Tényleg egy szendvics miatt tört ki az első világháború?

1914. június 28-án Szarajevóban a szerb Gavrilo Princip egy végzetes lövéssel olyan nagy horderejű folyamatok láncolatát indította el, amely az elkövetkezendő évtizedeket az emberiség legvérzivatarosabb korszakává tette. A két világháború kitörése, az 1917-es orosz forradalom, Hitler felemelkedése és az atombomba ledobása sok millió áldozatot követelt. Egy városi legenda szerint mindez azért következhetett be, mert a merénylő, ebédjének köszönhetően jó időben volt jó helyen.

A merényletben életét vesztette Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és hitvese, Zsófia hercegné. Pontosan egy hónappal később, 1914. július 28-án a Német Birodalom támogatását maga mögött tudva a Monarchia megtámadta Szerbiát, és ezzel kitört az I. világháború, amely több mint 15 millió ember életét követelte. Az eseményeket szinte mindenki ismeri, az iskolákban kötelező tananyag. Mégis, egy különösen Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban elterjedt hiedelem miatt még ma is sokan elgondolkodnak azon, hogyan alakult volna a történelem, ha a hírhedt merénylő nem az adott helyen és időben áll meg, hogy szendvicset ebédeljen.

A szarajevói merénylet

1908-ban a Monarchia megszállta Bosznia-Hercegovinát. A pánszerb álmokat dédelgető nacionalistákat a lépés felbőszítette. Közéjük tartozott a fiatal Gavrilo Princip is, aki a Szarajevóba látogató osztrák-magyar trónörökös meggyilkolását tűzte ki célul. Hat társával együtt, felfegyverkezve várták a megbeszélt helyen a trónörökös felbukkanását.

A többiek hezitálása miatt egyedül a fiatal Nedeljko Cabrinovic próbálkozott, aki gránátot hajított a Ferenc Ferdinándot szállító járműre. A kézigránát azonban lepattant a gépkocsi tetővásznáról, majd egy másik autó alá gurulva robbant fel. A hercegi pár sértetlen maradt, de az őt követő jármű utasai megsebesültek. Cabrinovic meg sem várta a kudarcba fulladt akció végét, ciánkapszulát vett be, és a közeli folyóba ugrott. A sors különös fintorának köszönhetően terve nem vált be: a méreg szavatossági ideje lejárt, ezért hatástalan maradt, a folyó pedig túl sekély volt ahhoz, hogy belefulladjon. A merénylet úgy tűnt, meghiúsul.

A csalódott Gavrilo Princip ezt követően a Ferenc József utcában található, Moritz Schiller tulajdonában álló kávézó felé vette az irányt, hogy ebédet vásárolhasson magának. Amíg a merénylő a szendvicsére várt, befutott Ferenc Ferdinánd automobilja. A trónörökös eredetileg a felrobbant gépkocsiban megsérült alattvalóit kívánta meglátogatni, de a sofőr időközben eltévedt, és pontosan az előtt a bolt előtt fékezett le, ahol a leendő gyilkos éppen – egyes források szerint csirkehúsos - szendvicsét fogyasztotta. Princip előrántotta lőfegyverét, és tüzet nyitott. A hercegné a helyszínen életét vesztette, Ferenc Ferdinánd pedig a kormányzói palotában hunyt el.

Korabeli rajz a szarajevói merényletről Forrás: Wikimedia Commons

Bizonytalan elképzelés

A „történelemformáló erővé” előlépett étel gyökeret vert az angolszász oktatási kultúrában és a kérdéssel foglalkozó internetes oldalakon egyaránt. Elég például beírnunk a merénylettel kapcsolatos kulcsszóként a Google keresőjébe, és máris tucatszám adja ki a témát bemutató – túlnyomó többségében külföldi – weboldalakat és könyveket. Szintén az információ hihetőségét látszik megerősíteni a BBC „Napok, amelyek megrengették a világot” című dokumentumfilm sorozat idevágó epizódja is, amelyben ugyancsak szerepet kap a sokat említett szendvics. Több olyan tényező is létezik viszont, ami megkérdőjelezi a történet hitelességét.

