A mangán felgyorsítja a méheket

A - tévesen - királynőnek nevezett anyaméh (a fotón 51-es jelzéssel) a méhcsalád lelke.

A méheket nemcsak a globális felmelegedés, a betegségek, hanem a túlzott mangánbevitel is fenyegeti. Ez felgyorsítja életüket, egyúttal azonban rontja a pollengyűjtő képességüket is.

Az emberek nemcsak a fosszilis tüzelőanyagok égetésével járulnak hozzá a környezetük rombolásához, hanem bányászati és ipari tevékenységükkel is. A bányászat révén számos olyan anyag kerül a felszínre és a levegőbe, amely nagyobb mennyiségben káros lehet az élőlényekre. Az egyik ilyen a mangán.

Hamarabb kezdik el, mégis kevesebbet gyűjtögetnek

Yehuda Ben-Shahar és Eirik Søvik (Washington Egyetem) munkatársaikkal megállapították, hogy a gyakori ipari szennyező anyagként számon tartott mangán hátrányosan befolyásolja a méhek életét és viselkedését.

Méhcsalád (a királynő 51-es számmal jelölve) Fotó: Balla Zsolt

A Biology Letters folyóiratban közölt cikkük szerint a méheket már az emberekre nézve veszélytelennek ítélt mangánmennyiség is megzavarja. A normálisnál gyorsabban haladnak át a kortól függő munkamegosztás szakaszain, ennek ellenére kevesebb gyűjtőutat teljesítenek, mint a mangánnak kevésbé kitett dolgozó nőstények.

Dopamintúltermelés

„Régóta tudjuk, hogy a mangán elpusztítja azokat a dopamintermelő neuronokat, ily módon Parkinson-kórt okoz emberekben” – mondta Ben-Shahar. „Ehhez hasonlóan az emelkedett mangánszint rovarokban is pusztítja a dopaminerg neuronokat, így csökkenti az agy dopaminszintjét.”

„Ebben a tanulmányban azonban az alacsony szintű kitettséget vizsgáltuk, és az ellenkező hatást tapasztaltuk. A mangán nem csökkentette a dopaminszintet, hanem növelte. A dopamin és a rokon idegi átvivő anyagok szintjének növekedése valószínűleg megmagyaráz néhányat az abnormális viselkedésjegyek közül” – mondta Ben-Shahar.

Kis mennyiségben hasznos

Paradox módon a mangán nyomelemként nélkülözhetetlen az élethez. Valamennyi élőlénynek szüksége van erre a fémre, hogy előmozdítsa a sejten belüli reakciókat és eltávolítsa a sejt életfolyamatai során oxigén jelenlétében keletkezett mérgező melléktermékeket.

„Olyan környezetben fejlődtünk ki, ahol kevés volt a mangán, és így kifejlesztettük a módjait, hogy bejuttassuk a sejtjeinkbe” – mondta Ben-Shahar. „A mostani környezeti szintek zonban meglehetősen különböznek azoktól, amelyekhez alkalmazkodtunk, és nem igazán tudjuk, hogy ez mit jelent az emberi egészség szempontjából.”

A méhek korai vészjelzők

„Amikor megpróbáljuk megérteni a kórokokat, gyakran a szélsőségeket keressük” – tette hozzá a kutató. „Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni az ehhez hasonló mérsékelt változásokat, és feltételezni, hogy nem kell aggódnunk ezek miatt. De ez tévedés lehet. A méhek, amelyek mindent felszippantanak a környezetükben, talán a környezeti mérgek korai jelzőiként szolgálhatnak.”