Napkitörés hatása: ezért veszélyeztetik a kommunikációs és a GPS-rendszert

Napkitörés

Fotó: Xinhua via AFP

Május 9-én hatalmas napkitörés történt, melynek következtében gyönyörű sarki fényt lehetett látni Magyarország egyes területein is. A napkitöréseknek azonban vannak káros hatásai is: megzavarhatják a kommunikációs és a GPS-rendszereket, de befolyásolhatják más elektronikus eszközök működését is.

Május elején az AR3664 katalógusjelű napfolt óriásira nőtt a Nap felszínén. A képződmény terebélyesedése a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) Űridő-előrejelző Központjának figyelmét is felkeltette. A szervezet szerint a jelenség egy nagyobb napkitörés előszobája volt, amely május 9-én be is következett; először csak kisebb kitöréseket észleltek, majd csütörtök reggel egy meglehetősen nagy erejű, X-osztályú napkitörés következett. 

Napkitörés
Fotó: Xinhua via AFP

A legerősebb napkitörések egyike volt a mostani 

A napkitörések intenzív elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. 

Betűrend alapján kategorizálják őket (X, M, C, B, A), az X-osztályú napkitörések számítanak a legerősebbnek.

Az egyes osztályokon belül az 1-10-ig terjedő számok a kitörés relatív erősségét írják le. 

A NASA's GOES-16 műholdjának mérése szerint a csütörtök reggel detektált kitörés X2,2 intenzitású volt, ami akár nagyobb zavarokat okozhat a Föld mágneses terében. 

A napkitörés rádiókimaradásokat is előidézhet, és megzavarhatja a kommunikációs rendszerek működését. Mellékhatásként gyönyörű sarkifény-jelenségeket lehet megfigyelni akár még hazánkban is. 

Kommunikációs hatások 

A NOAA által említett naptevékenység a Napból származó energia felszabadulását jelenti, amely az űrben terjed, és végül eléri a Földet. 

A sarki fényt a Napból érkező nagy energiájú töltött részecskék okozzák, amelyek ütköznek az atmoszférával 
Fotó: Science Photo Library via AFP/MARK GARLICK

Amikor ez a sugárzás a bolygót körülvevő mágneses gömböt éri, ingadozásokat okoz az ionoszférában, a felső légkör egyik rétegében. Ezek a változások közvetlenül érinthetik a műholdakat és más, pályán keringő űreszközöket, megváltoztatva azok tájolását, vagy esetleg kiiktatva elektronikájukat. 

Ezenkívül az ionoszféra változásai blokkolhatják vagy ronthatják a rádióadásokat, amelyek a légkörön keresztül próbálnak eljutni a műholdakhoz. És megakadályozhatják azt is, hogy a rádióadások sikeresen visszaverődjenek az ionoszféráról - amit egyes rádiószolgáltatók általában azért tesznek, hogy növeljék jeleik hatótávolságát. 

Mivel a GPS-műholdak az ionoszférán áthatoló jelektől függenek, a geomágneses zavar hatással lehet erre a kritikus technológiára, amelyet repülőgépek, óceánjáró hajók, valamint a mezőgazdaság, az olaj- és gázipar használ. És hatással lehet a hajók és repülőgépek, a katasztrófavédelmi szervek, a hadsereg és még a rádióamatőrök által használt rövidhullámú rádióadásokra is, amelyek mind a NOAA szerint a vihar által szétszórt nagyfrekvenciás rádióhullámokra támaszkodnak. 

Mi a helyzet a mobiltelefonokkal? 

A fogyasztói vezeték nélküli hálózatok a nagyfrekvenciás sávtól eltérő rádiófrekvenciákra támaszkodnak, így nem valószínű, hogy a vihar közvetlenül érinti a mobilszolgáltatást. A telefon GPS-funkciói is általában a tiszta GPS és a mobiltorony-alapú helymeghatározás keverékét használják, így még ha a GPS-jelek megszakadnak is, a telefonhasználók akkor is képesek lehetnek a hely nagyjából pontos helymeghatározására. 

Mindaddig, amíg a vezeték nélküli hálózatokat támogató elektromos infrastruktúra nem sérül, még egy szélsőséges űridőjárás is "minimális közvetlen hatást gyakorol a közbiztonsági rádiós és kereskedelmi mobilszolgáltatókra

 ... és nem gyakorol elsőfokú hatást a fogyasztói elektronikus eszközökre" - összegezték a kutatók a NOAA és a Szövetségi Veszélyhelyzet-kezelési Ügynökség által 2010-ben végzett, szélsőséges űridőjárásról szóló tanulmány megállapításait. 

Sarki fény
Fotó: ANP via AFP

Az elektromos hálózat potenciálisan veszélyben van 

A súlyos űridőjárás veszélyeztetheti az elektromos hálózatokat a NOAA szerint. 1989-ben egy űridőjárási esemény több mint kilenc órán át tartó hatalmas áramkimaradáshoz vezetett a kanadai Quebecben, miután a geomágneses ingadozások transzformátorokat és más fontos berendezéseket károsítottak. 

A történelem legnagyobb ismert geomágneses vihara, az 1859-es Carrington-rendezvény néven ismert, a távíróállomások szikrázását és kigyulladását okozta.