Óriási bajnok lett a Down-szindrómás magyar fiúból

Egy évvel ezelőtt még elküldték egy edzőteremből, a hétvégén pedig végigcsinálta a Spartan Race-t Mikó Attila. A 34 éves, Down-szindrómás fiú tavaly ilyenkor még a lépcsőn sem tudott lemenni kapaszkodás nélkül, most pedig példát mutatott az embereknek küzdeni tudásból. Edzője, Szalmásy Balázs az Origónak elmesélte, hogyan jutottak el idáig egy év alatt. Fantasztikus emberi történet következik.

Tavaly májusban elküldtek egy budapesti edzőteremből egy Down-szindrómás fiút, ezt meghallva kereste fel a családot Szalmásy Balázs személyi edző, hogy szívesen foglalkozna vele.

„Megkérdeztem a teremvezetőmet, aki zöld utat adott, sőt, egy egyéves ingyenbérletet ajánlott fel Attinak, ezután kerestem fel a családot” – kezdte az Origónak Szalmásy Balázs, aki ugyancsak ingyen vállalta, hogy edzeni fogja a 34 éves fiút. Sietve leszögezte, hogy nem szeretne a korábbi konfliktusról beszélni.

Szalmásy Balázs és Mikó Attila az edzőteremben Forrás: Origo

„Ez nem arról szól, hogy mi történt vele korábban, szerintem egyébként ő nem érzékelt semmit a botrányból.

És azt sem szeretném, ha most felkapná őt a média, nem kívánom végigturnézni vele a sajtót, máshol nem is szeretnék nyilatkozni, nem véletlenül készültünk eddig is csendben a háttérben.

Ugyanakkor annyi érzelmet váltott ki az emberekből a hétvégi verseny, hogy elkerülhetetlen, hogy mások is megismerjék az ő történetét, már csak azért is, mert rengeteget lehet belőle tanulni, és példát lehet venni róla.”

Szalmásy találta ki azt, hogy felkészülnek egy év alatt a veszprémi Spartan Race-re, amelyen 20 különböző akadályt legyőzve kell teljesíteni a hét kilométeres távot.

Az idei verseny összefoglalója:

„Megbeszéltem a szülőkkel, megmutattam Attinak is egy videót a versenyről, nagyon tetszett neki, így eldöntöttük, hogy nekivágunk – mesélte Szalmásy, aki korábban még soha nem foglalkozott sérült emberrel, viszont a Testnevelési Egyetemen egészségfejlesztő szakra járt, és az Országos Rehabilitációs Intézetben volt gyakorlaton. – Ott láttam mozgássérülteket, de az teljesen más. Ameddig nem találkoztam a szülőkkel és Attival, addig voltak kétségeim, hogy képes leszek-e erre, tartottam tőle, hogy nagy kudarc lesz, de

úgy voltam vele, hogy ha már egy kicsit jobbá tudom tenni az életét, akkor már megérte.

Utánaolvastam a Down-szindrómának, és elhatároztam, hogy ha azt látom, hogy kevés vagyok ehhez, akkor visszalépek, és kifejezetten Down-szindrómásokkal foglalkozó szakemberhez küldöm. De nagyon motivált voltam, akárcsak Atti.”

Mikó Attila és Szalmásy Balázs edzés közben Forrás: Origo

Pedig nagyon mélyről indultak, Szalmásy azt mondta, soha nem felejti el az első alkalmat, amikor Mikó Attila megjelent az edzőteremben. „A lépcsőn is alig tudott lejönni, két kézzel kapaszkodott a korlátba, annyira nem volt egyensúlyérzéke. Akkor még egy kicsit bátortalan volt, egy új helyre, egy nagy edzőterembe érkezett, de gyorsan feloldódott,

tíz perc után már azt mondta, hogy a barátja vagyok. Elképesztően sok szeretet van benne.”

Mikó Attilának a középsúlyos Down-szindrómája mellett cukorbetegsége is van, a hallása és a látása sem tökéletes, sokszor el kellett neki mutogatni, hogy milyen gyakorlat következik, kialakult közte és edzője között egy egyedi jelbeszéd. Szalmásy Balázs az első edzéseken döbbenten állt azelőtt, hogy ilyen képességekkel hogyan tud valaki teljes életet élni, viszont Mikó Attila akaratereje hatalmas volt.

