Adaptáció - avagy a hiúság vására

Az Adaptáció című film nézése közben gyakran vetődik fel a kérdés, hogy vajon mennyi igaz mindabból, amit a vásznon látunk. Helyesebben, hogy mennyi belőle a valódi. Mert egy dolog biztos (és ez a filmet övező kampányból kiderül): a szereplők legtöbbje valóban létezik, neve és foglalkozása valóságos, és bizonyos elemeiben a cselekedeteik is azok. A néző fejében motoszkáló kérdés tehát nem más, mint hogy az Adaptáció című film keretein belül hol húzódik a fikció és a valóság határa, és Charlie Kaufman, a történet kitalálója (és főszereplője) mikor vezet át bennünket a fantázia világába.

Charlie Kaufman (Nicolas Cage) és Susan Orlean (Meryl Streep)

Pedig Kaufman eredeti szándéka korántsem az volt, hogy ezt a fajta feszültséget megteremtse, és a történet végéig ébren tartsa. Amikor felkérést kapott Susan Orlean Az orchideatolvaj című regényének adaptálására, leginkább csak azzal törődött, hogy a könyv lényegét átültesse a forgatókönyvbe. Ez azonban sehogy sem sikerült neki. Minthogy a történet nem bővelkedett fordulatokban, és nem futott be egy ívet, nehéz volt izgalmas cselekményt kovácsolni belőle.

Kaufman mély írói krízisen ment keresztül, miközben A John Malkovich-menet című forgatókönyvéből elkezdtek filmet forgatni. A frusztrációkkal terhes író csak téblábolt a felvételek helyszínén, és közben azon tipródott, hogy épp aktuális munkájával hogyan juthatna dűlőre. "Azt mondta, vissza fogja adni a megbízást és vele együtt a pénzt is, amit előlegként felvett" - emlékszik Spike Jonze rendező, aki végül mindkét film alkotója lett. "Valóban megfordult a fejemben, méghozzá minden egyes nap" - teszi hozzá Kaufman. Aztán egy nap eszébe jutott, hogy saját magát is beleírja a történetbe.

Jonze-nak mesélte el először az ötletet, aki azonnal érdekesnek találta. És bár ő maga kételkedett a sikerében, és nem tudta eldönteni, hogy őrültség-e, vagy egy értelmes, keresztül vihető terv - elkezdte a koncepciót felépíteni. Ez magával vonta mindazon szereplőket, akikkel a megbízás során kapcsolatba került, és ráadásként egy különös szereplőt: önmaga ikertestvérét, aki személyiségének kiegészülése, ellenpontja lehetett.

"Senki másnak nem meséltem, min dolgozom éppen, mint ahogy korábban azt is titokban tartottam, hogy nem tudok mit kezdeni az anyaggal. Azt találtam ki, hogy kidolgozom az ötletet, és csak akkor mutatom meg valakinek, ha már teljes egészében kész van. Úgy éreztem, hogy nincs más választásom, mert több koncepció nem jutott eszembe. Ezt pedig ki kellett próbálnom ahhoz, hogy kiderüljön, működik-e" - mesélte később.