Az 56 éves Van Basten nemzedékének egyik legjobb játékosa volt, 1988 és 1992 között három alkalommal nyerte meg az Aranylabdát. A holland klasszist azonban nem kímélték a sérülések, húszas évei elejétől tartós bokafájdalmakkal küzdött, és mindössze 30 éves korában a visszavonulás mellett döntött.
Ha a mai ismeretek birtokában újból választanom kellett volna, akkor nem éri meg" -
mondta a BBC Radio 5 Live Euro League podcastjának.
"Rengeteg fájdalmam volt, nem érte meg. A bokám annyi problémát okozott, kihatott a mindennapi életemre.
De abban az időben a foci volt az egész életem. Most már idősebb, bölcsebb vagyok. Még mindig lehet jó élete az embernek - a futballon kívül más is létezik. Ma más döntést hoznék, ha lenne választásom" - tette hozzá.
Van Basten az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején az AC Milan nagyszerű együttesével minden fontosabb trófeát megnyert, leghíresebb gólját a holland válogatott győzelmével véget érő 1988-as Európa-bajnokságon lőtte a Szovjetúnió elleni döntőben.
Pályafutása során azonban két teljes szezont kihagyott, és megpróbálta leküzdeni a bokasérülését, de nem járt sikerrel, 1995-ben befejezte játékos karrierjét.
Játékosként haltam meg"
- jelentte ki.
"Ma sem tudok futballozni. Túl nehéz, a bokám rögzült, nem tudok lőni, nem tudok mit kezdeni a lábammal" - vallotta be őszintén Van Basten.