Az Aranybulla kiadását hosszabb viszálykodás előzte meg. Magyarországot a kor jelentős hatalmává emelő III. Bélát 1196-ban legidősebb fia, Imre követte a trónon, akinek egy évtizednyi uralkodását beárnyékolta öccsével, a koronára vágyó Andrással való folyamatos ellenségeskedés.
Imre még 1204-ben bekövetkezett halála előtt megkoronáztatta alig ötesztendős fiát, III. Lászlót,
és megeskette Andrást, hogy támogatni fogja unokaöccsét.
András azonban figyelmen kívül hagyva esküjét és IV. Ince pápa intését, semmibe vette a gyermekkirály jogait. Az özvegy királyné emiatt fiával és a koronával IV. Lipót osztrák herceghez menekült Bécsbe.
András már hadat gyűjtött, amikor III. László váratlanul meghalt, a Szent Korona pedig visszakerült Magyarországra, így 1205. május 29-én Fehérváron királlyá koronázták II. Andrást.
Az új király alapvetően más elképzelésekkel kezdte uralkodását, mint elődei.
Új intézkedéseknek (nove institutiones) nevezett politikája alapelvét így fogalmazta meg: "A királyi felség bőkezűségét semmi sem szoríthatja határok közé, és az uralkodó számára az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség".
Féktelen birtokadományozásokba kezdett, amelyekből bőven jutott a király feleségével, Merániai Gertrúddal együtt érkezett németeknek is, akik olyan népszerűtlenek lettek, hogy a magyar főurak egy összeesküvő csoportja 1213-ban meggyilkolta a királynét.
II. András a jószágok osztogatása közben jövedelmének nagy részét elvesztette, ezért újabb bevételek után kellett nézzen: ő vezette be a rendkívüli pénzadót és a nyolcadvámot, kötelezővé tette a pénzbeváltást, azaz a régi pénzt évente rosszabbal helyettesítették. Az új adók igen súlyos terhet jelentettek, a megerősödött főurak pedig az addig királyi bíráskodás alá tartozó szabad szervienseket is igyekeztek fennhatóságuk alá vonni.
Az elégedetlenség és zűrzavar végül oly nagyra nőtt, hogy II. András 1222-ben országgyűlést hívott össze Fehérvárra,
ahol törvénybe foglalta a nemesség jogait garantáló szabadságlevelét. A 31 pontból álló Aranybulla hét példányban készült el, nevét a megerősítésére használt királyi aranypecsétről kapta. (Az eredeti példányokból egy sem maradt fenn, de számos másolatból ismerjük az Aranybulla eredeti szövegét.)
Az első oklevél formában kiadott magyar királyi kiváltságlevél biztosította a szerviensek számára, hogy ha fiúörökös nélkül haltak meg, birtokaikat szabadon örökíthessék, de a negyedrész lányukat illette, ha nemzetségük kihalt, a birtok pedig visszaszállt a koronára. Birtokaik mentességet kaptak a beszállásolás alól
és nem kellett adót fizetniük.
Katonáskodási kötelezettségük csak az országot érő veszedelem esetére terjedt ki, az országhatáron túl a király költségén szálltak hadba.
Az Aranybulla biztosította, hogy részt vehessenek a király jelenlétében évente megrendezett székesfehérvári törvénynapokon; mentesültek a megyésispánok joghatósága alól; csak törvényes bírói ítélettel lehetett őket elfogni és javaikat elkobozni.
Az Aranybulla emellett tiltotta idegenek méltóságra emelését az ország tanácsának beleegyezése nélkül,
tiltotta a birtokadományozást az idegeneknek,
miként egész vármegyék eladományozását és két méltóság egyszerre való viselését is. Az egyházat is megillette az adómentesség, de a tizedet nem pénzben, hanem természetben kellett beszednie.
A leghíresebb rendelkezés, az utolsó, ellenállási záradékként ismertté vált 31. pont, amely kimondta: ha András, illetve utódai nem tartanák be az oklevélben leírtakat, akkor az ország egyházi és világi méltóságai a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak neki.
Az Aranybulla a magyar jogfejlődés egyik legfontosabb állomása.
A következő évszázadokban többször megújították, legfontosabb tételei ott szerepelnek a Werbőczy-féle, ténylegesen jogerőre soha nem emelkedett, de a 19. századig a magyar jogszolgáltatás alapjának számító Tripartitumban is.
Az Aranybullát 1231-ben II. András, 1267-ben IV. Béla, majd I. (Nagy) Lajos 1351-ben újította meg, amibe ekkor került bele az ősiség törvénye. Az ellenállási záradékról a rendek - a szabad királyválasztás jogával együtt - az 1687-es soproni országgyűlésen mondtak le. Az Aranybulla monumentális emlékműve Székesfehérváron áll, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették.
Az Alkotmánybíróság tagjainak nyakában hivataluk jelképeként az Aranybulla pecsétjének másolata függ. Kiadásának 800. évfordulója alkalmából Székesfehérvár emlékévet hirdetett, melynek keretében augusztusban a Székesfehérvári Királyi Napokat, a Koronázási Szertartásjátékot és az Aranybulla Művészeti Napokat is megrendezik, az Aranybulla történetéről pedig tévésorozat is készül.
(Forrás: MTVA Sajtóarchívum)