Mennyi az a hány premier?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA - 2/29. levélária

Legutóbbi levélkéje egybecsengett egynémely újságíró véleményével, miszerint „minek az a sok premier, azon lehetne megfogni a pénzt!" Magam is régóta számítok arra, hogy ezt mindig a fejemhez vágják, mármint, igen, az egyik legnagyobb vívmányunkat. Ezért is mondtam március elején, az új évadot beharangozó sajtóeseményen, hogy a velünk szimpatizáló, vagy legalább nekünk esélyt adó orgánumok bátran írják meg, hogy 23 premierre készülünk, de az ellenséges prekoncepcióval érkezők nézzék meg jobban. 11 bemutatóra kerül sor jövőre, jövő évi gyártásban és próbaidőszakban, csak válogassuk le a nagytermi egész estés és saját előadásokat, ahol nem külön számoljuk az egyestés három Hindemith-szösszenetet is, és egy balettjelenet sem feltétlen azonos az Istenek alkonya terhével...

Nézzük csak, hogy is van ez! Illetve hogy is volt, számolhatjuk együtt Nénémmel az ideieket, hisz azokról már pontosan látszik, miként valósultak meg! Maradjunk abban, hogy megint nagytermi előadásokban számolunk: a kamaraprodukciókból kettőt vegyünk egy nagytermi egységnek.

1. Gryllus Samu: Két nő (vokális színház az Operaház épületének helységeiben)

Mivel a mű hossza félóra alatti, díszlete és jelmeze, zenekara és énekkara nem volt, még csak „saját énekest" se kellett delegálnunk bele, hisz a MoltOperát kértük rá fel, ezért még nem kezdenék számolni...

2. Kyling It – Rain Dogs (modern balettest három részben, Erkel Színház, nagyszínpad)

Johan Inger koreográfiája, az egyetlen, rövid balettfelvonásnyi Rain Dogs díszlet nélküli mű, kellékek vannak, némi jelmez is, oké, számoljuk fél műhelykapacitási egységnek.

3. Verdi: Traviata (melodráma két részben, Operaház, nagyszínpad)

A művet a Margitszigeten 2016 júniusában előbemutattuk, a díszlet-jelmez-kellék és a rendezés-világítás is elkészült akkorra. Voltaképp felújítás már a kőszínházi másodpremier, de rendben,számoljuk ezt az Anger Ferenc-rendezést is – némi jóindulattal – újabb fél egységnek, hisz a zenekar-énekkar, amelyet Pinchas Steinberg irányított, ugyancsak tudja a darabot, álmából felkeltve is.

4. Kodály: Székely fonó (életképek, Operaház, nagyszínpad)

Egyfelvonásos mű, össz-vissz bő 70 perc, sokkal kevesebbet kell rendelkezni benne Michal Znanieckinek, mint egy háromórás Rózsalovagban vagy négyórás Parsifalban, de sok ruha kellett hozzá, számoljuk tehát elegánsan szűk egynek – így vagyunk most kettőnél, és Kocsár Balázsnak is kevesebb idejét-energiáját vehette el a felkészülés, mint a kétszer olyan hosszú Háry esetében.

5. Rautavaara: A bánya (egyfelvonásos opera, Operaház, nagyszínpad)

6. Varga Judit: Szerelem (egyfelvonásos opera, Operaház, nagyszínpad)

Mivel közös produkció, Vilppu Kiljunen közös tervezői gárdája vitte színre a két művet azonos estéken, ez nem túl hosszú, de teljes produkciónak számít rendezői és gyártószempontból is, amit Bogányi Tibor a zenei oldalról biztosan szívesen erősít meg, hisz egyik sem volt egyszerű muzsika.

7. Novák: Kádár utolsó beszéde (történelmi áttűnések, Operaház trapézpincéje)

Tipikus dokumentarista egyfelvonásos, ráadásul próza, négy színészen kívül senki más nem kellett hozzá. Maximum félnek számolnám, de nem, az a pontosabb, hogy Novák Tamás kamaradarabja nulla erőforrást kötött le nálunk, a mi számrendszerünkben.

