A hátfájás befolyásolhatja azokat a képességeinket, hogy részt tudunk-e venni a mindennapi életben, képesek vagyunk-e a fizikai aktivitás végzésére és a munkára. Az olyan tevékenységek, mint az ülés, az állás, a hajolás és emelés, gyakran súlyosbítják a hátfájást.
Általánosan elterjedt hiedelem, hogy a „jó" testtartás különösen fontos a gerinc károsodástól való megóvásához, valamint a hátfájás megelőzéséhez és kezeléséhez.
Mindezt általában úgy definiálják, mint „egyenesben" ülni, „magasan és egyenesen" állni, valamint guggolásos technikával és „egyenes háttal" megemelni valamit. A szakemberek ezzel szemben gyakran figyelmeztetnek a „roskadt" ülésre, a „ledőlt" állásra és a „görnyedt háttal" vagy hajlott testtartással történő emelésre.
Ezt a nézetet széles körben vallják a hátfájdalmakkal küzdő és az abban szenvedő emberek, valamint a foglalkozás-egészségügyi és az alapellátásban dolgozó klinikusok.
Meglepő módon azonban nincs bizonyíték a „jó" testtartás és a hátfájás közötti szoros kapcsolatra. A kutatók szerint az utóbbi felfogása a társadalmi kívánatosság és az alaptalan feltételezések kombinációjából ered. A szisztematikus áttekintések (egy területen több tanulmányt vizsgáló tanulmányok) azt találták, hogy a dolgozók számára alkalmazott ergonómiai beavatkozások, valamint a fizikai dolgozók számára a legjobb emelési testtartására vonatkozó tanácsok nem csökkentették a munkával összefüggő hátfájást. De akkor mi a teendő?
A szakemberek számos tanulmányt végeztek a gerinctartás és a hátfájás közötti összefüggés feltárására.
Megvizsgáltuk, hogy a „hanyatt" ülő vagy a „nem semleges" álló testhelyzetek, például a hátat átívelő vagy görnyedt testtartás összefüggésbe hozhatók -e a hátfájással, vagy jelzik-e előre jelezték a jövőbeli hátfájást
– mondta Peter O'Sullivan, a Curtin Egyetem az izom-csontrendszeri fizioterápia professzora a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Nem sok támogatást találtunk ehhez a nézethez.
Ezek az eredmények összhangban vannak azokkal a szisztematikus áttekintésekkel, amelyek nem találtak következetes különbséget az ülő vagy álló testhelyzetben a hátfájással küzdő és nem szenvedő felnőtt populációk között.
A kutatók rámutatnak: bár az emberek különféle gerinctartásokat vesznek fel, de egyetlen testtartás sem védheti meg az embert a hátfájástól.
A dőlt és egyenes testtartású emberek viszont láthatóan hátfájást tapasztalnak.
Az emelés közbeni „jó" vagy biztonságos háttartásra vonatkozó, globálisan elfogadott foglalkozás-egészségügyi gyakorlatok szintén hiányoznak a tudósok látóköréből.
Szisztematikus áttekintésünk nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy a görnyedt háttartással végzett emelés összefüggésben állna a hátfájással vagy előre jelezné azt
– mutatott rá Leon Straker, a Curtin Egyetem fizioterápia kutatója. – A közelmúltban végzett laboratóriumi vizsgálatunk azt találta, hogy azok az emberek, akiknek nincs hátfájása és akik több mint öt éve fizikai munkát végeztek, nagyobb valószínűséggel emeltek hajlottabb, kerekítettebb hátú testtartással.
Hozzátette: összehasonlításképpen elmondható, hogy a hátfájástól szenvedő fizikai munkások inkább guggolásos emelést alkalmaztak egyenesebb háttal. Más szóval,
a hátfájásban szenvedők hajlamosak követni a „jó" testtartási tanácsokat, de azok, akik nem a „jó" módon emelnek, nem szenvednek nagyobb hátfájástól.
Egy kisebb tanulmányban a bénító hátfájástól szenvedők a felépülésük során kevésbé figyeltek a testtartásukra, és általában mondhatni eltávolodtak a „jó" testtartási tanácsoktól.
Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy egyedül a „jó testtartás" megelőzné vagy csökkentené a hátfájást. Az emberek gerince mindenféle formájú és méretű lehet, így a testtartás mindenkinél nagyon egyedi.
A mozgás fontos a hát egészsége szempontjából, ezért a különböző, kényelmes testhelyzetek megváltoztatásának és elfogadásának megtanulása valószínűleg hasznosabb, mint egy bizonyos „jó" testtartás merev betartása
– emelte ki Nic Saraceni, a Curtin Egyetem oktatója. – Míg a hátfájdalom intenzív és szorongató lehet, a legtöbb ember, tehát a hátfájósok 90 százaléka számára a hátfájás nem jár azonosítható szövetkárosodással vagy patológiával.
A hátfájás lehet kényelmetlen, hirtelen fellépő, súlyos vagy nem megszokott terheléshez kapcsolódó rándulás, de
előfordulhat úgy is, mint egy rossz fejfájás, ahol nincs sérülés.
Fontos, hogy az emberek sebezhetőbbek a hátfájással szemben, ha egészségi állapotuk veszélybe kerül, például ha valaki:
A hátfájás pedig nagyobb valószínűséggel fennmarad, ha egy személy:
Egy kis csoportban (1-5 százalék) a hátfájást patológia okozhatja, beleértve a törést, rosszindulatú daganatot, fertőzést vagy idegkompressziót (ez utóbbi lábfájdalmakkal, izomerő- és érzésvesztéssel jár). Ilyen esetekben érdemes orvoshoz fordulni.
A legtöbb embernél (90 százalék) azonban a hátfájás a háti „struktúrák" érzékenyebbé válásával jár, de nem azonosítható szövetkárosodással.
Ebben a helyzetben a „jó" testtartásra való túlzott összpontosítás elvonhatja a figyelmet más, a gerinc egészsége szempontjából fontos tényezőkről.
A szakemberek javaslatai hátfájás esetén:
Néha ehhez némi támogatásra és egy képzett klinikus által nyújtott felkészítésre van szükség. Ha tehát ülünk vagy állunk, keressünk kényelmes, nyugodt testhelyzeteket, és variáljuk
azokat. Szakemberek tanácsa szerint a természetes módon való emelés is rendben van, de mindig győződjünk meg róla, hogy elég erősek vagyunk a feladathoz.