80 éve fogadták el a szégyenteljes nürnbergi törvényeket

Nürnberg, a náci korszak pártrendezvényeinek, és az 1935-ös jogfosztó törvények kihirdetésének helyszíne

1935 fordulópontnak bizonyult a feltörekvő Harmadik Birodalom, de az európai civilizáció történetében is. A nagynémet világuralmat meghirdető Adolf Hitler vezér és kancellár, félresöpörve a versaielles-i békeszerződés tilalmát, 1935. márciusában bevezette az általános hadkötelezettséget, ország-világ előtt kinyilvánítva ezzel Németország fenyegető újrafegyverkezését. Alig fél évvel később szeptember 15-én, a nürnbergi pártnapokon pedig a hűvös paragrafusokba rendezett hitleri fajelméletet emelték törvényerőre.

Rendőrségi besúgóból lett puccsista pártelnök

A hatalmas küldetéstudattal rendelkező első világháborús őrvezető, Adolf Hitler, mint a bajor katonai elhárítás megbízott ügynöke, 1919-ben épült be egy müncheni géplakatos, Anton Drexler alapította jelentéktelen Német Munkáspártba.

Nürnberg, a náci korszak pártrendezvényeinek, és az 1935-ös jogfosztó törvények kihirdetésének helyszíne Forrás: Bundesarchiv/Scherl

A világégés utáni zűrzavarból tápászkodó, mélyen megosztott weimari köztársaságban százával alakultak a Német Munkáspárthoz hasonló, néhány tucat tagból álló kérészéletű pártocskák, amelyek pár hónap, vagy egy-két év leforgása alatt nyomtalanul eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Anton Drexler, a Német Munkáspárt alapítója Forrás: Bundesarchiv

Valószínű, hogy erre a sorsra jutott volna a Deutsche Arbeiterpartei is, ha a bécsi bohémvilág egykori életművésze,

Adolf Hitler nem látta volna meg benne a számára vonzó lehetőséget, politikai ambícióinak kiteljesítéséhez.

1923-ra a korábban müncheni sörpincék asztaltársaságaként működő, időközben Nemzetiszocialista Német Munkáspártra átnevezett párt az élére került Adolf Hitlernek köszönhetően Bajorország határain túli országos ismertségre tett szert.

A müncheni besúgóból lett pártelnök, Adolf Hitler Forrás: Wikimedia Commons

Ma úgy mondanánk, hogy a politikai korrektséget sutba vágó szájas osztrák néptribunban egyre többen Németország jövőbeli megváltóját látták.

Hitler a fantaszták türelmetlenségével áhította a hatalmat.

Végül türelmetlensége, valamint Benito Mussolini római sikerének példája vezette az 1923. november 8-i müncheni hatalomátvételi kísérlet kirobbantásához.

Utcakép müncheni sörpuccs napjaiból Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A történelmi köztudatba csak müncheni sörpuccsként bevonult forradalmi kísérlet azonban balul sült el. A lázadást november 9.-e délutánjára leverték, Adolf Hitlert és társait elfogták.

Az államrend elleni felforgatás vádjával bíróság elé állított pártvezért öt év börtönbüntetésre ítélték.

Úgy tűnt, hogy Hitler politikai ambícióinak ezzel befellegzett.

Börtöncella mélyén papírra vetett eszme, amely lángba borította a világot

A landsbergi börtönben a kiszabott öt évből mindössze 13 hónapot eltöltött Hitler számára nem bizonyult haszontalannak a fogság ideje. Itt vetette papírra ugyanis azt a fajelméleti alapú világnézeti rendszert, amelyet náci ideológiaként ismert meg később a világ.