8. Donizetti: Lammermoori Lucia (opera két részben, Erkel Színház, nagyszínpad)

Máig rejtélyes okból erre végül nem lett elég kapacitásunk, miközben a feladat maga nem rendkívüli, és most júniusban simán meg is oldottuk az utólagos gyártást. Mindenképp vegyük egésznek mint terhet, amely Szabó Máté vállát is nyomta, de Japánban már az eredeti kulissza előtt dirigálja énekeseit Kocsár Balázs.

9. Petipa: Don Quijote (balett három felvonásban, Operaház, nagyszínpad)

Részben itt a fenti ok: a Magyar Nemzeti Balett klasszikus repertoárépítése során extra igényű művek kerülnek elő, amelyeket a műhelyünk bár kiváló minőségben, de hely- és ember-, de nem ritkán anyaghiány miatt is csak lassan képes előállítani. Mindenképpen egy nagy egész a listában Messerer mester produkciója, amelyet Kollár Imre támogatott az árok irányából.

10. Poulenc: A kármeliták (opera három felvonásban, Operaház, nagyszínpad)

Jaj, emlékszik Néném, hogy vártuk? Először Budapesten a mű! Viszont nem jelentett sem megoldhatatlan, sem anyagilag hatalmas feladatot, egésznek mégis számolhatjuk. Anger Ferenc a lényegre koncentrálva, takarékosan rendezett, és Christian Badeának sem kellett a zenekar lelkét kihajtania.

11. Eötvös: A szerelemről és más démonokról (opera két felvonásban)

A díszletet, jelmezt, kelléket és rendezést, világítást Észtországból vásároltuk, csak javítani, passzítani kellett, és a videó, no meg az ideérkezett asszisztens segítségével a kész az évekkel korábban készült Purcarete-produkciót megtanulni, ráadásul zeneileg magától az alkotótól, Eötvös Pétertől. Mind emiatt felet javasolok, maximum.

12. Mezei: A ravatal előtt (egyfelvonásos opera, Zeneakadémia Solti-terme)

13. Lendvay: A tisztességtudó utcalány (egyfelvonásos opera, Zeneakadémia Solti-terme)

Talán magyarázni sem kell ebben a koordinátarendszerben, hogy mivel zsebkendőnyi színpadon, maroknyi szereplő igényelt gyártókapacitást és hallgatta Székely Kriszta elképzelését, így a felet javaslom, az Eötvös-mű kvázi másik felét tehát, pláne Vajda Gergely szakavatott irányításával. Hétnél tartunk így, és már 2017-ben...

14. Wagner: Siegfried (zenedráma három felvonásban, Operaház, nagyszínpad)

Habár se jelentős díszletmennyiség, se komoly méretű előadógárda, mégsem kérdés, hogy az egyik leghosszabb opera igen látványos előadását ne érezhetnénk bőven teljes, egész produkciónak, M. Tóth Géza Ring-folytatásának. Halász Péter karmester is kidolgozta magát benne, jár az „egyes" a kapacitásmérőn.

15. Strauss: A cigánybáró (nagyoperett három felvonásban, Erkel Színház, nagyterem)
Nos, fel sem merült más, semmint az erős egyes odaadása: a vadonatúj Szinetár-produkcióban az utóbbi évek rekord jelmezmennyisége „került kiszabásra", mint valami „büntetés"... Habár a zenekarnak kevesebb a dolga, viszont kényes is, erről Héja Domonkos tudna mesélni. Természetesen erős egész!

16. Holmes: A kalóz (balett három felvonásban, Operaház, nagyterem)

Ha a Don Quijote ette a műhelyeink munkaóráit, a Kalóz szinte falta! Főleg a díszletnél, de tény: az egyik leglátványosabb balettprodukciónk született. Anne-Marie Holmes koreográfiáját Valerij Ovszjanyikov, a Bolsój balettkarmestere vezényelte. Mindenképp erős egyes!