Gyorsan barátok lettek Forrás: Origo

„Már az első edzésen mindent megcsinált, amit kértem tőle, bevallom, már akkor háromszor elbőgtem magam. Pedig a szülei mesélték, hogy kimaradt a gyerekkori fejlődésében a kúszás, ezért nekünk innen kellett kezdeni a felkészülést.”

Az elején a legalapvetőbb dolgokat is meg kellett neki mutatni, például nem tudott letérdelni, nem volt meg hozzá sem az ereje, sem a stabilitása, letette a kezét a földre, és gyakorlatilag lemászott térdelőállásba. Három hónapig tartott, amíg megtanulták, hogyan kell kitörést csinálni (amikor az egyik lábunkkal előre lépünk, a másik térdünket pedig leengedjük a földig).

„Amikor hasra fektettem, és mondtam, hogy tolja ki magát, akkor nem tudta megtartani a saját testét, most pedig egy percig tartja a planket.”

Mikó Attila és a plank Forrás: Origo

Az elején nem mert hátradőlni, amikor trx-szel kezdtünk el dolgozni (felfüggesztett hevederrel végzett funkcionális edzésmódszer, amelyben a saját testsúly az ellenállás - a szerk.), ezért gumiszalaggal tanultuk az evező mozdulatokat, utána kezdtük el használni a trx-t, amikor már megerősödött, és kicsit bátrabb lett. A túlsúlya miatt kellett kardió jellegű mozgás is, akkor sétáltunk, majd kocogtunk körben a teremben. Folyamatosan javult a mozgáskoordinációja. Fantasztikus érzés volt olyan reakciókat kapni, mint amikor a szülei felhívtak, hogy

otthon korábban kapaszkodva ment le a lépcsőn, akkor pedig épp két tányérral a kezében sétált le. Azt vettem észre rajta, hogy nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is javult az állapota.

Minden pillanatát élvezte az edzéseknek, soha nem láttam rajta, hogy rosszul érezné magát, és ez nekem is erőt adott. Láttam, hogy javul az életminősége, tudtam, hogy nem szabad itt megállnunk.”

A terem – amely befogadta – is büszke rá:

Eleinte heti két edzéssel kezdtek, ma már heti négynél járnak. A Spartan Race-re nem csak a teremben készültek. „Később már kimentünk a határba, árkokon másztunk át, a HÉV-töltéseken, ahol nem jár a vonat, dombokon sétáltunk, hogy az állóképességét növeljük. Fontos volt, hogy bírja a monotonitást, hogy megtegyünk annyi kilométert, amennyit a versenyen fogunk. Nem érdekelt, hogy mennyi idő alatt lesz meg, de tudtam, hogy ha a kilométer megvan az edzéseken, akkor a versenyen is meglesz.”

Szalmásy Balázs arra számított, hogy három-négy óra alatt teljesítik a körülbelül hét kilométeres Spartan Race-t, ebből hat óra lett. A 20 akadálynak több mint a felét megcsinálta Mikó Attila, a kötéllel való felhúzást például rendkívül gyorsan abszolválta.

A drót alatti kúszást kivételes módon oldotta meg:

Akadtak persze olyan feladatok, mint például a dárdadobás vagy a kötélmászás, amelyet a betegségéből adódóan képtelen volt megcsinálni. Ha valaki kihagyott egy akadályt, azért büntetésként 30 db ötütemű fekvőtámasz járt, ennek a nagy részét is megcsinálta.

„Amikor már láttam, hogy nagyon fárad, akkor az egyik önkéntes szervezőt megkérdeztem, hogy megcsinálhatom-e helyette, erre azt válaszolta, hogy az eredeti spártai szabályzatban az van, hogy a csapatból bárki megcsinálhatja a büntetést, ő most elfordul, és csináljam meg helyette,

de volt olyan önkéntes is, aki beállt, és velünk együtt csinálta.

Ezúton is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megköszönjem mindenkinek, a szervezőknek és az összes versenyzőnek, a nézőknek, akik segítettek nekünk. Elképesztő volt, hogy mennyien jöttek oda, tapsoltak Attinak, megveregették a vállát, ilyenkor mindig nagyon örült, mosolygott, rázta a kezét.”

