Eddig ismeretlen üstökös száguld a Föld felé

A Nishimura üstökös már szépen látszó kómával és csóvával rendelkezik

Még nincs egy hónapja, hogy Hideo Nishimura japán amatőr csillagász augusztus 11-én egy mindaddig ismeretlen új üstököst fedezett fel a távcsövével. A C/2023 P1 katalógusszámot kapott és a felfedezőjéről Nishimura üstökösnek elnevezett kométa most hétvégén szabad szemmel is látható lesz, elsősorban napfelkelte előtt a hajnali égbolton.

Több mint négy évszázad múlva lesz csak ismét látható

A C/2023 P1 Nishimura üstökös pályáját már sikerült pontosan meghatározni a felfedezését követő számos megfigyelésnek köszönhetően. A pályaszámítások azt mutatják, hogy a Nishimura az úgynevezett hosszú periódusú üstökösök közé tartozik,

ugyanis csak 437 évente kerüli meg Napot.

(Összehasonlításképp: az egyik legfényesebb, illetve leglátványosabb kométa, a Halley-üstökös keringési ideje 76 év.) Mindez azt jelenti, hogy a mi életünkben kizárólag csak ezen a hétvégén lesz esély megpillantani a C/2023 P1 üstököt, ami „legközelebb" 437 év múlva lesz ismét látható.

A Nishimura üstökös már szépen látszó kómával és csóvával rendelkezik Forrás: Sky and Telescope

A pályaszámítások szerint a Nishimura szeptember 17-én közelíti meg legjobban a Napot, ám a szabad szemmel való megpillantására ezen a hétvégén szeptember 9. és 10. között nyílik a legkedvezőbb lehetőség. A C/2023 P1 szeptember 17-i napközelsége idején 33 millió kilométerre lesz központi csillagunktól. ( A Föld kereken 150 kilométer távolságra fekszik a Naptól, a legbelső bolygó, a Merkúr legkisebb Naptól mért távolsága pedig 46 millió kilométer.)

A C/2023 P1 üstököst felfedező japán amatőr csillagász, Hideo Nishimura. Forrás: Hideo Nishimura

A Nishimura méretét egyelőre még nem sikerült pontosan meghatározni. A Naphoz közeledő üstökösnek már jól észlelhetően kifejlődött a kómája és a csóvája is, amit az alábbi, tegnap Libanonban készített fotón is jól lehet látni.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Live Love Lebanon | Beirut (@livelovebeirut) által megosztott bejegyzés

Az üstökös legnagyobb fényességét 3 magnitúdóra becsülik a csillagászok. ( Fényszennyeződéstő mentes égbolton a szabad szemmel még megpillantható csillagok fényessége 4,5-5 magnitúdó körüli.) Magyarország területén közvetlenül napnyugta után is megkísérelhető az üstökös megkeresése, ami szeptember közepén bő egy órával nyugszik a Nap után. Mivel ez az időszak a nap-éj egyenlőséghez közel esik, a rövidebb szürkületi idő megnövelheti az üstökösvadászat sikerét is.

A C/2023 P1 Nishimura üstökös helyzete szeptemberben Forrás: Reddit

Az üstökös megpillantására ennél viszont kedvezőbb az esély a napfelkelte előtti időszakban. Ekkor északkeleti irányban és a Vénusztól balra fog elhelyezkedni az Oroszlán (Leo) csillagképben. Igen nagy eséllyel jól látható lesz szabad szemmel, egy kisebb binokulárral vagy csillagászati távcsővel pedig már nagyon szép látványt nyújthat.

A Nishimura üstökös felkeresését megkönnyítő csillagtérkép, ami a napfelkelte előtti égboltot ábrázolja keleti irányból, az üstökös augusztus 24-i helyzetével. Jobbra lent a fényes égitest a Vénusz. Az üstökös jelenleg az Oroszlán csillagképben tartózkodik Forrás: Sky and Telescope

Az üstökösvadászat esélyét jelentősen megnöveli, ha fényszennyezettségtől mentes vagy azzal kevésbé érintett sík területen próbáljuk megfigyelni, ott, ahol a domborzat vagy a magas házak nem takarják el a keleti látóhatárt.

A Naprendszer különös vándorai

Az üstökösök olyan kisebb tömegű égitestek, amelyek igen megnyúlt pályán keringenek a Nap körül. Amikor az üstökösök napközelbe érnek, a kőzetmagjukat összecementáló jég a hő hatására párologni kezd, és az így kiszabaduló gázokból alakul ki a mag körüli kóma, valamint az üstökösök leglátványosabb része, az igen hosszú csóva. Az üstökösöket alapvetően a kóma, illetve a csóva jelenléte különbözteti meg az aszteroidáktól.

A 103P/Hartley üstökös magja. Az üstökösmag szilárd, jég által összecementált kőzetekből áll Forrás: Wikimedia Commons

A csóvát alkotó gázok a sugárnyomás miatt mindig a Nappal ellentétes irányba mozognak, így a csóva is mindig merőleges szöget zár be a Naphoz képest az üstökös pályasíkján. Az erősen elnyúlt úgynevezett excentrikus pálya miatt

az üstökösök keringési ideje igen szélsőséges intervallumokban mozog;

néhányszor tíz évtől több száz, vagy akár ezer évig terjedően. A 200 évnél rövidebb keringési idővel rendelkező üstökösöket rövid periódusú, az ezt meghaladó keringési idővel rendelkezőket pedig hosszú periódusú üstökösöknek nevezzük.

Az 1997 márciusában Magyarországról is jól látható fényes Hale-Bopp üstökös jól fejlett kómával és hosszú csóvával rendelkezett Forrás: Wikimedia Commons/Philipp Salzgeber

A csillagászok úgy vélik, hogy az előbbiek a Neptunusz pályáján kívüli Kuiper-övből, az utóbbiak pedig az ennél sokkal távolabb fekvő és a Naprendszer peremvidékén található Oort-felhőből származnak. Amikor egy üstökös akár több százezer kilométer hosszú csóvája keresztezi a földpályát, a pályának azon a pontján, ahol a Föld áthalad a csóva törmelékhalmazán, meteorzápor keletkezhet.

Perseida meteor felvillanása a Szekeres és a Bika csillagképek mellett Forrás: Ladányi Tamás/Astrophoto.hu

Az egyik legfényesebb, és legtöbb meteorfelvillanást produkáló Perseida meteorraj minden évben augusztus 9. és 13. között éri el a Földet, miközben áthalad a Swift-Tuttle üstökös pályáján.

Az Orionidák meteorrajnak pedig a híres Halley-üstökös a forrása.

Noha jelenleg már több ezer üstököst katalogizáltak a csillagászok, és az újabb felfedezésekkel folyamatosan gyarapodik a számuk, éves átlagban mindössze egyetlen olyan üstökös érkezik napközelbe, ami kellően fényes ahhoz, hogy szabad szemmel is megpillanthassuk.