A szendvics elsősorban a nyugati világban elterjedt készétel, nevét a 18. században élt brit arisztokrata, John Montagu, Sandwich grófja ihlette, aki a legenda szerint előszeretettel fogyasztotta kártyajáték közben az egyszerű harapnivalót. A 19. századi iparosodás miatt felgyorsult életritmus elsősorban a fejlett Angliában és Spanyolországban drámaian megemelte ennek a gyorsan elkészíthető eledelnek a népszerűségét. Szerbiában - amely messze elmaradottabb volt az utóbbi két országnál – a szendvicsfogyasztás sokkal lassabban vált megszokottá, ráadásul még manapság sem szerepel a szerb gasztronómia középpontjában. Nehezen képzelhető el tehát, hogy az erősen nacionalista világképpel rendelkező Gavrilo Princip egy tipikusan nyugati étellel csillapította volna éhségét egy tradicionális szerb fogás helyett.

Ennél is meggyőzőbb érvként szolgálnak a legenda cáfolására a merénylők tárgyalásán elhangzott beszámolók és tanúvallomások. Ezek alapján Princip a merénylet helyszínéül szolgáló – egyébként gyakran az ő nevével összekapcsolt – Latin-híd közelében várakozott, amikor a főherceg autója megérkezett. A gyilkosságot megelőző percekben a tettessel beszélgetett az Ifjú Bosznia szervezet egy másik tagja, Mihajlo Pusara, aki szintén nem tett említést arról, hogy barátja szendvicset fogyasztott volna a kérdéses időpontban. Hasonlóan nyilatkozott az az őr, aki Principre vetette magát, mielőtt az harmadszor is elsütötte fegyverét. A legérdekesebb talán annak a szemtanúnak a vallomása, aki Schiller üzletének ajtajában állva nézte végig, amint az elkövető a Browning típusú pisztoly tárját a hercegi párra üríti. Ez a vallomás szintén nem említ a pisztolyon kívül bármilyen más egyéb dolgot, ami a gyilkos keze ügyében lett volna az adott pillanatban.

Gavrilo Princip ügyének tárgyalásán 1914. december 5-én. Az első sor közepén látható. Forrás: Wikimedia Commons

A hiedelem forrása

Annak ellenére, hogy a végzetes eseményt okozó szendvicset egyértelműen a BBC 2003-ban sugárzott dokumentumfilm sorozata emelte a köztudatba, az ezt követő, ismeretterjesztőnek szánt anyagok sokkal hangsúlyosabban emelik ki a történetben betöltött szerepét. Az eredeti forrás azonban már korábban megszületett, méghozzá egy 2001-ben írt regénynek köszönhetően. A „Tizenkét ujj: Egy anarchista életrajza” című könyv a brazil televíziós házigazdaként is dolgozó Jô Soares író műve. A kötet valós és kitalált elemeket felhasználva mutatja be a 20. század történelmét egy bosnyák születésű radikális fiatalember szemén keresztül. A cselekmény egy korai pontján a Dmitri Korozec nevű főhős találkozik Gavrilo Princippel, aki a merényletet megelőző percekben éppen szendvicset ebédel a híres kávézóból kilépve. Érdekesség, hogy az olvasmány megjelenése előtt ez az információ semmilyen történelmi témával foglalkozó anyagban nem volt fellelhető.

Természetesen a cikkben kifejtett példán túl sok más téves vagy meg nem erősített történelmi hiedelmet ismerünk, amelyek beépültek a kollektív gondolkodásba. Ezek olyan apróságok, amelyeknek látszólag nem érdemes komolyabb jelentőséget tulajdonítani. Megvan azonban az a veszélyük, hogy eltorzíthatják egy jelentősebb esemény vagy szereplő súlyát, ez pedig gyakran téves irányba viheti történelemmel kapcsolatos ismereteinket.