Tyihonov a szovjet, majd az orosz válogatott élén három olimpiát és nyolc világbajnokságot nyert. A szovjet jégkorong-válogatott vezetőedzőjeként 1978-tól 1991-ig dolgozott, majd az orosz nemzeti együttes szakvezetője volt, sőt Független Államok KÖzösségeként is vezette a válogatottat. Az egykori katonatisztből lett sikeredző negyedszázadon keresztül irányította a moszkvai CSZKA klubcsapatát, volt, hogy a válogatottal együtt dolgozott a klubnál.
A szakember katonai múltjának megfelelően szigoráról volt híres, hosszú edzőtáborokba vonult a csapataival, ahol katonás fegyelmet követelt meg minden játékosától. Amikor a szovjet játékosok után elkezdtek érdeklődni az NHL-csapatok, kétségbeesetten próbálta megakadályozni a távozásukat, főleg azután, hogy Alexander Mogilnij és Szergej Fedorov valóban dobbantottak. A Szovjetunió szétesése után lazított a gyeplőn, de továbbra sem lehetett kenyérre kenni.
A rengeteg díjjal kidekorált edző élete utolsó szakaszában a sport nagyobb állami támogatásáért lobbizó csoport vezetője volt. Tyihonov családja nem szakadt el a jégkorongtól, 2013-ban balesetben elhunyt fia is hokiedző lett, unokája, akit szintén Viktornak hívnak, a KHL-ben érdekelt szentpétervári csapat játékosa.
