"A Tűzvonalban az elmúlt húsz évről is szól" - interjú Fonyódi Tibor forgatókönyvíróval

Vágólapra másolva!
Miközben már készül a Tűzvonalban negyedik évadja, a szintén Fonyódi Tibor által jegyzett, nemrég bemutatott háromrészes Géniusz, az alkimista kurtán-furcsán ért véget. A forgatókönyvíróval a befejezetlenül maradt Géniusz-ról és a Tűzvonalban jövőjéről, a hazai sorozatgyártásról, a kapkodásról, a pénz- és időhiány miatti feszültségekről beszélgettünk. A sorozat folytatásában, amely 12 részből áll, és négy történetet mesél el hamarosan a Duna tévén, Csoma Judit, Gáspár Sándor, Rudolf Péter is szerepet kaptak.
Vágólapra másolva!

Ön milyennek érzi a Géniusz fogadtatását?

- Az írás, forgatókönyvírás nem sportteljesítmény. Nem egy százméteres síkfutás, ahol megnézzük, hogy ki az első. A szélső értéken érkező visszajelzéseket általában ki kell szűrni, középértéken ami érkezik, az kezelhető. Ami tetszik, hogy a szakma felől jöttek nagyon jó visszajelzések. Látták benne az újító szándékot, és hogy pörgős, modern, korszerű... akar lenni, ezt hozzáteszem. Az eredeti elképzeléseinket ugyanis nem sikerült megvalósítani, ezt mint forgatókönyvíró is mondhatom. Ezzel nem árulok el titkot, aki egy kicsit is otthonosan mozog a filmgyártásban, az tudja, hogy Magyarországon nincs arra gyakorlat, hogy az elfogadott forgatókönyvet gyártásba kell helyezni vagy le kell forgatni képről képre, erre nincs kötelezve a rendező. Ez nem a rendező miatt van, az esetek nyolcvan százalékában extrém rossz gyártási okok miatt nem tudnak megvalósulni az elfogadott forgatókönyvek.

Ez ebben az esetben mit jelent? Amit ön leírt mint végleges forgatókönyvet, ahhoz képest mi valósult meg?

- Egyrészt amint elkezdődik a forgatás, beindul a "gyerekek, egyszerűsítsük le, mert..." Ez a legeslegnagyobb probléma a televíziós sorozatkészítésben. Tudomásul kell venni, hogy 15 hasznos percet nem lehet felvenni egy nap. Ilyen nincs sehol a világon, de nálunk rohan mindenki. A bevett gyakorlat szerint ésszerűen maximum öt-hét percet lehetne naponta felvenni.

Ezért nem látni igazán jó magyar akciót?

- Azért sincsenek a magyar filmekben jó akciójelenetek, mert a szakértelem meglenne, de nincs rá idő és pénz, hogy megcsinálják tisztességesen. A másik dolog, hogy én ott elkövettem egy hibát, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy a Géniusz három epizód legyen. Nem kellett volna. Menetközben jöttem rá, hogy ez egy többszörösen dimenzionált történet, amit nem lehet ennyiben elmesélni. Az utolsó részből kényszer-okoknál fogva 15 perc leforgatott anyag a vágóasztalon maradt, ennek következtében én magam sem értettem, amit látok, holott én írtam. Mivel csak három epizódra volt elegendő pénz, sorra estek ki azok az elképzelések, amelyek magasabb szintre emelték, egyáltalán rendesen lezárták volna a történetet. Ha egy forgatókönyv jó, akkor olyan, mint egy téglafal, ahol minden tégla a helyén van, azok a jelenetek. Ha kihúzok téglákat, összedől. Mindenesetre hasznos tapasztalatokat szerez az ember ilyen szempontból, hogy egy ilyen típusú történetet legközelebb hogyan kell megfogni.

Nem lehetett volna elérni valahogy, hogy legalább az utolsó részt nyújtsák meg?

- Volt erre vonatkozó kísérlet, hogy esetleg a harmadik epizód lehessen hosszabb, de ilyen ma nem létezik a Magyar Televízióban. Viszont a honlapomra fel fogom tenni az eredeti forgatókönyvet, akit érdekel, az bogarásszon.

Kevesen nézték a Géniuszt, mindössze kétszáz-kétszázötvenezer körüli nézőszámot hozott.

- Igen, de ehhez azt tudni kell, hogy a Magyar Televízió szépen lebontotta a nézettségét az elmúlt fél évben. Nem is számított az ember többre. Ha a Géniusz moziban fut, akkor megnézi tizenhatezer ember, így legalább megnézte kétszázezer. Most mit tudunk csinálni? Ha lesz folytatása, az viszont mindenképpen moziban lesz. Mi televízióba nem megyünk vissza, mert egyszerűen a körülmények miatt nem tudunk tisztességesen elmesélni egy történetet. Az, hogy itt a stopperrel harcol az ember, amikor jelenetek azért esnek ki, hogy meglegyen a 48 perc, az gáz.

