Szegény kukoricának a magyar köztudatban nincs sok lehetősége. Ha csöves, akkor főzve, sózva, strandon, augusztusban,
metszőfoggal harapva, aztán hosszan, elmélyülten fogakat piszkálva.
Ha konzerv, akkor majonézesen, télen, vagy a számomra máig értelmezhetetlen konstrukción, az úgynevezett songoku pizzán.
Ezentúl bármiben, ami néhány, véletlenszerűen elszórt kis sárga kukoricaszem jelenlététől már megkapja a mexikói előtagot. Ez a friss, ropogós, édes kukorica, ami most terem, ennél jóval többre született. Savanyú, csípős sós ízekkel párosítva, meg néhány technológiai trükkel sokkal több élményt lehet kihozni belőle, mintha csak főzzük és sózzuk. Amellett, hogy megmutatjuk, hogyan készül el 4 perc alatt, az is kiderül, hogy a majonézes kukoricának is van sokkal vagányabb változata.
Csak olyan kukoricát érdemes megvenni, aminek a levelei frissek, zöldek, nedvesek és teljesen zártak, a cső és a szemek egyáltalán nem kandikálnak ki belőlük, akkor valószínűleg nemrégen szedték le őket.
Vásárlás után azonnal héjastul, mindenestül menjenek a hűtőbe, de két napnál tovább nem szabad várni az elfogyasztásukkal, mert sokat veszítenek a minőségükből.
Főzni, de nem szét
A legközismertebb változat, amikor sós, lobogó vízben megfőzzük a kukoricacsöveket. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem kell sokáig főzni, ha igazán friss a kukorica. Az aznap leszedett csőnek elég 4-5 perc,
a néhány napos kukoricának sem kell több 10 percnél.
Így biztos, hogy semmit nem veszítünk az ízéből, és a szemek is ropogósak maradnak.
Grillezés – hajjal vagy nélküle
Két útja van a kukorica szabad tűzön készítésének: az egyik, hogy hajastul a parázsba dobjuk, a másik, hogy grillrácson, folyton forgatva sütjük puhára. Mindkét módszer sokat mélyít a kukorica édes ízén, a füst pedig nagyon passzol hozzá. Van, aki variálja a kettőt: félig kibontja a kukoricát, bekeni vajjal, fűszerekkel, majd visszacsomagolja, és úgy grillezi.
Mikrózás – nem csalás
Néhány éve ment körbe a neten a hajastul, héjastul mikrózott kukorica szenzációja, így muszáj volt a módszert tesztelni. A leírás azt javasolja, tegyünk két, maximum négy darab kukoricát mindenestül a mikróba. A legmagasabb fokozaton járassuk 3-4 percig, ha csak két darabot tettünk be, és 6-7 percig, ha négyet.
Vigyázat, az idő lejártával a kukorica forró lesz, óvatosan kell kiszedni, majd pár percig érdemes hűlni hagyni. Tényleg ez a legegyszerűbb és leggyorsabb módszer a kukorica elkészítésére,
aki nem elvadult mikrohullám-ellenes, használja bátran.
Alapanyagok:
A kukoricacsöveket parázs fölött, grillrácson, vagy ha az épp nincs, a sütő grillfokozatán folyamatosan forgatva megsütöm. A puha vajat kikeverem a csiliporral és a lime levével. A sült kukoricákra kenegetem.
A majonézes kukorica nem mindenütt olyan, mint nálunk: a mexikói utcai változat összetevői nagyon hasonlók a minden magyar családban gyakran készített salátához, összességében mégis nagyon-nagyon más az egész.
Alapanyagok:
A kukoricákat megpucolom, majd szabad tűzön, parázson megsütöm, esetleg a sütő grillfokozatán pirítom meg. Amíg sül, simára keverem a majonézt a tejföllel, csilivel és reszelt fokhagymával ízesítem. Amikor a kukorica megsült, megkenem a majonézes keverékkel. Praktikus kenegetés előtt pálcikát szúrni a cső közepébe, így kulturáltabban lehet fogyasztani.
Ebben a salátában savanyú és csípős ellenpontozza az édes kukoricát, ezért különösen fontos, hogy ne főzzük szét. Akkor lesz jó, ha a kukorica édes marad, a szemek pedig nagyon ropogósak.
Alapanyagok:
A kukoricát néhány perc alatt megfőzöm, a szemeit éles késsel levágom. (Lehet persze ehhez is a grillezős módszert alkalmazni.) A hagymát vékonyan felszeletelem, majd bepácolom, azaz megsózom és lecsepegtetem egy kis citromlével, néhány percig állni hagyom. A paradicsomot felkockázom, és a kukoricához keverem. Rámorzsolom a sajtot. A lime vagy citrom levéből, a szójaszószból és a csiliből öntetet keverek, ezzel locsolom meg a salátát. Végül a pácolt hagymát is rászórom.
A kukoricát rettenetes meló szűrőn átpasszírozni, de sajnos csak így lehet elérni azt az ideális, krémes-selymes állagot, ami itt a cél.
A pattogatott kukorica a legjobb levesbetét,
különösen akkor, ha pattogatni való kukoricából készül, az enyhén füstös íz, ahogy a grillezett kukoricánál, úgy ennél a levesnél is jól megy a kukorica édességéhez.
Alapanyagok:
A kukoricákat levágom a csövekről. Az alaplevet a tejszínnel felforralom, ha kell, sózom, beleszórom a kukoricát, és a frissességétől függően körülbelül 5-10 percig főzöm. Turmixgépben vagy botturmixszal pürésítem, majd egy szűrőn átpréselem. Visszaöntöm a lábosba, és beleszórom a reszelt sajtot, addig melegítem, míg fel nem olvad. Tálaláskor friss csilivel és pattogatott kukoricával szórom meg.
A kukorica annyira édes, hogy teljesen logikus dolog desszertet készíteni belőle. Nemcsak pudingot, az utóbbi időben fagylaltot is gyakran csinálnak vele. A végeredmény a legkevésbé sem bizarr, sőt, a fahéj váratlanul jól megy a kukoricához.
Alapanyagok:
A kukoricacsövekről egy éles késsel levágom a szemeket. A tojásokat habosra keverem a cukorral és a fahéjjal, felöntöm a tejjel, és beleszórom a kukoricaszemeket. Egy tűzálló tálat kikenek a puha vajjal, és beleöntöm a tejes-kukoricás keveréket. A sütőt előmelegítem 180 fokosra. A tálat egy nagy tepsi közepébe teszem, a kettőt együtt betolom a sütőbe, a tepsibe pedig annyi forró vizet öntök, hogy a tál feléig érjen. Körülbelül 40 percig sütöm. Akkor veszem ki, ha középen már körülbelül megszilárdult, de a szélén még remeg.