Ha nincs Trianon, talán sose leszünk jók a sportban

Magyarország sportnemzet, ezt itthon mindenki magától értetődőnek veszi, és ez alatt nemcsak a 468 megnyert olimpiai érmet kell érteni. Természetes, hogy az olimpiák idején a sportra irányul a figyelem, de a Hosszú Katinka kontra úszószövetség ügy olyan nagy érdeklődést keltett, amilyet a politikán kívül kevés dolog tud. Miért fontos nekünk ennyire az élsport? 

Nem szívesen fárasztanánk senkit részletes olvasottsági statisztikákkal, de az azért mégis sokatmondó, hogy az elmúlt egy hónap tíz legnépszerűbb Origo-cikke közül három Hosszú Katinka és a Magyar Úszószövetség konfliktusával foglalkozik. Nincs bennük szó világraszóló magyar sikerekről vagy sorsdöntő eseményekről, sem az életünket befolyásoló újdonságokról – csak egy botrányról, amelynek a riói olimpián a legjobb esélyekkel induló sportolónk az egyik főszereplője.

Vajon miért érdekli a privát életükben nem túl sportos magyarokat ennyire az élsport?

Mint annyi mindennek, ennek is a történelmünkben keresendők az okai.

Amikor még felhőtlen volt az öröm: Hosszú Katinka és Verrasztó Evelyn a 2010-es budapesti Eb-n Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

"Az élsport az állami önállóság, azaz Trianon óta folyamatosan fontos, sőt már a kiegyezés után is ez lett az a terület, ahol megkülönböztethettük magunkat az osztrákoktól. Trianon után azonban pluszlökést kapott, azáltal, hogy átvehette a békeszerződésben zsugorításra kötelezett hadsereg bizonyos szerepeit" – mondta az Origónak dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója.

A testnevelési törvénnyel kezdődött

Már az 1921-es testnevelési törvény beindította az iskolai testnevelést és a leventemozgalmat. A törvény arra kötelezte a vállalatokat, hogy sporttelepeket hozzanak létre, emellett előírta mindkét nem kötelező testedzését 12-től 21 éves korig. "Az lett a jelszó, hogy a sportban le kell győzni a kisantantot. Annyival magasabb szintű volt a magyar sportélet, hogy ez hamarosan sikerült is" – mondta a sporttörténész.

A leventemozgalom segítette a sportélet beindítását Forrás: Wikipedia

Mindebben lehetett némi szerepe a dacnak is, eközben ugyanis

az első világháború vesztes országai amolyan sportblokád alá kerültek.

A magyar sportolók nem utazhattak el az 1920-as antwerpeni olimpiára, sőt a németek még 1924-ben sem indulhattak. (Ebben jócskán benne volt a keze volt a belga labdarúgó-szövetség akkori elnökének, báró Édouard de Laveleye-nek. Neki feltehetően az volt a motivációja, hogy a dunai futballnemzetek akkortájt nagyon erősek voltak.)

Kiderült, hogy propagandára is jó

„New Yorkban már 1846-ban rendeztek olyan baseballmeccset, ahol belépőjegyet szedtek, de lassan alakult át a rendszer: lettek hivatásos sportolók, rendezvény- és eseményszervezők, illetve maradtak a szabadidősportot űzök, akik fizettek a hobbijukért. Az 1930-as években jött az első nagy változás, amikor

a kialakuló európai diktatúrák felfedezték, hogy a sport kiváló propagandaeszköz.

Gondoljunk csak az 1936-os berlini olimpiára” – mondta kérdésünkre Dénes Ferenc sportközgazdász.

A torna összetettben bronzérmes Konrad Frey és az olimpiai bajnok Alfred Scharzmann karlendítéses tisztelgése Berlinben, 1936-ban Forrás: AFP

A Trianon utáni Magyarországon pedig a nemzet erejének bizonyítékává vált. „Akárcsak a délszláv államok esetében: ha egy közösség önálló lesz, a sportban találja meg a módját, hogy ezt kommunikálni tudja” – magyarázta Dénes Ferenc.

