Keanu, az isten

Lassan húsz éve mozisztár, mégis minden filmje után belerúgnak a kritikusok. Szinte mindenki meghalt, akit szeretett, mégis állandóan a magánéletéről kérdezgetik. A róla írt cikkekben rendszeresen ostoba bunkónak és pocsék színésznek nevezik. Ugyanakkor a nézők bármire megveszik a jegyet, amiben szerepel. Azt pedig senki nem vitatja, hogy Keanu szép, mint egy isten.

Kevés hollywoodi sztár kapott annyi elmarasztaló kritikát, gúnyos megjegyzést a színészi képességeiről vagy inkább azok hiányáról, mint Keanu Reeves. Esetleg Sylvester Stallone és Jean-Claude van Damme versenyezhetne vele ebben. Szinte minden filmje után, legyen az siker vagy bukás, lehordták a kritikusok. A Veszedelmes viszonyok-ban azért volt rossz, mert kevés, főként tinifilmekben szerzett tapasztalattal a háta mögött kosztümös drámát mert vállalni. A Drakulá-ban azért, mert képtelen volt felnőni szereplőtársaihoz, az a próbálkozása pedig, hogy akcentussal játsszon, nevetségessé tette. A Sok hűhó semmiért kapcsán megjegyezték, hogy mindössze kétféle arckifejezésre képes: merengőn vagy gúnyosan, de mindenképpen értelem nélkül bámulni.

A Féktelenül után pedig elérkezettnek látták az időt, hogy kijelentsék: a vita Keanu színészi képességeiről eldőlt, tény, hogy egyáltalán nem tud játszani. A Johnny Mnemonic-ban nagyszerűnek találták, eltekintve azoktól a részektől, amikor megszólalt, a Féktelen Minnesotá-ban reménytelenül merevnek, A leskelődő-ben pedig esetlennek látták. Még karrierjének legnagyobb sikere, a Mátrix kapcsán is azon gúnyolódtak, hogy Keanu alighanem a Harrison Ford-féle minimál színészi iskola híve, mert az egész fim alatt egyetlen érzelmet sem lehetett felfedezni az arcán.

Ugyanakkor néhány kritikus lassan kezdte belátni, amit a nézők már régen tudtak: senkit nem érdekel, hogy milyen színész Keanu Reeves, mert szép, szereti a kamera, és jó nézni, akár két órán keresztül is. A kritikusok véleménye nemcsak a nézőket nem érdekelte, hanem a legfontosabb rendezőket sem. Keanu dolgozhatott már Stephen Frearsszel (Veszedelmes viszonyok), Gus Van Santtel (Otthonom, Idaho, Néha a csajok is úgy vannak vele), Francis Ford Coppolával (Drakula) és Bernardo Bertoluccival (A kis Buddha) is. A legtöbb esetben a rendezők nézték ki maguknak és kérték fel egy szerepre, és nem fordítva. A mindig vicces Charlie Sheen meg is jegyezte a Movieline magazinnak, hogy gyakran gondolkoznak azon Emilio Estevezszel: "Hogyan lehetséges, hogy Keanu Coppolával meg Bertoluccival forgat, mi meg egy vacak mondatot sem kapunk a filmjeikben?"

Ugyanakkor tény, hogy negyvenévesen, közel ötven filmmel a háta mögött, egyszer sem jelölték Oscarra, de még Golden Globe-ra sem. A gálákra azért rendszeresen meghívják, mert a nézettségnek nagyon jót tesz, ha Keanu adja át mondjuk a legjobb vágásért járó szobrot.