak álom és révület, de komoly munka és fegyelem is. Hitt bennem, és én kinyíltam ettől a hittől.

Mindezzel együtt Mezei Mária 1933-ban átszerződik Fodor Oszkár pécsi társulatához, mert ott húsz pengővel több a gázsi.

Tény az is, utóbb többször elmondja majd: mindig visszavágyott édes mesteréhez.
Pécsett főszerepeket játszik, egyebek között Inken szerepét Gerhart Hauptmann Naplemente előtt című darabjában. Az idősödő férfifőszerepet igazi sztár, Csortos Gyula alakítja pécsi vendégjátékon. Mezei Mária így idézte utóbb a találkozást:

Én, a színház drámai hősnője, játszottam Inkent, az öregedő nagy ember fiatal szerelmét. Harmadik éve voltam színésznő, minden szerepet szent áhítattal fogadtam magamba, s bár voltam már partnere Miskolcon a világhírű Beregi Oszkárnak, Jávor Pálnak, Honthynak, Latabárnak, azt a mély megrendülést és tökéletes átlényegülést, amit Csortos mellett éreztem, addig nem ismertem. Varázslat volt vele a játék. A darab zárójelenetében a haldokló, búcsúzó, csodálatos ember lábainál térdelve a zokogástól már alig tudtam a szövegem mondani, a szívem majd megszakadt, mikor a megtört szemű halódó azt hörgi nekem: „– Siessen, mert éhes vagyok!" Mintha fejbe vertek volna. A szerepből kiesve dermedten néztem föl rá: mi ez? Hát ez a nagy művész most, itt ételre tud gondolni?! Hogy tud így hazudni, hogy mer így becsapni engem és a közönséget?! Undor és kétségbeesés fogott el, alig bírtam kinyögni az utolsó mondatokat. Lement a függöny, s én kiabálni kezdtem: »Csortos Gyula, maga megölte a hitemet a művészetben. Ha ez a művészet, akkor én nem akarok tovább színész lenni, mert ez így nem művészet, hanem kóklerség, csepűrágás, undok hazugság. « Felhúzott szemöldökkel nézett rám, és csendesen mondta: »Kislány, maga túl fiatal ahhoz, hogy felettem ítélkezzen, és jegyezze meg magának: a játék fontos dolog, de az élet még fontosabb, és én cukros vagyok«. S falni kezdte a sonkás zsemlyét, amit az öltöztetője remegve nyújtott neki. Ha Csortos csak egy kicsivel kisebb művész, örök ellenségem lett volna. De ő felutazott Pestre, s a Fészekben Ő – a bálvány, a soha nem dicsérő, a tehetségteleneknek vissza sem köszönő – mesélt egy fiatal, tehetséges pécsi színésznőről, akit sürgősen fel kellene hozni. S én ősszel már Pesten játszottam.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!