Radioaktív banán kerül a boltok polcaira

Illusztráció

A "sugárzás" szó egyszerű említése gyakran félelmet kelt az emberekben. Mások számára ellenben szórakoztató a gondolat, hogy egy kis sugárzásnak való kitettség szuperhőssé változtathatja őket. De igaz-e, hogy alapvetően minden radioaktív körülöttünk, még az ételek is, amiket megeszünk? Talán többen hallották már, hogy a banán enyhén radioaktív, de mit is jelent ez valójában?

A sugárzás olyan energia, amely hullámok vagy részecskék formájában terjed egyik pontból a másikba. Naponta ki vagyunk téve különböző természetes és mesterséges forrásokból származó sugárzásnak.

A Napból és a világűrből származó kozmikus sugárzás, a kőzetek és a talaj sugárzása, valamint a belélegzett levegőben, az élelmiszerekben és a vízben lévő radioaktivitás mind természetes sugárzási források.

A banán gyakori példa a természetes sugárzási forrásokra. Nagy mennyiségű káliumot tartalmaz, és ennek egy kis része radioaktív.

Szerencsére nem kell lemondani a banános turmixról; a sugárzás mennyisége rendkívül kicsi, jóval kisebb, mint a természetes háttérsugárzás, amelynek nap mint nap ki vagyunk téve - olvasható a Science Alert ismeretterjesztő cikkében.

Illusztráció Forrás: NurPhoto via AFP/Jakub Porzycki/NurPhoto/Jakub Porzycki

A mesterséges sugárforrások közé tartoznak az orvosi kezelések és a röntgensugarak, a mobiltelefonok és a távvezetékek. Gyakori tévhit, hogy a mesterséges sugárforrások veszélyesebbek, mint a természetes eredetű sugárzás. Ez azonban egyszerűen nem igaz.

Nincsenek olyan fizikai tulajdonságok, amelyek miatt a mesterséges sugárzás más vagy károsabb lenne, mint a természetes sugárzás.

A káros hatások a dózissal függnek össze, és nem azzal, hogy honnan származik az expozíció.

Ionizáló és nem ionizáló sugárzás

A sugárzás energiaszintjétől függően két típusba sorolható.

• Az ionizáló sugárzás elég energiával rendelkezik ahhoz, hogy egy atomból elektronokat távolítson el, ami megváltoztathatja az anyag kémiai összetételét. Az ionizáló sugárzásra példa a röntgensugárzás és a radon (a kőzetekben és a talajban található radioaktív gáz).
• A nem-ionizáló sugárzás kevesebb energiával rendelkezik, de még mindig képes gerjeszteni a molekulákat és atomokat, ami gyorsabb rezgésre készteti őket. A nem ionizáló sugárzás gyakori forrásai közé tartoznak a mobiltelefonok, a távvezetékek és a Napból származó ultraibolya (UV) sugárzás.

Minden sugárzás veszélyes?

A sugárzás nem minden esetben veszélyes – ez elsősorban a sugárzás típusától, erősségétől és attól függ, hogy mennyi ideig vagyunk kitéve neki.

Általános szabály, hogy minél magasabb a sugárzás energiaszintje, annál valószínűbb, hogy károsodást okoz. Tudjuk például, hogy a túlzott ionizáló sugárzás károsíthatja az emberi szöveteket és a DNS-t. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a nem-ionizáló sugárzás (például a Nap UV-sugárzása) is káros lehet, ha az ember elég nagy intenzitású sugárzásnak van kitéve. Utóbbi olyan egészségügyi problémákat okozhat, mint az égési sérülés, a rák vagy a látáskárosodás.

A tartós és erős ionizáló sugárzás károsíthatja a DNS-t (illusztráció) Forrás: Science Photo Library via AFP/ARTUR PLAWGO / SCIENCE PHOTO LIBRARY/Artur Plawgo / Science Photo Lib

Fontos, hogy mivel ezek a veszélyek jól ismertek, védekezni lehet ellenük, például azzal, hogy sugárterheléssel járó orvosi vizsgálatokat csak a legszükségesebb esetben végzünk, biztonságosabb mobiltelefonokat fejlesztünk vagy csak korlátozott ideig napozunk olyan időszakban, amikor alacsonyabb az UV-sugárzás szintje.