Az önkormányzati választásoknak mindig is speciális jellege volt. Mivel közel 3200 település szavazásáról beszélünk, ahol a helyi jellegzetességek erősen dominálnak, ezért egyfelől a voksolás az aktuális pártpolitikai „radar" alatt szokott maradni – másfelől az is tény, hogy egy azon túlmutató, országos dimenzióval is bír.
Magyarországon ugyanis 2010 óta – számos más európai országtól eltérően – kiemelkedő a társadalmi béke, konszolidáltak a viszonyok: ez egyfelől nyilván köszönhető a gazdasági konjunktúrának és a pénzügyi irányításnak, de főleg a politikai stabilitásnak.
Utóbbi alapja pedig, hogy a választók – 2006-tól kezdve 11 választáson zsinórban – az országot jelenleg irányító konzervatív-kereszténydemokrata erőknek szavaztak bizalmat.
És bár egy önkormányzati választás persze nem a kormányzatról magáról szól, de el is vehet vagy hozzá is adhat a stabilitáshoz; befolyással lehet arra, hogy az ország politikai vezetése milyen hátországgal tud nekifeszülni a „nagy dolgoknak" – mint amilyen pl. a migrációs helyzet vagy az európai politikai harcok.
Tehát most vasárnap minden egyes szavazat arról is szól majd, mi a véleményünk az ország és a világ előtt megválaszolásra váró „fogas kérdésekről".
És tény, az elmúlt évek választásai és a jelenlegi felmérések is azt mutatják, hogy mind a fővárosban, mind általában országszerte Tarlós István, illetve a Fidesz jelöltjei a legnépszerűbbek.
Ez viszont még korántsem jelenti azt, hogy megnyerték volna a választásokat – sőt!
Egy elég kemény kampányt követően ugyanis ilyenkor a leglényegesebb pont a mozgósítás: az például, hogy azok a szavazók, akik egyébként támogatják az elmúlt 9 évben a várost biztos kezekkel irányító budapesti vezetést és nem akarják, hogy Budapest az elkövetkezendőkben csatatérré váljon – ezzel aláásva az ország stabilitását is –
elmennek-e szavazni?
Megzavarja-e őket a heves kampány, a „motorház zaja", vagy kiemelik fejüket a napi politikai hírkavalkád tengeréből és a valóban lényeges szempontokat veszik figyelembe?
A tét tehát részben helyi, részben azon túlnyúló: azt akarjuk-e, hogy tovább erősödjön az ország politikai stabilitása vagy hogy az alkalmatlanság – Gyurcsány Ferenc vészjósló kontúrjával a háttérben – üljön tort mindezek felett?
- veti fel a kérdést végezetül Szánthó Miklós.