Titkokra derült fény a maja sóbányák víz alatti feltárása során

A maja sóbányászat nyomait azonosították

Az időszámításunk szerint 600-800 között működő Ta'ab Nuk Na víz alatti ásatását végző régészek összesen 110 maja lelőhelyen dolgoztak. Ezek közül a legnagyobbnak a Balize-i Paynes Creek számít, ahol felfedték, hogy sómunkások otthonról dolgoztak.

A Ta'ab Nuk Na egy tengerparti lagúnában található, ahol a kutatók több mint száz elsüllyedt maja helyszínt azonosítottak, amelyek időszámításunk szerint 600 és 1000 között léteztek, köztük számos, a part mentén elterülő sóművet.

A csapat elvégezte a terület szisztematikus felmérését, ahol egy víz alatti lakóépületet találtak: kiderült, hogy a munkások itt éltek, ami új betekintést nyújtott abba, hogy a sótermelés szempontjából hogyan szervezték meg ezt a fontos iparágat a klasszikus maja korszak csúcspontján.

A víz alatt kutató régészek a kulcsfontosságú leletek helyét megjelölték a lagúna padlóján, így végül több mint 600 zászlóból álló „erdő" borította a helyüket, amelyek számos olyan funkciót tartalmaztak, amelyeket ritkán őriznek meg víz alatti környezeten kívül.

A maja sóbányászat nyomait azonosították Forrás: Antiquity

A felmérés több száz faoszlopot azonosított, amelyek a klasszikus maja „oszlopos és nádtetős" faépületek falait határozzák meg.

A kutatók így ritka képet kaphattak arról az építészetről, amely egykor a legtöbb ősi maja közösséget uralta. Ezek helyét digitálisan ábrázolták, a kulcselemeket pedig feltárták, ami több épület nyomait is megőrizte, amelyek a kormeghatározás szerint az építés több fázisának eredményeként jöttek létre.
Az adatok azt mutatják, hogy a 6. században csak néhány lakóépület létezett a helyszínen, ám 650 körül az épületek különleges mintázata megnövekedett annak eredményeként, hogy három sókonyhát is építettek Ta'ab Nuk Na-ban.

A lakóépület feltárása alapján a halászat, az ételkészítés és a főzés, a fafeldolgozás és a gyapotfonás tartozott a háztartási tevékenységek közé.

Ez arra utal, hogy a sóbányákban dolgozók is itt, a helyszínen éltek és a közösség először magának termelt sót, mielőtt eladta volna a felesleget más településeknek.

Az export sót a szárazföld belsejébe szállították és piactereken más árukra cserélték, beleértve a sómunkások lakhelyén talált kerámiát és kőszerszámokat

– mondta Sills professzor a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ez nagy többlet lehetett, mert a becslések szerint csak a Ta'ab Nuk Na hetente több mint egy tonna sót termelt.

Hozzátette: a Ta'ab Nuk Na és a Paynes Creek többi kortárs sóműve együtt 24 ezer ember számára elegendő sót biztosíthatott.

Szakemberek szerint lényeges az a tény, hogy a munkások a telephelyen laktak és beltéri konyhákban dolgoztak. Ez ugyanis azt jelentette, hogy a sót egész évben lehetett termelni. A régészeti feljegyzések szerint a Ta'ab Nuk Na termelése 800 után állt le.