Forrás: [origo]

Térjünk át a Tűzvonalban-ra, ugyanis az interneten még a Géniusz kapcsán nyílt fórumokban is azzal a kérdéssel lehet a leggyakrabban találkozni, hogy "Igen, igen, de mi van a Tűzvonalban negyedik évadjával?"

- Igen, ennek nagyon örülünk. Amikor elindult, és sokak nevében beszélhetek, nem számítottunk erre. Azt tudtuk, hogy nagyon kevés pénzből fogunk dolgozni, és kicsit féltünk is a fogadtatástól, hiszen a Kisváros után nagyon sok évig nem volt heti rendszerességgel jelentkező, úgynevezett franchise-rendszerű sorozat, ami egy speciális témakört ölel föl. Féltünk a témaválasztástól is, hogy a rendőrségről, nem nyomozókról szól a sorozat. Felejtsük el az ilyeneket, hogy a magyar NCIS, ilyen nem létezik, meg magyar 24 se.

Pedig szerették így hívni a Tűzvonalban-t.

- Az IMDb-n úgy is van fönn, hogy "The Hungarian 24". Ez jól hangzik, de közben a Tűzvonalban egy húszrészes évada készül annyi pénzből, amiből a 24 egyetlen epizódja, és nem azért, mert a Kiefer Sutherland olyan drága, hanem mert igényesen meg van csinálva, és nem négy nap alatt forog le egy epizód, mint nálunk. Mindehhez képest kellemes meglepetés volt, hogy két és fél év és 57 epizód alatt elnyerte a közönség tetszését, a szakma tetszését, hovatovább nem is kapott rossz kritikákat. Konklúzió: tehát nem kell. Itt tart ma a Magyar Televízió. Kellemetlen helyzetek voltak, és nyilvánvalóan ez itt csapódott le. Nagy szerencsénk van, hogy a Duna Televízió átvett minket, és folytathatjuk.

A kereskedelmi tévéknél esély sem volt a folytatásra?

- Lehetne az is a kereskedelmi tévék alapállása, hogy "szolgáljuk ki a közízlést". A másik megközelítési mód pedig, hogy formáljuk mi. Nem kell nekik a sorozat, mert nem befogadók rá? Akkor csináljunk olyat, amitől befogadók lesznek. Na, ez lett a Tűzvonalban. Pedig annak idején nem tudhattuk, hogy mi lesz a reakció. Nem volt túl népszerű a rendőrség 2007-ben, elhangzottak ilyen hangok, hogy propagandafilm készül. Miközben olyan irányba toltam el az egész történetet, hogy aki végignézi, és értő szemmel látja is, hogy mi történik, az nagyon tudja, hogy ez nem propagandafilm. A Tűzvonalban nagyon keményen, őszintén szól a valóságról.

kende

A drámai konfliktusok egy részét a rendőrség problémái adják, az, hogy nincs pénz eszközre, emberre, és így tovább.

- Igen, egyrészt ott vannak a hétköznapi problémák, hogy kvázi a rendőr ember, mobilszámlát fizet, rezsit fizet. Egyrészt, másrészt a Tűzvonalban az elmúlt húsz évről is szól. Ezt nagyon finoman adagoljuk. Volt egy elképzelésem egy harmadik évadra vonatkozólag, ez azután történt, hogy Moszkvában a detektívfilm-fesztiválon elhozta a fődíjat a sorozat. A koncepció szerint gyakorlatilag elmagyaráztam volna az első és a második évad összefüggéseit - ez az a kérdéskör, hogy hogyan került Demsához a Rózsahegyi-jelentés. Leírtam, elolvasták. Azt mondja a producer: "a második évadért kaptunk egy díjat Moszkvából, ezért lehet, hogy golyót kapunk Moszkvából". Ebből kifolyólag ez nem valósult meg. A harmadik évad ezért is lett olyan, amilyen. Ezért volt az első tíz részben plutóniumcsempészet, a második tíz részben pedig szervkereskedelem a téma. Ezt a korszakot, és főleg a harmadik évad második felét tartják egyébként a rajongók a Tűzvonalban leggyengébb etapjának. De ehhez tudni kell, hogy a harmadik évad első tíz epizódjából, amikor az epizódírók elkészültek, nyolc ment a kukába. A rendezők megfogták, elolvasták, és azt mondták, hogy nem.

Miért nem?

- Nem tetszett nekik. Nem tudom. Ugyanazok az írók dolgoztak rajta, akik az előző évadokban dolgoztak. Nem volt mit tenni, újra kellett írni, így gyakorlatilag tízből nyolc epizódot én írtam le. Mire elkészült, már csúszásban voltunk, és utána még hol van a következő tíz rész!

kende tamás

Hogyan oldották meg?

