A lelőhelyet még 2017-ben fedezték fel egy építkezés során, majd a kutatók egy települést és hozzá tartozó temetkezéseket tártak fel. Bár a vizsgálatok megtörténtek, ám az eredményeket soha nem tették közzé.
A toszkán település azon kevés etruszk helyszínek egyikének számít, amelyeket az ókorban vagy a modern korban nem érintettek a fosztogatók.
Ez viszont lehetővé tette a szakembereknek, hogy a viszonylag sértetlen sírtárgyakat elemezzék, és jobban megértsék a különböző etruszk temetkezési rituálékat. Ez alapján a tudósok úgy vélik, hogy az etruszk népesség határozott jellemzői a domináns római hatalom és a hozzá kapcsolódó törvények jelenlétében is fennmaradtak.
Az etruszk hagyományokat a római hódítást követő több mint két évszázadon keresztül fenntartották, míg az etruszk civilizáció társadalmi, kulturális és gazdasági szokásainak ötvözésével formálták a helyi területet.
Tették ezt egészen addig, amíg a terület elpusztult a Római Birodalom és több autonóm szövetségese közötti háború során.
Ezek az eredmények azt mutatják meg, hogyan kell inkább kulturális és társadalmi ozmózisról beszélnünk, nem pedig az egyik populációnak a másiknak való alárendeléséről
– mondta Alessandro Sebastiani, a tanulmány szerzője és a Klasszikus Tanszék adjunktusa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az elemzés feltárja az etruszkok és a rómaiak közötti érdekes és kifinomult kapcsolatot, amely során az etruszk közösségek túléltek és alkalmazkodtak a római világhoz.
Hozzátette: három, teljesen sértetlen későetruszk síremléket nyitottak meg, ami új megvilágításba helyezi a faluban élő és dolgozó családok társadalmi reprezentációját. Mivel ezeket a helyeket arany reményében kifosztották, elég ritka, hogy érintetlen maradjon. Ám ezen a területen
több mint 2200 év után is megvan az összes sírtárgy, köztük arany fülbevalók, aranykoronák, Herkulest ábrázoló bronzgyűrűk, vas strigilek (a eszköz a test tisztítására) és a finoman kidolgozott kerámiák.
Szakemberek szerint az etruszkok történelmi településeinek bonyolult kirakós játékának új darabjait fedezték fel a római hódítás átmeneti időszakában, a birodalmi politikai rendszerré fejlődése, a hosszú késő ókor és a középkori társadalom felemelkedése során.