Fejjel lefelé, avagy szerző és az ő utókora

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA - 238. LEVÉL

Édes Néném,

hálásan köszönöm a cikket, amelyet küldött. Igen érdekes problémára világít rá az eset, mely a düsseldorfi múzeumban esett. Piet Modrian geometrikus képéről az derült ki ugyanis, hogy uszkve 42 éve fejjel lefelé lóg a kiállítótérben. A múzeum a rég halott holland művész alkotása kapcsán annyit mondott: nem tervezi megfordítani a képet, mert az már így vált általánosan elfogadottá a művészettörténetben.

Nos, emellett ne menjünk el szótlanul. Az ember már csak olyan, hogy bizonyos absztrakt dolgok megértéséhez példákat, analógiákat, a valóságból vett elemeket vesz kölcsön. Tegyük most mi is ezt!

Amikor egy ruhatervező alkot, nem cseréli fel elejét a hátával, a szobrász dührohamot kap, ha a posztamensen megfordítva áll a büszt. De még ebédet sem kezdünk édességgel visszafelé, mintegy félreértésből. Mintha lenne a világnak szabott rendje, és ha abba az emberi kreatív erő új alkotást teremt, akkor ő maga állítja, fekteti vagy fordítja azt. Ha egy zeneszerző egy műnek nyitányt és „csukányt" (finálét) komponált, azt bajos lenne felcserélni. Például Verdi Don Carlosának párizsi változata az ún. fontainebleau-i képpel indul, így jószerével Elisabetta-Carlos duettek szegélyezik az ötfelvonásos változatot. Szoprán-tenor kettősök, de szerepük felcserélhetetlen: egyik a bimbózó szerelmet, másik a baljós véget festi le. Mozart hülyült azzal – mivel nem?! –, hogy olyan hegedűduót komponált, amelynek kottája megfordítva is működik, de akkor az már egy másik darab, természetesen. A második bécsi iskola szerzői – matematikusai? – mindent kifacsartak a tükör-, rák- és rák-tükör fordításokból, de azt egyedi alkotások szolgálatába állították. Schönberg műve, a Pierrot Lunaire sem ugyanaz fordítva, értelme se volna, de a húszas évektől keletkezett 12 fokú alkotásai sem úgy kombinatorikaiak, hogy az Erwartung partitúrája ugyanazt mondhatná megfordítva.

Márpedig attól még, hogy valami nem figurális, mert geometrikus, mert op-art, vagy mert akár a monotónia egy alkotása, nem lesz mindegy, hogyan függ a falon – de eddig ezzel csak idétlen vígjátékokban találkozott az ember, ahol a kortársnak mondott művészet (amely már a XX. századtól bőven mutat ilyen tendenciákat) gúny tárgya a maga meg nem értettségében.

Az is fölöttébb érdekes, hogy miközben a zenében és a képzőművészetben egyaránt ott van a kutatás, az autentikus ábrázolás és játékmód szent vágya, és művészek arra áldozzák egyetlen

életük drága idejét, hogy rájöjjenek, hogy szerette volna és mi módon vitte véghez művét Raffaello vagy Beethoven, itt van egy álláspont, amely dacol ezzel az iránnyal. A „düsseldorfi gondolat" most azt mondja „lefordítva": nem érdekel, mit akart az alkotó, mi ezt már egyszer elrontottuk, de revideálni nem fogunk, a művész alkalmazkodjon, mert úgyis halott.

Nem akarok álszentnek tűnni. Mert az is természetes, ha a múlt egy alkotását ma más fénytörésbe helyezzük: most már elfogadott művészi módszer irodalmi alkotások vendégszövegezése, zeneművek áthangszerelése, színdarabok húzása, épületek átfazonírozása (legalább a modern technikai elemek beépítése miatt). De ilyenkor ott az átdolgozó neve, s azzal együtt a saját vállalása is napfényre jut, aztán hideget vagy meleget kap. Esetleg mindkettőt. De szándékosan a szerző akarata ellen tenni, azután pedig homályban maradni – nos, ez kettős halálos bűne az interpretációnak.

Ugye, Néném érti, hogy most nem Modrian ragasztószalagjainak esztétikai minőségét védem vagy értékelem? Lehet ezt a színes vászontáblát rajongani, szolidan szeretni és blöffnek tartani is, kinek-kinek szíve joga, de azt nem lehet, hogy rosszul akasszák fel – és most már szándékoltan. Remélem, az előre eltervezett művészet-ölésért súlyosabb penitenciát szab majd ki a Mennyei Kurátor, mint arra a talán már nem is élő kollégára, aki 1980-ban nem volt elég gondos.

Vigyázzon magára a jövő heti levélkéig is, azt már Japánból adom fel!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2022. október 29.