A PLoS ONE című folyóiratban most közzétett kutatás olyan ősi emberek maradványait tanulmányozta, akiket körülbelül kilencezer évvel ezelőtt temettek el a perui Andok Altiplanóban.
A hagyományos bölcsesség szerint a korai emberi gazdaságok a vadászatra összpontosítottak és ez az elképzelés vezetett számos fehérjetartalmú mai táplálkozási divathoz, mint például a paleolit étrend
– mondta Randy Haas, a Wyomingi Egyetem antropológia adjunktusa, a tanulmány vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Elemzésünk azt mutatja, hogy az étrend nyolcvan százalékban növényi anyagból állt és csak húsz százalékban húsból.
A kutatás kiegészíti azokat a bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy már
az őskori étrend hihetetlenül változatos volt, ami a húsban gazdagtól a húsban szegényig terjedt.
Ha megnézünk egy antropológiai helyszínt, akkor könnyen azt gondolhatjuk, hogy az emberek mindig is szerettek egy jót grillezni.
Az állatcsontok gyakran jobban megőrződnek, bőségesebbek és könnyebben kinyerhetők a régészeti lelőhelyekről
– magyarázta Ceren Kabukcu, a Liverpooli Egyetem régészbotanikusa. – Ugyanez vonatkozik a vadászathoz használt éles kő- és csonteszközökre is.
Hozzátette: ez az úgynevezett megőrzési torzítás arra vezetett, hogy néhány prominens kutató úgy gondolja, a paleolit emberek előnyben részesítették a vadászatot a gyűjtögetéssel szemben. De ez nem feltétlenül van így.
A modern analitikai technikák, többek között a tömegspektrometria megjelenése azonban megváltoztatta az eddig elképzelt történetet. A tudósok most már kiolvashatják az emberi csontokban megőrzött atomok vagy izotópok típusából, hogy mit ehettek akkoriban.
Amikor fehérjéket eszünk, azzal nitrogént is beviszünk a szervezetünkbe, és a világon minden nitrogén különböző ízű
– hangsúlyozta Pontzer. – Ha a tápláléklánc magasabb szintjén valamit elfogyasztunk, azzal hozzáadjuk a nitrogén egy különleges formáját; és ez az izotóp a csontokhoz kötődik, amiket a tudósok évezredekkel később is ki tudnak olvasni.
Haas és munkatársai ilyen típusú elemzéseket végeztek huszonnégy, perui Wilamaya Patjxa és Soro Mik'aya Patjxa ember csontjain. Ez egy mozgó, gyűjtögető csoport volt, amely kilencezer és hatezerötszáz évvel ezelőtt élt.
Abban az időben még nem léteztek mezőgazdasági és állattenyésztő gazdaságok, legalábbis nem abban a mértékben, ahogyan ma ismerjük.
A csoportot hosszú ideig főleg húsevőknek tartották. De Haas és kollégái vizsgálata azt találta, hogy őseink 70-95 százalékban növényi étrendet követtek. Valószínűleg a gumók – a mai burgonya unokatestvérei – adták a táplálkozásuk nagy részét.