Hitler és vádlott társai a bíróság épülete előtt Forrás: Wikimedia Commons

Az írni utáló Hitler gondolatait egyébként egyik leghűségesebb, a vezérét még a börtönbe is követő híve, Rudolf Hess, jövendő pártbeli helyettese jegyezte le. A Mein Kampf (Harcom) címen 1925-ben nyomtatásban is megjelent hitleri mű fektette le azokat a fajelméleti tételeket,

amelyek tíz évvel később a nürnbergi faji törvényekben öltöttek testet.

Landsbergtől a kancellári bársonyszékig

Hitler kiszabadulása után újjászervezte a teljesen szétesett, és a megsemmisülés közeli állapotba került nemzetiszocialista pártot. Az 1926-os weimari pártkongresszuson visszaszerezve a kizárólagos irányítást, sikerült háttérbe szorítania legfőbb riválisait, Gregor és Otto Strassert, akik Hitlertől ideológiailag balra álltak.

Gregor Strasser, Hitler legfőbb pártbeli riválisa Forrás:Wikimedia Commons

A Nürnbergben 1927-ben első alkalommal megrendezett pártkongresszus már magán viselte a későbbi náci rendezvények külsőségeit, a horogkeresztes zászlóerdőket, és a barna formaruhába öltözött párttagok fáklyás felvonulását.

Minden lázas szervezkedés ellenére, a náci párt az 1928-as parlamenti választásokon a szavazatok alig 2,6%-át szerezte meg;

a Reichstag 491 képviselői helyéből Hitler pártja alig 12 mandátumhoz jutott.

Hitler (fehér kereszttel jelölve) választási kortesúton az 1920-as évek végén Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az 1929 októberi New Yorki-i tőzsdekrachhal kiteljesedő világválság, és az első világháborús, Németországot sújtó jóvátétel felélesztése (Young-terv) megadta a kegyelemdöfést az ezer sebből vérző weimari demokráciának. Annak ellenére, hogy az 1931-es úgynevezett harzburgi front a német nagytőke egy részét is felsorakoztatta Hitler mögé,

még az 1932. novemberi választásokon sem sikerült megszerezniük az abszolút többséget,

sőt még mandátumokat is vesztettek. Hitler csalódott volt, mert az államfő, Paul von Hindenburg ekkor még nem őt, hanem Kurt von Schleicher tábornokot nevezte ki kancellárnak.

Hitler Paul von Hindenburg államelnök társaságában, 1933-ban Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Schleicher kormányfővé történt kinevezése veszélyes volt Hitler számára; a kancellár a szakszervezetekkel és a szociáldemokratákkal együttműködve, illetve a Nemzetiszocialista Német Munkáspárton belül Hitler legfőbb riválisával, Gregor Strasserrel szövetkezve kívánt „nyugodt” többséget szerezni kormánya számára. (Strassernek az alkancellári posztot ajánlotta fel, amelyet ő el is fogadott.) Hitler nyomására végül is Gregor Strasser visszatáncolt, így Schleicher kormányalakítási kísérlete kudarcba fulladt.

A náci párt meghirdette a zsidó üzletek bojkottját Forrás: Wikimedia Commons

Hindenburgtól a kétkulacsos, nácikkal szimpatizáló Von Papen kapott kormányalakítási megbízást.

Papen azonban meggyőzte az agg államfőt, hogy nevezze ki Hitlert kancellárnak,

akit ő alkancellárként majd kézben tart, és ezzel feloldható lesz a válság.

Von Papen úgy gondolta, hogy majd kézben tudja tartani Hitlert. Tévedett Forrás: Wikimedia Commons

1933. január 30-án Adolf Hitler megkapta a kancellári kinevezést. Ünneplő híveinek tartott beszédében Hitler patetikusan felkiáltott:

Adjatok nekem tizenkét évet, és Németországra nem fogtok ráismerni.”

1945 januárjában már valóban nem lehetett ráismerni Németországra.

Jogfosztás ünnepi külsőségek között

Hitler, alig hogy megalakította kormányát, fő-fő propagandistája, dr. Joseph Goebbels közreműködésével egyre féktelenebbé váló antiszemita kampányba kezdett, az államfő rosszallása ellenére.