A második világháború után elsősorban a kelet-európai országok vették át ezt az örökséget, csak persze más előjellel. A hidegháború alatt született a szocialista blokkban a mondás, amely szerint

Minden egyes rúgott gól egy szög a kapitalizmus koporsójában.”

Ekkor ismét a húszas években létrejött egyesületek lettek a bázisok. A sport annyira fontos volt a politikának, hogy az eredménykényszer sokszor az ideológiai szempontokat is felülírta. Aki jó volt, az versenyezhetett, még ha a származása nem is volt rendben. „Ez hozta el az 1950-es évek fénykorát. A nemzeti érzést legfeljebb a Himnusz adta, a lényeg az volt, hogy a szocialista eszme győzzön a kapitalizmus felett. Ez a politikai felhang csak 1970–80-as évekre enyhült” – mondta Szabó Lajos.

Zászlót lengetni bárhol lehet

1990 után aztán az élsport direkt politikai szerepe megszűnt Magyarországon és egész Kelet-Európában, mert nem volt már üzenete. Dénes Ferenc szerint „ahhoz, hogy azt kiabáljam, nem tetszik nekem Antall, Gyurcsány vagy Orbán, nem kellett már elmenni egy sportpályára. Ha valaki zászlót akar lengetni vagy Himnuszt akar énekelni, bármelyik utcasarkon lehetősége van rá.”

Ugyanakkor megjegyezte,

közösségszervező erőnek ugyanolyan jó maradt a sport.

„Ezért amikor jön egy olyan politika, amelynek ez fontos, akkor a sport lehet egy olyan érték, amelyben ez a közösségi élmény megtalálható. Ezért vált fontossá 2010 után ismét” – tette hozzá az első Orbán-kormányban a sportért felelős helyettes államtitkárként dolgozó Dénes Ferenc.

A tévé is formálta a sportágakat

Ehhez persze az is kellett, hogy a tévé eladhatóvá tette a sportok jó részét, még azokat is, amelyeknél ezt nem vártuk volna. „Ott van például az úszás, amely a víz alatti kamerákkal egyértelműen ráment a vizualitásra. Több lett benne a pénz, így a kedélyes olimpiai versengésből utazó cirkusszá vált” – mondta a sportközgazdász.

Az úszósport ráment a vizualitásra Forrás: AFP/Francois Xavier Marit

Az élsport fontossága a budapesti olimpia ötletéhez való hozzáállásban is megmutatkozik. Noha az utóbbi évtizedekben a nagy állami beruházásokról nem sok jó élményük lehet az embereknek, az olimpiarendezés támogatottsága a legfrissebb adatok szerint 60 százalékos. Az Ipsos közvélemény-kutató felmérése szerint a magyarok 66 százaléka büszke lenne a hazai rendezésű játékokra, 71 százalék szerint pedig ez lehetne Magyarország történetének egyik legnagyobb sikere.

Az érzelmi azonosulás nagyon magas fokú,

ez kiderült két korábbi felmérésünkből is. Tavaly azt kérdeztük az emberektől, hogy büszkék-e arra, hogy a 2020-ban négy Európa-bajnoki futballmérkőzést rendezhet Budapest, illetve hogy úszó-világbajnokságra is sor kerül. Előbbi 68, utóbbi 92 százalékos eredményt hozott” – mondta érdeklődésünkre Závecz Tibor szociológus, az Ipsos olimpiával kapcsolatos kutatásainak vezetője.

A legfontosabb mellékes dolog

Buzgó József, a Nemzeti Sport főszerkesztője úgy látja, a magyar ember úgy szocializálódik, hogy az élsport megkerülhetetlen az életében. „Elég kevés ember van, akit semennyire sem érdekel. Magyarország életében a sport a legfontosabb mellékes dolog: míg az angolok egyből az időjárásról, addig a környezetemben élők szinte mindig a sportról beszélnek” – mondta az egykori öttusázó.