Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Következő mérkőzések 
Tavaly két olyan tudóst is a legmagasabb tudományos elismeréssel, a Nobel-díjjal tüntettek ki, akik – Karikó Katalin és Krausz Ferenc –, a felsőfokú tanulmányaikat, illetve a kutatói karrierjüket Magyarországon kezdték el. Hogyan értékeli a magyar tudomány, benne az alap-, illetve az alkalmazott kutatások helyzetét napjainkban, nemzetközi összehasonlításban?
Erről talán a két tavalyi Nobel-díj mondja el a legtöbbet. Az elmúlt évtizedben tudatos építkezés zajlott ezen a területen mind az egyetemi modellváltást mind pedig a kutatás-fejlesztést illetően. Ez utóbbira hagy említsek meg egy friss példát, a tavaly tavasszal elindított Neumann János Programot. A fejlődést, illetve az elért sikereket a számok is beszédesen megvilágítják: a magyar innováció 2023-ban szintet lépett, hiszen a feltörekvő innovátor kategóriából feljebb léptünk, és huszonegyedikek vagyunk az európai, és harmincharmadikok a globális mezőnyben, míg az egy főre jutó GDP-ben 49-ik helyen állunk, azaz már ma sem teljesítünk rosszul az innovációban. A tervünk, hogy az innovációs teljesítményünket tovább emeljük és 2030-ra a globális TOP 25-ben, 2040-re pedig a TOP 10-es mezőnyben álljon az ország és Európában már 2030-ra legyünk benne a TOP 10-ben.
Ami a technikai-technológiai innovációt illet, egyes körökben gyakran elhangzik, hogy – úgymond –, csak összeszerelő ország vagyunk. Ami viszont ezzel szemben tény, hogy a gyártási csúcstechnológiában jelenleg az ötödik helyen jegyeznek bennünket a világon, a kutató-fejlesztők száma több mint kétszerese a 2010-es adatnak, ami a 2. legnagyobb növekedési ütem az EU-ban, a kutatás-fejlesztési ráfordításaink pedig közel megháromszorozódtak és egyre több nemzetközi vállalat telepíti Magyarországra a K+F központját. Ezek a tények pedig csattanósan cáfolják azt az állítást, hogy csak „összeszerelő ország” lennénk. Azt is látnunk kell, hogy azokban az országokban, amelyek igen jelentős és sikeres előrelépést tettek a tudományos-technológiai fejlődésben, nem alap-, illetve alkalmazott, hanem csak olyan kutatás létezik, amelynek egyszerre van társadalmi, gazdasági, illetve intellektuális hatása. Egyébként ennek az új és korszerű metódusnak a minél szélesebb körű hazai elterjesztését hivatott előmozdítani az előzőekben megemlített Neumann János Program is.
Melyek azok a szűkebb kutatási területek, amelyekben a magyar tudományos műhelyeket, illetve kutatókat is a nemzetközi „élbolyhoz” tartozókként jegyzik?
Magyarországon ezek a területek az orvos-egészség tudományok, a digitalizáció és a zöld átállás, illetve agrár-fenntarthatóság, amelyekben – nyugodt szível kijelenthető –, hogy világviszonylatban is az élmezőnyben járunk.
Az egyetemi oktatás minősége alapvető fontosságú mind az alap, mind pedig az alkalmazott, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy általában a tudományos kutatások színvonala szempontjából. Melyek azok a hazai felsőoktatási intézményeink, amelyeket Európában, illetve világviszonylatban is a legjobbak között jegyeznek, és mit jelent ez a rangsorban elfoglalt helyzetükben?
Az elmúlt években sikeresen újult meg az egyetemi oktatás, illetve a tudásipar. Ehhez úgy kellett átalakítani az új modellt, hogy egyszerre legyen versenyképe, rugalmas, kiszámítható és erősítse az intézményi, pénzügyi és oktatási-kutatási autonómiát. Úgy gondolom, hogy a modellváltás sikerét a számok fejezik ki a legjobban, mert
amíg öt éve még csak hét, addig tavaly már tizenkét egyetemünk szerepelt a legjobb öt-, a Semmelweis Egyetem pedig a legjobb egy százalékában.
Az a célunk, hogy 2030-ig legalább egy egyetemünk kerüljön be a világ első száz legjobb egyeteme közé, és legalább három pedig a legjobb európai százba. Mindez a finanszírozás oldaláról azt jelenti, hogy az eredményesség fogja meghatározni az állami támogatás mértékét is. Hisszük, hogy a magyar tudás és az egyetemi képzésünk színvonala nemzetközileg is versenyképes.
