A madarak énekének egyik titkát fejthették meg magyar kutatók

Éneklő hím légykapó

Az örvös légykapón vizsgálták a madárének szekvenciális szerveződését az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Evolúciós Ökológiai Csoportjának és az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék Viselkedésökológiai Csoportjának a kutatói. Kiderült, hogy az egyedi madárének szintaktikai felépítése nem állandó, hanem a madár élete során folyamatosan változik, méghozzá a kor előrehaladtával egyre hosszabb, ismétlődő hangsorozatokat találunk benne, amelynek hátterében feltehetően hosszú távú tanulási folyamatok állnak. Az állati kommunikáció egyedfejlődésének és evolúciójának vizsgálata azért is fontos, mert segít az állatok környezethez való alkalmazkodásának, illetve a párválasztásuknak a megértésében is.

Az emberhez hasonlóan számos állat kommunikál olyan hangsorozatokkal, amelyben a hangelemek sorrendje nem véletlenszerű, azonban ennek a sorrendiségnek a változatosságáról és funkciójáról az emberi nyelvvel ellentétben kevés ismeret áll rendelkezésre.

Ahhoz, hogy a témáról többet megtudjunk, tanulmányoznunk kell az egyed énekének változásait az élete során, illetve az egyedek közötti szekvenciabeli különbségeket, és meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a sorrendiséget meghatározza-e az egyedek minősége, valamint hogy ez a sorrendiség befolyásolja-e a szaporodási sikert.

Hálózatokkal a madárének is megismerhető

A madárének kiváló kutatási modellje az állati kommunikációnak és kifejezetten alkalmas a fenti kérdéskör tanulmányozására, mivel viszonylag könnyű rögzíteni és számítógéppel feldolgozni, ugyanakkor már eleve sok mindent tudunk róla. A hímek énekükkel jelzik területük határát, ezzel üzennek a többi hímnek, de a tojóknak is, hogy itt a párválasztás lehetősége. Az ének fontos információkat tartalmazhat az egyedek fizikai kondíciójáról, egészségi állapotáról, sőt korábban szerzett tapasztalataikról.

Az egyik ilyen viszonylag jól ismert modellfaj az örvös légykapó (Ficedula albicollis), illetve annak éneke, amelyben a kis hangelemek sorrendiségét hálózatelemzési módszerekkel tanulmányozták a kutatók.

A hálózati mérőszámok változatosságát három időablakban (napon belül, napok között és évek között) vizsgálták, ismételt hangfelvételek alapján, majd meghatározták azok kapcsolatát olyan egyedi tulajdonságokkal, mint a hímek kora, kondíciója, a költőhelyre érkezés ideje, párosodási sikere és túlélése.

Az adatokat a kutatók a Pilis–Visegrádi-hegységben gyűjtötték, összesen mintegy 200 éneklő hím egyedtől.

Éneklő hím légykapó Forrás: Laczi Miklós

Nem véletlenszerű a hangelemek sorrendisége

A kutatók azt találták, hogy az éneken belül a kis hangelemek sorrendisége nem véletlenszerű, hanem hosszabb, ismétlődő szekvenciákat lehet fedezni benne.

A hangelemek egymásutániságát az elemek akusztikus tulajdonságai is befolyásolják, azaz a madarak úgy próbálnak énekelni, hogy lehetőleg az egymás utáni kis hangelemek hangmagassága minél jobban különbözzön egymástól.

Az így felépülő énekeket feltehetően nehezebb produkálni, mint az egy hangmagasságon kiadott hangelemeket, így a hímek tulajdonképpen saját képességeiket reklámozzák a fajtársak számára.

Ezt támasztja alá az is, hogy néhány hálózati mérőszám egyedek közötti változatossága nagyobb volt, mint az egyeden belüli változatosság, ami arra enged következtetni, hogy a sorrendiség potenciálisan egyedi tulajdonságokat kódolhat. A tanulmány szerzői azt is kimutatták, hogy az idős hímek a fiatalokhoz képest rendezettebben énekelnek: hosszabb, ismétlődő szekvenciákat hallatnak, melyekben egyedi hangelemeket használnak. Ennek a hátterében valószínűleg hosszú tanulási folyamat áll.

Éneklő madár (illusztráció) Forrás: Pixabay

Habár a kutatóknak közvetlenül nem sikerült bizonyítaniuk a sorrendiség és a párválasztás közötti kapcsolatot, feltételezhető, hogy a fajtársaknak mind a territórium megtartásában, mind a párválasztásban előnyös lehet az énekben szereplő szekvenciális szerveződésre is figyelni.

Az idősebb hímek ugyanis tapasztaltabbak lehetnek nemcsak az éneklésben, hanem a hímek közötti küzdelemben is, így kevésbé érdemes velük a területért versengeni.

Továbbá az idősebb hímek feltehetően már több tapasztalatot gyűjtöttek a ragadozók elkerülésével és a megfelelő odú kiválasztásával kapcsolatban, ami fontos szempont lehet a tojók számára párválasztáskor.

Ezek az eredmények számos további kutatás alapját képezhetik, ezért hozzájárulhatnak azoknak a tényezőknek a feltárásához, amelyek a komplex állati kommunikáció kialakulását befolyásolhatták.

A vizsgálatok eredményeiről a Behavioral Ecology folyóiratban jelent meg tanulmány.

A cikk Zsebők Sándor, az Ökológiai és Botanikai Intézet munkatársának összefoglalója alapján készült.