- Az epizódírók végül két-két részt írtak meg egyenként, gyakorlatilag egyoldalas, úgynevezett storyline-ok alapján. Sőt volt olyan, hogy telefonon beszéltük meg a részt úgy, hogy nem is volt storyline, mert nem volt idő megírni, mert nekem közben már folyamatosan gyártásra kellett előkészítenem az első tíz részt. Tehát a rohammunka gyakorlatilag ide vezet, hogy átgondolatlan lett az egész. Másrészt, mivel rettenetesen kevés volt a pénz, nem lehetett kimenni külsőkbe. Eleve egy epizódnál a belső és külső felvételek aránya 70-30 százalék volt - ha jól megnézi az ember a Géniuszt, rengeteg helyszín van, szinte nincs két jelenet ugyanazon a helyszínen, ez nagyon drága. A Tűzvonalban harmadik évadjára eljutottunk oda, hogy nem volt pénz arra, hogy bemenjünk a magánszférákba. Ebből kifolyólag semmi másról nem szólt az egész, csak akciózásról, föl-alá rohangáltak. Itt gyakorlatilag mindig minden a gyártásra vezethető vissza. Ha a minimális lehetőségek nem biztosítottak a kreációra, hogy az ember fantáziája szárnyaljon, akkor a "gombhoz varrjuk a kabátot" helyzet áll elő.

Most milyen gondokkal szembesül?

- Színészegyeztetési problémáim vannak. Történeti szálakat nem tudok elvarrni, mert nem ér rá a színész. Ezért ki kell találnom, hogy melyik epizódban ki miért nincs, és le kell nyomnom ezt a néző torkán, hogy elhiggye. Az emblematikus példa, amikor az első évad forgatása alatt Stohl elszakította az Achilles-inát. Szerencsénk volt, hogy a forgatásnak azon a pontján történt vele a baleset, amikor a sztori szerint is megoldható volt, hogy kórházba kerüljön. Ha három epizóddal előbb töri el a lábát, akkor nincs sorozat, le kell cserélni a színészt. Hozzá kell tennem, hogy Jordán Tamás, Stohl András, Csoma Judit, Gáspár Sándor, Rudolf Péter - és elnézést, akit kihagytam, töméntelen mennyiségű jó színésszel dolgozunk majd az évadban - nagyon leterhelt színészek, akikkel nehéz egyeztetni. Egyszerűen nem tudok olyan jelenetet írni, ahol ezek az emblematikus figurák együtt vannak. Ezek kényszerű helyzetek, amit a forgatókönyvírónak kell megoldania. A munkám nem pusztán az, hogy kitalálok egy történetet, amit aztán jól-rosszul adaptálok, hanem a körülményekhez is alkalmazkodnom kell, és ez egy pokolian nehéz dolog.

Mi változik a negyedik évaddal?

- A részek szerkezete lesz alapvetően más. Úgynevezett hármas csomagokat képeznek az epizódok, tehát olyan, mintha négy etapból állna az évad. Tizenkét epizód lesz, és mindegyik etap körbejár egy történetet. Újfent a gyártási okok miatt ezt a klasszikus módszerrel nem lehet megoldani - klasszikus módszeren azt értem, hogy dramaturgiai egységet képezve elindul, aztán csúcspont, és lezárul -, hanem ezek összefüggő mikrotörténetek lesznek. Vannak átvezető szálak: egyébként túl drága lenne, hiszen ha minden egyes epizódban új antagonista, új gonosz van, vagy teszem azt, új bűnügy van, akkor az új színészt igényel, új helyszínt igényel, és így tovább. Ilyen költségvetés mellett nem lehet olyan típusú sorozatot csinálni, hogy mindig más a történet - főleg egy rendőrségi sorozatnál, ahol az akció lenne a lényeg. Ha kórházban lennénk, akkor nem kell kimozdulni, és ott izgalmas dolgok történnek, de akkor a kórházról kell sorozatot csinálni, nem a rendőrségről.

Mennyit árulhat el a történetből?

- Az első három rész mindenképp arról szól majd, hogy mi történt Bordással. Ez is újítás, hogy ugyanazzal a jelenettel folytatjuk, ahol abbahagytuk, mert ugye az előző évad végén kilépett Krisztával az őrs kapuján, és géppisztolysorozatokat hallottunk, és másfél éve anyáznak a nézők, hogy mi történt velük. Erre azt szokta mondani a producer, hogy az éli túl a támadást, aki leszerződik. Anélkül, hogy lelőném a poénokat, a következő történetekben lesz kábítószerdílerek elleni gyilkosságsorozat felderítése, vagy Magyarországra érkező szerb üzletember elleni merényletkísérlet. Mindegyik etap összefolyik a másikkal, nagyon bonyolult a struktúra, és ebből próbálok kimászni úgy, hogy például az utolsó két epizód Kiskunfélegyházán játszódik, most voltunk terepbejáráson, és át kell írnom az utolsó két epizódot Kiskunfélegyházára úgy, hogy nem biztos, hogy mindegyik szereplőt le fogjuk tudni utaztatni.

És 2011-ben mi lesz?

- Hogy a jövő mit hoz, nem tudom. Reményeink szerint lesz ötödik vagy hatodik évad, de amikor elkezdtük, akkor nem gondoltuk volna, hogy lesz második. Amíg a közönség azt mondja, hogy neki ez kell, ez tetszik, addig szeretnénk tovább csinálni.

Dobay Ádám