Joseph Goebbels szervezte a zsidóellenes propaganda kampányokat Forrás: Wikimedia Commons

Az államélet sáncain belülre került náci párt agresszív mohósággal szállta meg be a hatalmi ágakat.

A Reichstag 1933. február 27-én történt felgyújtása volt az ürügy a pártok működésének felfüggesztésére, és az egypártrendszer bevezetésére.

Ég a Reichstag épülete Berlinben, 1933 február 27-én Forrás: Wikimedia Commons

Az antiszemita kampány, a zsidó vállalatok és üzletek bojkottja, valamint a „Kulturkampf”a zsidó művészek, tudósok és alkotó értelmiségiek ellen megindított háború, a közgondolkodás megmérgezése, sikeresnek bizonyult.

Hitler mint kinevezett kancellár Hindenburg államelnökkel Forrás: Bundesarchiv

Amikor az 1934. június 30 és július 2 között országszerte végrehajtott politikai gyilkosságsorozattal az úgynevezett „hosszú kések éjszakáján” Hitler legfőbb párton belüli riválisaitól (Ernst Röhm-től és Gregor Strassertől), valamint konzervatív ellenzéke képviselőitől is megszabadult, elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy –többek között - antiszemita programját is törvényerőre emelje.

Ernst Röhm, az SA vezére, Hitler másik pártbeli riválisa Forrás: Wikimedia Commons

A náci párt 1935 szeptemberében Nürnbergben megrendezett VII. kongresszusán alkotta meg a pártrendezvényre Berlinből a bajor városba telepedett Reichstag a zsidóság faji alapon történő jogfosztását törvényerőre emelt jogszabályokat.

A nürnbergi pártkongresszusok színhelye Forrás: Bundesarchiv

A város nevéről csak nürnbergi törvényekként hírhedtté vált jogszabályokat 80 évvel ezelőtt, 1935 szeptember 15-én a pártkongresszus látványos ünnepi kliséi közt hirdették ki.

Európa egére egyre komorabb fellegek vonultak.

A faji alapú jogfosztás még a nemzeti színek viselését is megtiltotta

Az elfogadott törvénycsomag két nagyobb részből, a „törvény a német vér és német becsület védelméért” (Gesetz zum Schutze des deutschen Blutes und der deutschen Ehre) elnevezésű jogszabályból, valamint az állampolgársági törvényből állt, de érintette a birodalmi valamint nemzeti zászlóról és címerről szóló törvényt is.

A nürnbergi törvények Hitlernek a Mein Kampfban lefektetett faji elvein alapultak Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az úgynevezett fajtisztasági törvény megtiltotta a házasságkötést és a házasságon kívüli nemi kapcsolatot a zsidónak minősített és a nem zsidó személyek között.

A rendelkezés megszegőit egy új büntetőjogi tényállás, a fajgyalázás bűntette alapján súlyos börtönbüntetéssel fenyegették.

Zsidó és nem zsidó közötti szexuális kapcsolat létesítése esetén a férfi elkövető volt büntethető – ebben Hitlernek a nőkkel kapcsolatos nézetei voltak tetten érhetők.

Nürnbergi pártkongresszus 1938-ban Forrás: Bundesarchiv

(Adolf Hitler 1940. február 16-án írta alá azt a törvény végrehajtását kiegészítő rendeletét, amely a nőket kategorikusan mentesítette előbbi esetben a büntethetőség alól.) A törvény 3. §-a megtiltotta a zsidók számára, hogy 45 évnél fiatalabb ”német vérű” női háztartási alkalmazottat foglalkoztassanak. Zsidó származásúaknak - a törvény 4. §-a értelmében – tilos volt a birodalmi és nemzeti zászló használata, valamint színeinek viselése – egy évig terjedő szabadságvesztés terhe mellett.

