Milliomos voltam, mégis állandóan meg akartam ölni magam

Két éve teljesen tiszta Paul Merson, a korábbi huszonegyszeres válogatott angol futballista. Az angol és talán általában a labdarúgás világában nem meglepő, hogy egy visszavonult játékos szenvedélybetegséggel küzdjön, de Merson esete talán mindenkin túl tesz: a most 53 éves egykori klasszis 36 éven át küzdött szinte minden létező démonnal az alkoholizmustól kezdve a kábítószereken át a játékfüggőségig. Az elmúlt két évben azonban mindegyikkel leszámolt, és, ha az élete nem is jött még teljesen rendbe, most már képes kiállni az emberek elé, hogy beszéljen a történtekről, segítséget nyújtva a hozzá hasonlóknak.

George Best, John Fashanu, Tony Adams, Paul Gascoigne - csak néhány név azok közül az ismert, nagyon ismert és - legalábbis Magyarországon - kevésbé ismert angol futballisták közül, akik már karrierjük során, de különösen annak végeztével szinte megállíthatatlanul robogtak lefelé a szenvedélybegetségekkel kikövezett lejtőn. A zseniális tehetségű Gascoigne mára szinte emberi roncs lett, Adams kikecmergett az alkoholizmusból, és rehabilitációs intézetet nyitott a hasonló problémákkal küzdőknek, míg Fashanu az alkohol és a drogok mellett súlyos mentális beteg is lett, és meghalt egy rendőri intézkedés során.

Paul Mersonról nagyon sokáig, évtizedekig nem tudta senki (talán csak sejtette), hogy milyen súlyos gondokkal küzd.

Tavaly ilyenkor még meg akartam ölni magam. De többé már nem akarom, leszámoltam ezekkel a gondolatokkal. Tudom, hogy beteg voltam, és rengeteget ártottam magamnak

- mondta Merson 2020. január elején, amikor az FA-kupa harmadik körének mérkőzései egy perccel később kezdődtek a mentális egészség fontosságára felhívó kampány jegyében. Merson ekkor egy éve volt tiszta, ami 36 évnyi szenvedélybetegség után csupán az út eleje volt.

"Egyelőre úgy élek, hogy mindig csak a következő napra gondolok" - mondta a korábbi kiváló futballista.

Merson, a focista

Paul Merson észak-nyugat Londonban született 1968-ban, így nem csoda, hogy tiniként az Arsenal akadémiájára került, ahol nemcsak, hogy megragadt, de 1986-ban be is mutatkozhatott a klub első csapatában. A kiváló szélső és irányító középpályás villámgyorsan alapembere lett George Graham menedzser nagyszerű csapatának, az 1988-89-es, drámai körülmények között (a szezon utolsó meccsén a ráadásban rúgták a győztes gólt idegenben a Liverpool ellen) megnyert bajnoki címből már tíz góllal vette ki a részét, behívták az angol U21-es válogatottba, és megválasztottak az élvonal legjobb fiatal játékosának.

És a sikerek csak jöttek. 1991-ben ismét bajnok lett az Arsenallal, ráadásul karriercsúcsot jelentő 13 góllal zárt. Két évvel később az FA- és a Ligakupát is megnyerték, utóbbi döntéjében ráadásul gólt is lőtt a Sheffield Wedensday ellen. 1994-ben pedig az európai siker pillanata is elérkezett: a Kupagyőztesek Európa-kupája 1994-es koppenhágai döntőjében 1-0-ra legyőzték a többek között Thomas Brolinnal, Gianfranco Zoláva és Faustino Asprillával felálló olasz Parma együttesét.

Nem véletlen, hogy a mai napig klublegenda:

Ekkor azonban kezdtek szaporodni a gondok. Olyannyira, hogy 1994 novemberében, azaz csupán fél évvel a KEK-győzelem után,

egyre súlyosabb alkohol- és kokainfüggűsége, valamint játékszenvedélye miatt a szövetség felfüggesztette a játékjogát, és egy három hónapos rehabilitációs program elvégzésére kötelezte.

Ha nem is volt példátlan az ilyen büntetés, mindenesetre súlyos gondokat jelzett. Merson 1995 februárjában tért vissza a pályára, olyan volt, mint régen, ismét bejutottak a KEK-döntőbe (ahol kikaptak a Zaragozától), igaz, az immár Premier League-nek hívott bajnoksgában csupán 12. lett a csapat, mindössze hat ponttal gyűjtve többet, mint a már kieső Crystal Palace.

