Elviselhetetlenül támadnak a kullancsok

A Lyme-kórt okozó baktériumokat az az Ixodes ricinus fajnevű kullancs terjeszti

Fotó: W.alter

A súlyos szövődményekkel járó Lyme-kór olyan bakteriális fertőzés, amelyet a kullancsok terjesztenek. Noha a Lyme-kórral szemben létezik hatásos antibiotikumos kezelés, de a megfertőződtek mintegy tíz százalékánál nincs semmilyen kézzelfogható eredménye az antibiotikumos terápiának. Számukra jelenthet komoly reményt az az új felfedezés, amit a Helsinki Egyetem és a Massachusettsi Műszaki Egyetem (Massachusetts Institute of Technology, MIT) szaktudósai tettek.

Rengeteg embert érint a kullancsok terjesztette Lyme-kór

Az oly sok embert érintő, kullancsok közvetítésével terjedő Lyme-kórt csak 1976-ban írták le bakteriális fertőzésként, annak ellenére, hogy már jóval korábbról is léteztek olyan esetleírások, amelyek erre a betegségre vonatkozhattak. Magát a fertőzést a Borellia nemzetségbe tartozó baktériumok okozzák, melyeknek az Ixodes ricinus fajnevű kullancs a legfőbb gazdaállatuk. 

A kórokozó a kullancs csípésével jut be a megtámadott szervezetbe, vagyis a fertőzést nem maga a kullancs, hanem az általa hordozott baktérium okozza. 

A Lyme-kór tünetei a csípés helyén megjelenő kiterjedt, kokárdaszerű vöröses bőrpír, a levertség, a szokatlan fáradékonyság, görcsök, az étvágytalanság, továbbá az ízületek tájékán jelentkező erős, égető érzés. A fertőzés nem jár lázzal, és a tünetek intenzitása is eltérő lehet az egyes pácienseknél. 

A Lyme-kórt okozó baktériumok a kullancs csípésével jutnak be a megtmadott szervezetbe
Fotó: James Gathany / CDC

Azoknál, akiknél csak enyhék a tünetek, amennyiben nem fordulnak időben orvoshoz, szintén krónikussá válhat a betegség. A Lyme-kór szövődményei igen súlyos szívizomgyulladást, szívritmuszavart, arcidegbénulást vagy agyhártyagyulladást okozhatnak, esetenként pedig tartós bénulás is kialakulhat a bakteriális fertőzés következményeként. Az időben elkezdett antibiotikumos kezelés a páciensek többségénél hatékony gyógymódot jelent, de a megfertőződöttek mintegy tíz százalékánál ez a terápia eredménytelen, ami krónikus lefolyásúvá teszi a betegséget, annak összes súlyos szövődményes követezményével.

A Lyme-kórral történt megfertőződés egyik tünete a csípés helyén kialakuló kiterjedt kokárda-szerű vöröses bőrpír
Fotó: Medical News Today

 „Olyan fantasztikus antibiotikumokkal rendelkezünk, amelyek az emberek 90 százalékánál hatásosak a 40 éve felfedezett Lyme-kór gyógyításában, de a (megfertőződött) emberek tíz százaléka még az antibiotikumok bevétele után sem gyógyul meg, és az esetükben nincsen hatékony kezelés” – mondta Michal Caspi Tal, az MIT tudósa. E páciensek számára jelenthet új reményt - egyben a kullancsok okozta összes Borelia-fertőzésre hatékony ellenszert - az a felfedezés, amire a Helsinki Egyetem és a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói jutottak.

Egy, az izzadságban is jelenlévő fehérje lehet a csodafegyver

A Nature Communications tudományos folyóiratban 2024. március 19-én publikált tanulmányukban a kutatást elvégző szaktudósok három olyan fehérje azonosításáról számoltak be, amelyek összefüggésbe hozhatók a Lyme-kórral. „Élő Borrelia burgdorferi (Bb) alkalmazásával azt találtuk, hogy a rekombináns referencia SCGB1D2 fehérje hatékonyabban gátolja a Bb növekedését in vitro, mint az SCGB1D2 P53L káros variánssal rendelkező rekombináns fehérje” -írják a tanulmány bevezetőjében. A tudósok a kísérleteik során megállapították, hogy az SCGB1D2 fehérje megakadályozza az élő szervezetben a Borellia-fertőzés kialakulását. „Ezek az adatok együttesen azt sugallják, hogy a bőrben, az izzadságban és más váladékokban jelenlévő SCGB1D2 a gazdaszervezet olyan védekező faktora, amely megvédi a Bb-fertőzést, és izgalmas terápiás utat nyit a Lyme-kór kezelésében” – írják a kutatók. 

A fertőzést okozó Borellia burgdorferi baktéium grafikai ábrája
Fotó: The Native Antigen

A szakemberek a FinnGen és az Estonian Biobank epidemiológiai és genetikai adatait felhasználva, mintegy 400 ezer ember genomját elemezve azonosították azt a három releváns fehérjét, az SCGB1D2-t, a HLA-DQB1-et és a TLR1-et, amelyek összefüggésbe hozhatók a Lyme-kórral. Ezek közül a kettő utóbbi hatásai már korábbról is ismertek voltak, az igazi meglepetést az SCGB1D2-es fehérje okozta. A nagyobb mennyiségben az emberi verejtékben is megtalálható SCGB1D2 fehérje a gyulladásos folyamatok szabályozásában, illetve az egyes fertőzések által kiváltott immunreakciókban játszik fontos szerepet. Az elvégzett egérkísérletek során kiderült, hogy az SCGB1D2 hatására a Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi baktériumokkal megfertőzött állatok 

a fertőzést követő tizedik napon sem mutattak semmiféle tünetet, és a több mint egy hónapos követési idő alatt is egészségesek maradtak.

Mindezek alapján a kutatók úgy vélik, hogy a normál SCGB1D2 fehérjét tartalmazó bőrkrémekkel az antibiotikumos kezelésre nem reagáló Lyme-kórral megfertőződött páciensek is gyógyíthatóvá válnak. Az angol nyelvű tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható el.