Hitler és náci pártvezetők az első nürnbergi pártnapon, 1927-ben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A fajtisztasági törvény mellett az állampolgárságról szóló törvény is rendkívül súlyos jogfosztó rendelkezéseket tartalmazott.

A törvény deklarálta, hogy csak német vagy „rokon vérből” származóak lehetnek birodalmi állampolgárok.

Mivel a közhivatalok betöltésének, illetve a köztisztviselői, közalkalmazotti viszony létesítésének a német állampolgárság volt az egyik előfeltétele, a rendelkezés miatt a zsidó származásúak nem vállalhattak tovább közhivatalt.

Hitler beszédét hallgatja a tömeg a nürnbergi pártnapokon Forrás: Bundesarchiv

A világháborúban szolgált, illetve érdemeket szerzett, úgynevezett védett zsidóknak is 1935. december 31-ig távozniuk kellett állásukból. Az elsősorban faji kritériumok alapján zsidónak minősített személyek elvesztették választójogukat is.

„Az, hogy ki a zsidó, én mondom meg!”

A törvény végrehajtásáról szóló 1935. november 14-i rendelet definiálta, hogy a jogszabály alkalmazása szempontjából kit kell zsidónak tekinteni.

Mindenki, felekezeti hovatartozásától függetlenül teljesen zsidónak számított, akinek legalább három nagyszülője zsidó származású volt.

Úgynevezett „elsőfokú keverék” volt az, aki egy zsidó szülővel, vagy két zsidó származású nagyszülővel rendelkezett, vagy zsidó volt a házastársa, illetve zsidó hitközséghez tartozott.

Hitler Herman Göring társaságában. A birodalmi marsallnak tudta be az utókor az elhíresült mindatot Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A rendelet sajátos terminológiáját idézve az volt „másodfokú keveréknek” tekinthető, akinek az egyik nagyszülője volt zsidó.

A végrehajtási rendelet 7. §-a szerint Hitler személyesen dönthetett a kivételekről.

Így nyert mélyebb értelmet az az egyébként tévesen Herman Göring birodalmi marsallnak tulajdonított kijelentés, amely szerint: „ Wer bei mir Jude ist, bestimme ich! – Az, hogy ki a zsidó, én döntöm el!”

Erhard Milch vezértábornagy (az autó hátulján) is a kivételek közé tartozott, származását illetően. A volánnál Albert Speer, Hitler építésze és hadfelszerelési minisztere ül Forrás: Bundesarchiv

A legfelső náci vezetésben is akadt a nürnbergi törvények szempontjából „renegát”, így többek között a légierő, a Luftwaffe fejlesztéséért felelős, államtitkári rangot is viselt Erhard Milch vezértábornagy, akinek anyai ágon voltak zsidó felmenői. A nürnbergi törvényeket 1943-ig kereken 13 alkalommal egészítették ki újabb jogfosztó, illetve a végrehajtást szigorító rendelkezésekkel.

Reinhard Heydrich, a "végső megoldás" tervének kidolgozója Forrás: Wikimedia Commons

Az 1938-as 4. illetve 5. módosítással a zsidó származású ügyvédeket és orvosokat fosztották meg hivatásuktól; az 1941. november 25-i 11. számú kiegészítéssel pedig a külföldön élő német zsidókat (köztük például a világhírű Nobel-díjas elméleti fizikust, Albert Einsteint) fosztották meg állampolgárságuktól.

Szelekció Auschwitzban 1944 nyarán, magyarországi deportáltak között. Auschwitz vált a náci jogfosztás szimbólumává Forrás: Wikimedia Commons

A jogfosztások betetőzését az 1942. január 20-i wannseei konferencián elhatározott „zsidó kérdés végső megoldása” jelentette, ami az európai zsidóság számára aláírt halálos ítélettel volt egyenértékű. Nürnberg így vezetett el Auschwitzig.