Tár (bemutató dátuma: február 16.)
Lydia Tár mindent elért a komolyzene területén, amiről egy művész csak álmodozhat: ő lett az első nő a Berlini Filharmonikusok élén, de zeneszerzőként is megbecsüli a szakma, ráadásul éppen az életrajzi könyvén dolgozik. A leszbikus zaklatási botrányai azonban megtörik a karrierjét és egyre méltatlanabb helyzetekbe keveredik, ráadásul hallucinációk is gyötörni kezdik.
A Tár Todd Field első rendezése a 2006-os Apró titkok óta és bár az alkotók kissé megtévesztően azt a hatást keltik, mintha egy valós személy biográfiája lenne, egy fikciós történetről van szó, amely komolynak látszani akaró kérdéseket fogalmaz meg azzal kapcsolatban, mennyire különíthető el a művész személye a művészetétől, de (persze, óvatosan) bírálja a cancel culture-t is. És mindenekelőtt LMBTQ-propaganda.
Nem nehéz megjósolni: Cate Blanchett minden bizonnyal újabb Oscart fog kapni.
A bálna (bemutató dátuma: február 16.)
Brendan Fraser az ezredforduló környékén A-kategóriás sztárrá vált a Múmia-filmekkel, azonban igencsak rövid ideig fürdőzhetett a hírnévben: akárcsak Tom Cruise, ő is bátran vállalkozott rizikós akciójelenetekre dublőr segítsége nélkül, csak kevésbé bizonyult szerencsésnek, néhány komoly sérülés hatására többször a műtőasztalon kötött ki, hosszas gyógyszeres kezelésekre szorult és tekintélyes túlsúlyt szedett fel.
Az egykori szépfiúban így a producerek egyre kevésbé látták a fantáziát, a karrierje pedig szinte totálisan megfeneklett. Hasonlóképpen, mint korábban Mickey Rourke-nak, akit a B-kategóriás akciófilmek mocsarából végül Darren Aronofsky emelt ki A pankrátor című drámával, egyenesen az Oscar-jelölésig repítve, a rendező pedig most hasonlóképpen rehabilitálhatja Fraser pályáját is.
A Velencei Filmfesztiválon bemutatkozott A bálná-ban egy háromszáz kilós mozgásképtelen angoltanárt játszik, aki online órákat tart, évek óta ki sem mozdult az otthonából és bár sürgősen életmentő műtétre lenne szüksége, de a betegbiztosítása nem fedezi a beavatkozást. A szinte végig egy helyszínen játszódó melodráma sokak szerint inkább érzelgős, mint érzékeny, de Fraser játékát mindenki egymásra licitálva méltatta. Az Oscar-jelölés valószínű, arra azonban nem tennénk nagy összeget, hogy neki is ítélik a díjat: az Akadémia nehezen felejti el, ha valaki olyan vígjátékokkal kezdi a pályáját, mint a Kőbunkó, így valószínűleg még számos komoly alakításra lesz szüksége ahhoz, hogy komolyan vegyék.
Indiana Jones és a sors tárcsája (bemutató dátuma: június 29.)
Bár Harrison Ford idén töltötte be a nyolcvanat, mindez nem akadályozta meg abban, hogy még egyszer utoljára (?) eljátssza Han Solo mellett a legismertebb karakterét. És a színész láthatóan kitűnő formában van, az előzetesben lovagol, autók és vonatkocsik között ugrál, egyedül azokban a képsorbak tűnik hitetlennek, amikor a jóval fiatalabb rosszfiúk is elvetődnek a pofonjától. Az Indiana Jones és a sors tárcsája lesz egyébként az első rész a franchise-ban, amit nem Steven Spielberg rendez, de James Mangold igencsak megbízható rendező: készített kitűnő westernt (Börtönvonat Yumába), szintén kiváló sportfilmet (Az aszfalt királyai), sőt, még a képregényadaptációk unalmas világába is friss vért pumpált (Logan – A farkas). Harrison Ford mellett egyébként az új kalandban olyan sztárok is feltűnnek, mint Antonio Banderas vagy Mads Mikkelsen.
Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!