A büntetést is becsülettel csinálta:

Mikó Attila teljesítménye azért is emberfeletti, mert tisztaság- és rendmániásként érkezett az egyik legkoszosabb versenyre. „Az ötödik óránál jártunk a versenyben, amikor megállt, és nézte a pólóját, hogy milyen sáros. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy mi vagy te, kislány? Mondta, hogy ne beszéljek vele így, ő nem kislány, és folytatta tovább. Amikor látta, hogy saras a keze, akkor fogta, és beletörölte a pólómba, vagy bement a patakba, és megmosta.”

Tisztaságmániásként nem lehetett egyszerű végigmennie ezen a versenyen Forrás: Origo

Folyamatosan haladtak a versenyen, néha megálltak megenni egy energiaszeletet, vagy inni egy keveset, de 10 perc volt a legtöbb, amit pihentek. „Körülbelül a 13. akadály lehetett, ahol egy rönköt kellett elvinni A-ból B-be, megcsinálni öt ötütemű fekvőtámaszt, majd visszavinni a rönköt. Negyedóra volt, amíg megcsinálta azt az öt ötütemű fekvőtámaszt. Gondolkoztam, hogy megéri-e kockáztatni, mérlegelnem kellett, hogy nehogy rosszul legyen, azért meleg is volt, de egyszer csak felkapta a rönköt, és elindult vele vissza.

Mentálisan nagyon egyben volt, elképesztő akaratereje van, példa lehet sok ember számára.”

Az elején volt egy meredek hegyoldal, már az sok energiát kivett belőle, Szalmásy szerint jó, hogy nem a végére tették azt az akadályt, mert nem biztos, hogy végig tudta volna csinálni a versenyt.

Egy újabb leküzdött akadály Forrás: Origo

„Volt még egy kritikus időszak, amikor egy óra alatt tettünk meg 200 métert, ott ötméterenként kellett megkérdeznem tőle, hogy kell-e neki az érem. Minden akadály után boldogan mondta, hogy megcsinálta, az utolsó előtti akadálynál pedig megkérdezte, hogy: »Én leszek a bajnok?« Mondtam, hogy »Igen, Atti, te leszel«”.

Egy egészen elképesztő videó:

Mikó Attila bajnok lett, és Szalmásy Balázs számára is ő a legnagyobb hős, akivel együtt dolgozott.

„A hat óra végére én is borzasztóan elfáradtam fejben, akkor milyen megterhelés lehetett neki? Voltak már komoly eredményeim, nagy fogyások, életmódváltások, felkészítettem egy 42 éves anyukát fitneszversenyre, de ilyen eredményei minden személyi edzőnek vannak. Ez teljesen más, példát mutattunk, a küzdeni tudása, az akaratereje érzelmileg hatott az emberekre, már ezért megérte.

Ebben az elmúlt egy évben sokat tanultam mellette, például türelmet, amikor századszor kellett ugyanazt elmondanom. Az érzelmi intelligenciám is fejlődött.

Rengeteg visszajelzést kaptam ez alatt az egy év alatt, a szülei hálásak voltak nekem, a verseny óta pedig annyi üzenet és gratuláció jött, annyira boldog vagyok, mert tudom, hogy Atti számára is ez a legnagyobb eredmény, amit elért az életében.”

Boldogság – a célban a bajnok:

Nem állnak itt meg, Mikó Attila 120 kiló fölött volt, amikor elkezdtek együtt edzeni, most 111 kilót nyom, 100 alá szeretnének bemenni. „Ha már csak 95 kilót kellene megmozgatnia, és ugyanilyen ütemben fejlődne az egyensúlyérzéke, a mozgáskoordinációja, akkor végigmehetnénk a Spartan Race-en úgy, hogy még több akadályt sikerrel vesz, és a büntetéseket is egyedül csinálja meg. Egyelőre azonban olyan célokat tűzünk ki elé, amelyeket a képességeinek megfelelően el tud érni.”

Az érem megvan, de nincs megállás Forrás: Origo

Szalmásy Balázs még nem volt ilyen büszke, mióta személyi edzéssel foglalkozik, ezért csináltat is egy tetoválást a Spartan Race dátumával, hogy mindig emlékezzen erre a napra. „Atti egyből mondta, hogy neki is kell egy ugyanolyan tetoválás. Persze ő csak hennával kapja meg, de elmegyünk, és megcsináltatjuk együtt.”