Ma 70 éves Szörényi Levente

Április 26-án hetvenéves Szörényi Levente Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész, a beatkorszak emblematikus alakja, az Illés, majd a Fonográf együttes gitáros-énekese, számos rockopera, köztük az István, a király zeneszerzője.

Az ausztriai Gmundenben született, ahová családja a front elől menekült, de hazajöttek, mert édesanyja a két fiát, Leventét és a nála két évvel idősebb Szabolcsot Magyarországon akarta felnevelni - idézte fel kimerítő cikkében az InfoRádió is.

A családban több hivatásos zenész volt, festőművész-grafikus és tanár apjuk maga is hegedült, édesanyjuk viszont egyetlen hangot sem hallott a fiai muzsikálásából, mert halláskárosult volt. A két Szörényi hegedülni tanult, de egyikük sem rajongott a hangszerért.

A szerény körülmények között élő szülők a testvéreket 1956 szeptemberében a szobi állami fiúnevelő intézetbe íratták, ahol bekerültek az intézet mandolinzenekarába, ekkortájt végezte el a fiatalabbik Szörényi a gitáriskolát is. Később, a váci gimnáziumban egy trióban zenéltek, majd egy újpesti gimnáziumba kerülve az ott alakított Mediterrán együttessel 1962-ben a Ki Mit Tud? elődöntőjéig jutottak.

Szörényi Levente a Quartnak Fotó: Origo

Beindulnak a zenész évek

Szörényi Levente, bár négy évig énekelni is tanult, sebészorvosnak készült. A gyengébb érettségi bizonyítvány után álmai szertefoszlottak, segédmunkásként dolgozott. Ekkor döntött úgy, zenészként folytatja. 1963-ban már játszott a Stúdió 11-gyel, Bergendyékkel, és olykor az Illéséknél is kisegített. 1964-ben a Balassa együttes tagja lett, amivel belekóstoltak a külföldi turnézásba is, de a nyugati vendéglátózást nem vállalta, inkább itthon próbált érvényesülni.

Az Illéshez 1965 januárjában csatlakozott, a tagságot csak úgy vállalta, ha basszusgitáros testvérét is hozhatja. Az Illés klasszikussá vált felállása - a két Szörényin kívül a billentyűs hangszereken játszó Illés Lajos, a gitáros Bródy János és a dobos Pásztory Zoltán - 1965-re alakult ki.

Az év nyarán a nógrádverőcei ifjúsági táborban játszottak, itt születtek meg az első magyar nyelvű beatdalok, például Az utcán és az Ó, mondd. Még az év során elkészült az első magyar nyelvű beat kislemez, a Táskarádió, és Koncz Zsuzsa a tévében elénekelte a Rohan az idő című dalukat.

1966-ban az első Táncdalfesztiválon a megosztott második díjat nyerő Még fáj minden csók című számuk a közönséget is megosztotta, de az 1968-as fesztiválról az Amikor én még kissrác voltam című, népzenei gyökerű szerzeményükkel szinte minden díjat elhoztak. Az Illés a csúcsra ért, az ország legnépszerűbb zenekara volt az Omega és a Metró mellett.

Bródy János és Szörényi Levente együtt Forrás: MTI/Soós Lajos

Számaik zömét Szörényi Levente szerezte, amikhez Bródy János írt gyakran áthallásos szövegeket. Az együttes ebben az időben Koncz Zsuzsával is dolgozott, egy sor slágert szereztek számára, végül 1973-ban különböző politikai csatározások után Illés Lajos feloszlatta az együttest.

Az Illés után

A Szörényi testvérek Bródyval együtt a Fonográf együttesben folytatták. 1982-ben mutatták be a Kőmíves Kelemen című rockballadát, majd egy évvel később a zenész munkásságának csúcspontját jelentő István, a király című rockoperát.

Munkássága elismeréseként 1983-ban Erkel Ferenc-díjat kapott, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1996-ban a Huszka Jenő Életműdíjat vehette át, 2000-ben megosztott Kossuth-díjat kapott az Illés együttes tagjaival. 2003-ban Prima díjat, 2012-ben Jubileumi Prima Primissima díjat kapott, 2010-ben Budapest díszpolgára lett.

A beatkorszakkal természetesen a Quarton is sokat foglalkoztunk, itt és itt például összeszedtük a korszak legjobb számait - természetesen több Illés-dallal az élbolyban.