Jelenleg a világ 170 különböző országából 43 ezer külföldi hallgató tanul a magyar egyetemeken, illetve a felsőfokú oktatási intézményeinkben. Szeretnénk elérni, hogy 2030-ra a külföldi hallgatók létszáma elérje a 100 ezer főt. Ha már a képzés nemzetközi aspektusainak fontosságáról beszélünk – hiszen az egyetemi tudásipar egyben óriási versenyt is jelent–, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a magyar diákok és fiatal kutatók külföldi tapasztalat, illetve ismeretszerzését támogató Erasmus-programot Brüsszel mondvacsinált és kizárólag egyoldalú politikai okokból blokkolja. Azt, hogy a magyar diákokat és kutatókat ennek ellenére se lehessen megfosztani a nemzetközi kooperáció lehetőségétől,
idén 10 milliárd forint keretösszegből biztosítjuk nyolcezer magyar diák részére a világ vezető egyetemeire való kijutást,
amelyek között éppúgy megtalálható a Harvard, mint a MIT, vagyis a Massachusettsi Műszaki Egyetem, amely a világ egyik legrangosabb tudományos műhelye. Ne felejtsük el, hogy például a Semmelweis Egyetem és a Harvard már most is együttműködési kapcsolatban áll egymással.
Emellett útjára indítjuk a HU-rizont programot is 8 milliárd forintos keretösszeggel, amelynek a célja, hogy a hazai felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek a világ legjobb egyetemeivel és kutatóintézeteivel alakítsanak ki közös kutatásokat, és tegyék ezt olyan témákra fókuszálva, amelyek a magyar közösség és gazdaság számára kiemelt jelentőségűek.
Melyek jelenleg azok a fontosabb állami támogatású programok, amelyek az alapkutatásokat, illetve az ehhez kapcsolódó egyetemi képzést támogatják? Vannak-e kormányzati tervek a támogatási rendszer további bővítésére?
Ha egy magyar egyetem egy külföldi társintézményével szeretne együttműködni, ezt megfinanszírozzuk, feltéve, hogy nemzeti szempontból fontos területet érint a program, illetve a kooperáció.
Idén a nemzetközi kooperációban folytatott kutatásokra 24 milliárd forintot fordítunk, az innovációs-kutatási projektekre pedig összesen 147 milliárd forintot.
Ezeknek mind közvetlen vagy közvetett nemzetgazdasági hasznuk van, vagyis a tudományba befektetés több szempontból is megtérülő beruházás.
E támogatási rendszernek jelenleg három fontos pillére létezik, az egyetemek és kutatóintézetek, valamint a vállalatok közös innovációs fejlesztéseit támogató programok, a már említett nemzetköziesítési programok, valamint a vonzó kutatói életpályát biztosító kiválósági programok Ez utóbbi programok feltételrendszerének kialakítását a Nobel-díjas Krausz Ferenc vezetésével működő Kutatási Kiválósági Tanács végzi.
Várható-e, hogy a közeljövőben újabb magyar egyetemek is bekerülhetnek a TOP 1000-es, 500-as, vagy esetleg 100-as globális listákba?
Tavaly például a győri Széchenyi Egyetem került fel újként a top listára, de a már bent lévők pozícióit is próbáljuk erősíteni, így többek között a Semmelweis Egyetemét, vagy a Debreceni Egyetemet.
Ön hogy látja, melyek azok a területek, amelyben a magyar tudomány különösen eredményes lehet nemzetközi összehasonlításban is? És végül, elképzelhető-e, hogy az eddig elért eredményeink alapján - Szentgyörgyi Alberthez hasonlóan -, előbb-utóbb ismét lesz magyarországi tudományos műhelyben kutató Nobel-díjasunk?
Úgy gondolom, hogy az orvos-egészségtudományokban, a matematikai és hálózattudományi alapokon nyugvó mesterséges intelligenciához fűződő kutatásokban, a kvantumtechnológiában, az önvezető járművekhez kapcsolódó fejlesztésekben, valamint a lézertechnológiai kutatásokban feltétlenül figyelemre méltóak a magyar kutatók eredményei, nemzetközi összehasonlításban is.
Számos olyan új kutatóhely alakult a közelmúltban, amelyekben a világ élvonalát jelentő színvonalú tudományos munka folyik.
Nagyon jelentős tudományos és technológiai potenciált látunk mások mellett Roska Botond kutatásaiban, amelyek célja a látás helyreállítása, valamint Vellai Tibor genetikus kutatásaiban, amelyek fókuszában az öregedés folyamatának megértése és befolyásolása áll. Ezek a világszínvonalú kutatások bizakodásra adnak okot, hogy talán a nem túl távoli jövőben újabb magyar tudóst köszönthetünk a Nobel-díjasok körében!
