Klímaváltozás: előbb-utóbb valamennyi nemzet megérzi

Elég, ha a jégtakaró töredéke elolvad: ez máris olyan mértékű tengerszint-emelkedéshez vezethet, amely több százmillió embert kényszeríthet elvándorlásra. Bár sokféle módon tesznek erőfeszítéseket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, úgy tűnik, a klímaváltozás elkerülhetetlen. A Mindentudás Egyeteme (ME) idei utolsó Klubján környezetvédelmi és energiaipari szakemberek latolgatták, milyen várható következményekkel kell számolnunk a nem is olyan távoli jövőben.

- Az éghajlatváltozás, klímapolitika témájával már több előadásban és két klubbeszélgetésen is foglalkozott a Mindentudás Egyeteme (ME) - kezdte a diskurzust Fábri György moderátor. Az ME tudományos igazgatója elsőként Persányi Miklóst szólította meg, arról a kormányok között zajló konferenciáról érdeklődve, amely a napokban kezdődött el. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter elmondta, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 11. konferenciáját (Conference of Parties - COP-11 illetve Meeting of the Parties - MOP-1) Montrealban rendezik meg, ahol először találkoznak egymással hivatalos keretek között a Kiotói Jegyzőkönyvet aláíró felek. A keretegyezményt, melyet Magyarország is aláírt, 1992-ben kötötték, ennek végrehajtási mechanizmusát, a Kiotói Jegyzőkönyvet pedig öt évvel később hozták tető alá, ám ratifikációjára mintegy nyolc évet kellett várni. A jegyzőkönyv egyébként az egyetlen olyan szabályozás, amely konkrét kötelezettségeket fogalmaz meg az aláíró fejlett ipari országok számára. Persányi Miklós, aki a 2003-as COP-9 elnöki tisztjét töltötte be elmondta, a konferencia java része - a politikai alkuk, a szakmai megbeszélések - a háttérben zajlik, és bár a döntések konszenzussal születnek, kevés az olyan kérdés, amelyben a Föld országai maradéktalanul egyet tudnak érteni. A miniszter kifejtette, a dilemma már korántsem az, vajon változni fog-e az éghajlat bolygónkon, hiszen a változásokat már saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Az elmúlt évszázadban a földi átlaghőmérséklet 0.6 Celsius-fokkal emelkedett, és tudjuk, hogy rendkívül súlyos következményekkel járhat, ha a hőmérséklet emelkedése az ipari forradalom szintjét 2 fokkal meghaladja. Az éghajlatváltozás ugyan nem egyenletesen érvényesül a Föld felszínén, ám a hőmérséklet emelkedésének hatását előbb-utóbb valamennyi nemzet megérzi. Ha a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró elolvad, ez együttesen 12 méterrel emeli a tengerek vízszintjét, és ismeretes, hogy százmilliók élnek olyan zónákban, amelyek a tengerszint fölött alig pár méterrel helyezkednek el. - Mi történik akkor, ha a 21. század második felében ezek az emberek egyszer csak megmozdulnak? - vetette föl a kérdést a Persányi Miklós. - Vajon milyen nemzetközi politikai konfliktusok származhatnak ebből a migrációból? Milyen hatásokat gyakorol majd ez a fejlett ipari országokra, akik már most is alig tudják visszatartani a bevándorlók tömegeit? Már ma is látjuk, milyen társadalmi, kulturális, szociális feszültségek származnak abból, ha nem megfelelő asszimilációs idő eltelte után kényszerülnek együtt élni különböző nemzetiségű tömegek - utalt a miniszter a néhány héttel ezelőtt lezajlott párizsi zavargásokra, majd a következmények súlyosságát egy amerikai klímakutató, James Gustave Speth szavaival világította meg: "Ha az üzleti világ és a kormányok együttesen nem cselekszenek mielőbb, akkor az általunk teremtett rendkívüli gazdasági gépezet a Föld rendszereiben akkora természeti és társadalmi rombolást indít el, amely mellett a terroristák okozta mai bomlás csupán gyermeteg játéknak látszik majd."

Persányi Miklós, Civin Vilmos és Fábri György

Láng István professzorhoz fordult ezután a moderátor, arról érdeklődve, mit kell értenünk - szűkebb értelemben - klímapolitikán? Az akadémikus elmondta, a "climate policy" viszonylag új kifejezés, amelyre a Google keresőrendszere mégis mintegy 480 000 találatot mutat. A magyarul éghajlatpolitikának nevezett terület a szektoriális politikák egyikévé válik, ezzel együtt azonban számos más politikai ág - környezetpolitikával, közlekedéspolitikával stb. - integráns részének is tekinthető. A klímapolitika két nagy törekvése az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése (mitigation), és a klímaváltozásból fakadó hatásokhoz való alkalmazkodás (adaptation).

- Hogyan tudja kezelni a politika a klímaváltozást, és milyen szerepet játszhatnak ebben a kérdéskörben a civil mozgalmak? - tette föl a következő kérdést Fábri György a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontja vezetőjének. Kaderják Péter azzal kezdte, hogy ha klímaproblémákról esik szó, az energiaszektor "elsőszámú vádlottként ülhet a padon", hiszen az emberi eredetű széndioxid-kibocsátások fele a villamosenergia-termelésből, jelentős része pedig a közlekedési célú energiafelhasználásból származik. - Mindemellett a fegyver- és gyógyszeripar mellett az energiaipar az egyik leghatalmasabb és legbrutálisabb ágazat a világon - folytatta Kaderják Péter. - A világ vezető olajipari vállalatainak szakemberei nem azon aggódnak, mi történik, ha nem lesz jégsapka a sarkokon, hanem már most azon vitáznak, kit illet majd meg a jégmezők alatti olajmezők kitermelési joga - magyarázta a szakember, akinek szavait döbbent csönd követte. - Ezzel az iparággal csak a saját nyelvén lehet szót érteni, ez a nyelv pedig az üzlet nyelve. Az energia fogyasztóinak azon kell gondolkodniuk, mennyit ér nekik ez az egész, a politikának pedig meg kell próbálnia megregulázni ezeket a vállalatokat: igenis legyen ára azoknak az externális károknak, amelyeket a globális fölmelegedés okoz, és ne lehessen ingyen szennyezést bocsátani a levegőbe.