17. Farkas: A bűvös szekrény (vígopera két felvonásban, Erkel Színház KamRaktára)
Énekkari művészeink produkcióinál a hangsúly nem a kiállításon van, hanem az énekesi léten, a memorizáláson, a színészvezetésen, egyszóval: a munkán. Nincs nagy tér, nincs zenekar, jelmezbe és díszletbe is inkább kreativitás került, mint pénz. Aczél András rendezése, Strausz Kálmán zenei vezetése szűk félnél többet nem rontott a gyártási és próbapozícióinkon.

18. Ruzitska József: Béla futása (daljáték, Erkel Színház, nagyterem)

19. Orbán György: Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi (egyfelvonásos opera, Erkel, nagyterem)

Az ötlet a mienk, a tervek és a rendezés is, de Anger Ferencet delegáltuk kolozsvári barátainkhoz, és ott bonyolódott a teljes próbaidőszak. És ez így is volt jól, hisz a magyar operatörténet első megmaradt műveinek díszletét-jelmezét a Kolozsvári Magyar Opera műhelye készítette, és Budapesten a társulatuk is mutatta be, Selmeczi György dirigálása mellett. Természetesen mi fizettük, hisz a testvérközösség segítése statutumunknak is része – na, de nem magyarországi árakat kell elképzelni. Energiáinkat nulla százalékban kötötte le.

20. Bartók TáncTriptichon (táncest három felvonásban, Operaház, nagyterem)

Frenák Pál Fából faragottja egyetlen ferde síkot „kért", jelmezt csak alsóneműt. Juhász Zsolt Tánszvitjéhez minimális díszlet kellett, néhány oszlop és népviselet, míg Seregi László Mandarinja felújítás, még ha régről is, csak igazítani kérte magát. Jó, Kovács János a végletekig akkurátus karmester, nem próbál keveset, de erős félnél többet nem rabolt időnkből, erőnkből a produkció, amelyben – a vendégek táncosai miatt – viszonylat kevés számú balettművészünk vett részt.

21. Venekei-Dés: A vágy villamosa (táncdráma két felvonásban, Erkel, nagyterem)

Teljesen új, kortárs ősbemutató, profi, jóllehet azonos díszlettel-világítással, jelmezekkel –
habár összesen 30 művész egy-egy ruhájával. Számoljunk Venekei Marianna koreográfiájához szűk egészet akkor is, ha a Dés László szerzette zenét a muzsikusainknak hónapokkal ezelőtt kellett eljátszaniuk, hangfelvételre – az előadásokon már nem kell részt venniük (nem is férnének el, és hangtechnikailag is nehéz és tökéletlen helyzet volna).

Nos, csináljunk hát kasszát, Néném. És mi jön akkor ki? 12 db egész estés, nagytermi saját produkció! Bármelyik megyeszékhely színházának honlapját ütné fel, találna ennyit, de 10-et biztosan. Hogy azok között sok kamaradarab is van? Bizonyára, bár nekünk meg két nagy színházunk van, nem egy, ez márpedig ugyancsak biztos. Miért ne lehetne színházanként 6 premier egy évadban? Ha a hasonló struktúrájú Párizsra néz, mit lát? Csak nem tizennyolcat?! De bizony! A franciák is rég tudják, hogy a média érdeklődését csak új produkciókkal lehet kivívni, és a nézők is hálásak a régi repertoárdarabok cseréjéért. Lássuk be, ezt nem olyan nehéz elképzelni, pláne, hogy a néző fizet is azért, amit kap – arrafelé nem is keveset... És hála a kollégáknak, akik mindezt megtervezték, legyártották, megtanulták, begyakorolták, felépítették, véghezvitték, előadták és elpakolták!

Talán Tatjána Néném se bánja, ha így végigpörögtünk a múló évadon. Vasárnap ugyanezt tesszük majd a Csillagóra Gálán, átadjuk az évad nagykitüntetéseit – és bezárjuk az Ybl-palotát. Azt hiszem, erről kell írnom legközelebb, erről muszáj.

Addig is viszont várom elmaradhatatlan kérdéseit, kák szálávej létá!

Szeretettel üdvözli

Szilveszter

2017. június 19.