Alan Delatorre-t múlt év december 24-én nyilvánították eltűntnek, azt követően, hogy a Hawaii-szigetekhez tartozó Kailua-Kona partjai közelében végrehajtott éjszakai merülés során leszakadt a csoportjától, és nyoma veszett.
Az éjszaka végrehajtott légzőkészülékes búvárkodás olyan speciális merülés tevékenységnek számít,
amin csak az erre kiképzett búvárok részvétele ajánlott,
a megszokottól jelentősen eltérő környezeti viszonyok, és a jóval nehezebb víz alatti navigáció miatt.
Miután csoportjának tagjai nem akadtak Delatorre nyomára, bejelentést tettek a férfi eltűnéséről
a helyi hatóságnak, ám a hivatásos mentőbúvárok sem akadtak Delatorre nyomára, ezért a férfi keresését felfüggesztették, és eltűntnek nyilvánították.
A Hawaii Állami Tűzoltóság búvárai azonban nemrég különleges maradványokat fedeztek fel Delatorre eltűnésének közelében, amelyről a helyi rendőrség szóvivője nyilatkozott: „ A tűzoltóság búvárai annak a bójának a közelében, ahol Delatorre elveszett a társai elől, egy neoprénruha és búvárfelszerelés maradványaira bukkantak.
- A szakértők megállapították, hogy a ruhán látható szakadások cápaharapás okozta marcangolástól származnak."
Egy másik forrás szerint a búvárruha „ szabályosan miszklikbe lett aprítva".
A megtalált felszerelés maradványokat a szakértői szemlén az eltűnt férfi búvártársai és a családtagok is Alan Detorre búvárfelszereléseként azonosították.
Emberi maradványokat azonban mindeddig nem találtak. Ennek ellenére, a felszerelési tárgyakon látható sérülésnyomok alapján a szakértők bizonyosra veszik, hogy Alan Delatorre-val egy megtermett cápa végzett.
Ott, ahol a baleset történt, Kailua-Kona környékén negyven különböző cápafaj él, amelyek közül a tengerbiológusok a tigriscápát (Galeocerdo cuvier) tartják a potenciálisan legveszélyesebb fajnak.
A nagy illetve közepes méretű helyben honos fajok közül – méretük miatt – a nagy pörölycápát (Sphyrna mokarran), a galápágosi szirticápát (Carcharhinus galapagensis), és a röviduszonyú makót (Isurus oxyrinchus) tartják még elsősorban az emberre nézve potenciálisan veszélyesnek,
bár a tigriscápával szemben, csak elenyésző az e fajok számlájára írható ember elleni támadás.
A statisztikák szerint a Hawaii-szigetek vizein történt cápatámadások közel háromnegyedének hátterében a csíkos hátú nagyragadozó, a tigriscápa áll.
A hawaii tigriscápa populáció egyedei a világtenger más trópusi illetve szubtrópusi térségében élő tigriscápákhoz képest jóval agresszívebbek, aminek a pontos okát a tengerbiológusok egyelőre még nem ismerik.
Noha egyelőre még nincs hivatalos szakvélemény az Alan Delatorre halálát okozó cápa fajáról,
legnagyobb valószínűséggel tigriscápa végezhetett a búvárral.
Erre utalnak a ruházat sérülései, a nagy erejű, többszöri és marcangoló jellegű harapásnyomok, de az évszak és a környezeti körülmények is ezt valószínűsítik.
Kailua-Kona környékén szeptember eleje és december vége között a legnagyobb a tigriscápák aktivitása.
A hawaii tigriscápák nokturnális életmódúak, elsősorban napnyugta után az éjszakai órákban vadásznak, amikor a parthoz közeli egészen sekély vizekbe is kiúsznak.
Ez a szokásuk jól illeszkedik az Alan Delatorre-t ért baleset körülményeihez, továbbá a tigris és a bikacápára (Carcharhinus leucas) jellemző elsősorban a kitartó, marcangoló jellegű harapássorozatból álló támadás.
A Hawaii-szigeteken az elmúlt évben összesen 13 cápatámadás történt, de ez a híres és kedvelt üdülőparadicsom világviszonylatban is az éves cápatámadási ranglisták élmezőnyéhez tartozik.
A kékcápafélék családjába (Carcharhinidae) tartozó tigriscápa a nagy, vagy különösen nagy cápák közé tartozik, a kifejlett egyedek közül a hímek átlagos testhossza 3,3 -4 méter, míg a méretesebb nőstényeké 4-5,5 méter.
Az eddig ismert legnagyobb példány testhossza valamivel meghaladta a hét méter. A világtenger különböző pontjain előforduló tigriscápa populációk viselkedési szokásai között bizonyos eltérések mutathatók ki.
Így például, amíg a dél-afrikai partvidéken honos csoport egyedei nappal is aktívak és szívesen tartózkodnak a felszínhez közeli régióban,
velük szemben a Vörös-tengeri tigriscápák a nappalt nagy mélységekben töltik,
és általában csak késő délután, napnyugta környékén úsznak ki a sekély vizekbe.
A megfigyelések azt bizonyítják, hogy a Hawaii-szigetek környékén élő tigriscápák hatolnak be a legsekélyebb vizekbe, a parthoz egész közel, 6-3 méter mély vízbe is kiúsznak. A tigriscápa harapása az egyik legroncsolóbb harapás, a sajátos fogszerkezetnek köszönhetően, amely úgy működik, mint a fűrész.
A tigriscápa harapás gyakran jár amputációs sérülésekkel, a végtagok elvesztésével.
E roncsoló harapásmechanizmusnak köszönhető, hogy más cápafajokhoz képest viszonylag magas arányú a halálos kimenetelű tigriscápa támadások száma.
Az egyik leghíresebb hawaii tigriscápa támadás áldozat a többszörös surf világbajnok, Bethany Hamilton, aki a szörfdeszkán evezve vesztette el a bal karját a deszkájára támadó tigriscápa harapása miatt.