Az 1996-97-es szezonban már Arsene Wenger által irányított csapat harmadik helyen zárt a PL-ben, Merson azonban a szezon végén váratlanul távozott a klubtól. Pedig egy újabb, két évre szóló szerződést tettek elé, ő azonban hosszabb időre akart aláírni, így végül 4,5 millió fontért az élvonalból éppen kieső Middlesbrough játékosa lett. 423 tétmeccsel és 99 lőtt góllal a háta mögött köszönt el a csapattól. Északon sem ment neki rosszul: a szurkolók csak Varázslónak (Magic Man) hívták, elévülhetetlen érdemei voltak a feljutás kiharcolásában, ahogy abban is, hogy a csapat bejutott a Ligakupa döntőjébe, ahol hosszabbítás után kapott ki a Chelsea-től.

Egy gól és egy csodás gólpassz a Liverpool ellen:

Hogy Merson milyen jó formában lehetett, azt jól mutatja, hogy

a másodosztályból is be tudott kerülni az 1998-as angol vb-keretbe,

ahol a David Beckham kiállításáról elhíresült Argentína elleni, tizenegyesekkel elveszített nyolcaddöntőben csereként lépett pályára, és belőtte a büntetőjét. A válogatott karrierjét 21 meccsen lőtt 3 góllal zárta le 1998 novemberében.

A Boróból 1997 nyarán az Aston Villába igazolt, ahol négy szezont töltött, amiről később azt mondta, hogy élete legjobb időszaka volt.

Egy legendás gól a Villa Parkból:

A kupadöntőt már akkoriban is ritkán látó birminghami csapattal eljutott az FA-kupa fináléjába, ahol a változatosság kedvéért ismét a Chelsea-től kaptak ki. 2002-2003-ban még segített feljutni a Portsmouth-nak a PL-be, de ő már nem követte a csapatot az élvonalba, inkább alacsonyabb osztályban vezetett le.

Merson, a függő

Visszavonulása után különböző tévécsatornák labdarúgó műsoraiban dolgozott, és egy ilyen adásban, az ITV-n futó Harry Hősei egyik epizódjában állt a nyilvánosság elé 2019 elején, hogy elmondja, több mint három évtizeden át küzdött minden létező függőséggel.

Persze a '94-es fentebb is idézett eltiltása után ez nem volt annyira meglepő, ahogy 2014-ben is bekerült a hírekbe, amikor egy ittasan okozott közúti baleset miatt 14 hónapra bevonták a jogosítványát. Egy jótékonysági eseményről hazafelé tartva az autópályán elaludt a volán mögött, és hátulról belerohant egy kamionba. Karcolásokkal megúszta, azonban a véralkohol szintje a megengedett érték másfélszerese volt.

Az ominózus '94-es eset idején egy tévéműsorban az egykori aranylabdás zseni, a függőségek alfáját és omegáját is fájóan jól ismerő George Best mondta Merson sztorija kapcsán, hogy az angol fociban óriási problémát jelent az alkohol és a drogok jelenléte. "Nagyon sok barátomat láttam belehalni ebbe.

Csak megiszok két-három pohorrál, mindig így kezdődik. Elszívok egy füves cigit, az még nem veszélyes. Aztán jön a második, meg a harmadik, és a végén megölik magukat" - mondta, hozzátéve, lehet Merson bármilyen jó focista, ha látja be, milyen úton halad, akkor csak egy csöves lesz belőle".

Paul Merson (szemben) egy kispályás gálamérkőzésen 2017-ben Londonban Forrás: AFP/Olly Greenwood

Ha akkor még nem is, később Merson igenis tett azért, hogy megszabaduljon a függőségeitől. Már 2003-ban, azaz még jócskán aktív játékosként beköltözött az egykori arsenalos csapattárs, Tony Adams által életre hívott Sporting Chance nevű alapítvány rehabilitációs központjába. Hogy önerőből képtelen úrrá lenne játékszenvedélyén, akkor látta be, amikor 30 ezer fonttal fogadott egyetlen focimeccsre - és persze vesztett.

Volt mit eljátszania, hiszen a Middlesbrough-nál már heti 20 ezer fontot keresett, többet mint az Arsenal legnagyobb sztárja, Dennis Bergkamp. De egy játékfüggőnek a pénz nem számít.

Visszatekintve, nem a pénzt sajnálom, amit elveszítettem. Milliomos voltam, mégis folyton öngyilkos akartam lenni. Az időt sajnálom, amit elpazaroltam.

Nyolc gyerekem van, akiket imádok" - és, akikre nem volt ideje a szenvedélybetegségei miatt.

"A függőségek a legmagányosabb helyek ezen a Földön, és én az évtizedek alatt három helyet is megjártam.

