A változások azonban nem spontán fejlemények. A legkülönfélébb madarak valójában a fejlődésük korai szakaszában egy rövid ideig olyan medencét növesztenek, amely nem „ütött volna el" egy megkövesedett dinoszaurusz csontvázának ezen részétől.
A Nature tudományos szaklapban a tudósok azt vizsgálták, hogy a hüllők, madarak és dinoszauruszok közös ősei hogyan alakították ki jellegzetes vonásaikat.
Az Egyesült Államok kutatói ennek részeként térképezték fel a krokodil- és madárcsontvázak magzati fejlődését.
Azt találták, hogy a medencéjük jó példaként szolgál az úgynevezett terminális kiegészítésre – ez egy olyan tulajdonság, amely figyelemreméltóan hasonlít az őseikhez köthető szerkezetre, még mielőtt az egyed fejlődése során később egy újszerűbb formává alakulna át.
Váratlan volt az a tapasztalat, hogy a madarak fejlődésének ezek a kezdeti szakaszai annyira hasonlítanak egy korai dinoszauruszok csípőjére
– mondja Christopher Griffin, a Yale Egyetem evolúcióbiológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki különösen érdeklődik a gerincesek története iránt. – Mindössze két nap leforgása alatt a fejlődő embrió oly módon változik meg, hogy jól tükrözi közben, hogyan változott az evolúció során, és a korai dinoszauruszból már egy modern madárra hasonlít.
Hozzátette: a hüllők, madarak és dinoszauruszok medencéje nem az első dolog, amely alapvetően különbözik a „gerinces fa" három ága között.
A tanulmány rámutatott, hogy a madarak combcsontjai vízszintesebbek, mint bármely dinoszauruszé, így teszik lehetővé az „alsó lábuk" mozgását.
A mozgásstílusuk változásaihoz igazodva a csípőcsontjuk jobban kinyúlik a mellkasuk és a derekuk felé, ami így elbírja a testük zömét; míg a szeméremcsontjuk inkább hátra dől, mintsem előre nézne.
Griffin és csapata fluoreszkáló antitesteket használt, hogy kiemelje a csontváz fejlődését számos madárfaj embriójában, beleértve a házi csirkéket és a papagájokat. A CT-vizsgálatok segítségével a növekvő csontok, izmok, idegek és kötőszövetek 3D-s modelljeinek felépítésére a kutatók feltérképezték a morfológiai változásokat a fejlődés korai szakaszától a kikelésig.
Azt látták, hogy a kismedencei csontváz és izomrendszer „madárszerű adaptációi" a vártnál sokkal későbbi fejlődésben jelentek meg.
Minden madár rendelkezik ezzel a dinoszaurusz-formával a korai életében
– mutatott rá Bhart-Anjan S. Bhullar, a Yale gerinces paleontológusa. – Aztán az utolsó pillanatban mintha eszébe jutna, hogy ő egy madár, és inkább egy madármedencére van szüksége.
Az élőlények egész osztályát reprezentáló, úgynevezett „terminális addíció" példájának megtalálása nagy felfedezésnek számít, amelyről korábban csak a lehetséges viták folytak.