Az alkohol, a kokain és a játékszenvedély közül azonban egyértelműen utóbbi a legkegyetlenebb, amivel még mai is küzdök" -

mondta a BBC-nek a róla szóló dokumentumfilm, a "Futball, szerencsejáték és én" (Football, Gambling and Me) megjelenése kapcsán.

"Ha inni akarok, vagy betépni, valamit benyomok az orromba, és máris megnyugtat. De a játékszenvedély állandóan ott van, vár, és közben beszél hozzád."

Mit mondja, inni sem azért ivott, mert annyira szeretett volna piálni, vagy olyan jól érezte volna magát tőle, csak azért csinálja, hogy kiszakadjon a saját gondolataiból.

Amelyek szinte folyton a szerencsejátékok körül forogtak, volt olyan nap, hogy 90 fogadást játszott meg.

"Az Aston Villa játékosa voltam, emlékszem, egy Charlton elleni meccsre készültünk. Én szokás szerint egyedül voltam a hotelszobában,

soha nem osztoztam senkivel, a játékszenvedélyem miatt ugyanis soha nem aludtam délután, és legszívesebben eltörtem volna a saját ujjaimat, hogy ne tudjak telefonálni, és játszani" -

fejtette ki egy rádiós műsorban.

Paul Merson (jobbra) az Aston Villa játékosaként Nicky Butt-tal harcol a labdáért, miközben David Beckham várja a küzdelem kimenetelét Forrás: AFP/Roger Parker

Egykori arsenalos csapattársa, Wes Reid emlékei szerint a klub közösségi helyiségeiben sokat játszottak, és

Merson már akadémistaként is olyan volt, aki nyert, akár vesztett, képtelen volt abbahangyni a játékot, mindig újabb és újabb fogadási lehetőséget keresett magának.

"A világon nincs jobb dolog, mint gólt lőni. De a többiekkel ellentétben nekem a meccs után is szükségem volt ugyanarra az izgalomra" - próbál magyarázatot találni a viselkedésére.

És, hogy mi hozott egyedül megnyugvást számára? "Amikor mindent elveszítettem. Olyankor arra gondoltam, hogy oké itt a vége, ennyi volt." De aztán mégsem lett vége soha.

A legijesztőbb az egészben, hogy pontosan tudod, mi lesz ennek a vége, és mégsem tudsz belőle kiszállni. Pedig rohadtul önzővé tesz, nem hívod fel a barátaidat, aztán már ők sem keresnek téged, csak magadra gondolsz. Pedig nem vagy rossz ember, mert mindenkiben ott van a jó. Én sem vagyok rossz ember, ezt tudom. 36 éven át küzdöttem ezzel, és piszkosul önző voltam. Ez együtt jár a függőséggel."

Nem csoda, hogy Merson 53 évesen a harmadik feleségével él, akivel három gyereket nevelnek. Saját lakásuk nincs, albérletben laknak, ráadásul karantén idején még egy lakásvásárlási kísérletük is kútba esett, a foglalót is elveszítették.

"Csak ültem a kanapén és néztem a gyerekeinket. És gyűlöltem magam miközben arra gondoltam, hogy cserben hagytam őket."

Futballisták veszélyben

Már egy 2014-es vizsgálat kimutatta, hogy míg a lakosság körében 1,9 százalék a szerencsejáték-függők aránya, addig a profi labdarúgók között ez a szám 6,1 százalék. Keith Gillespie, aki a Newcastle és az északír válogatott játékosa volt, az Arsenal korábbi walesi játékosa, John Hartson, Scott Davies, a Reading focistája mind-mind küzdöttek a függőséggel, hárman együtt 15 millió fontot veszítettek el. De ide vehetjük vagy Joey Bartont (Manchester City, Newcastle, Rangers) is, akit a Skóciában azért tiltottak el, mert saját csapata meccsére is fogadott. Egy, a brit parlament felső háza által megrendelt tanulmány szerint a sportfogadással foglalkozó cégek profitjának 60 százaléka a játékosok 5 százalékától érkezik. Ők a függők, vagy a még nem függők, de veszélyeztetettek.

"Lesz, aki a rólam szóló filmet látva majd azt mondj, hogy "elvesztett 7 millió fontot, na és". De, ha csak egy valaki is megnézi, és rájön, hogy segítségre van szüksége, az számomra óriási siker lenne. Mert senkinek nem kívánom azt, amin én átmentem" - tette hozzá végül Paul Merson.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116 123 ingyenes lelki elsősegély-számot, vagy keresse fel a suicidprevencio.hu weboldalt!